Hosszú idő után újra építkeznek Magyarcsernyén: felújítják a helybeli Művelődési Otthon fűtési rendszerét, kitakarítják az utcai csatornahálózatot és a labdarúgópálya mögötti halastavat, javítják az úthálózatot, felújítják a mezei utakat és várhatólag új burkolatot kap a szerbcsernyei határátkelő felé vezető műút is. Szembetűnő az is, hogy gondozottabb a zöldövezet. Ehhez nyilván hozzájárult, hogy – a többszöri hatalomváltás után – a községben immár stabilnak mondható többség jött létre, melynek része lett a Vajdasági Magyar Szövetség is.
– Megpróbálunk az eddiginél jobban odafigyelni a község két magyar többségű településére, Tóbára és Magyarcsernyére. Megtörtént a Tóba felé vezető út kátyúzása, elkészült a magyarcsernyei temető ravatalozójának a tervdokumentációja (a kivitelezéséhez ötmillió dinárt kell előteremteni), Tóbán erre a célra egy telket vásárolnak meg. A magyarcsernyei Művelődési Otthon fűtési rendszerének a felújítása is folyamatban van. Lecserélik a fűtőtesteket, három új kazánházat építenek be, amivel hosszabb időre megoldódik a régóta húzódó probléma. A beruházást a helyi közösség és az önkormányzat támogatja. Tartományi pénzekből történik a halastó rendbe hozása. Mintegy ezerméternyi csatornahálózatot takarítunk ki. Magyarcsernyén három személyt alkalmaztunk a közmunkára, akiknek a munkája nyomán rendezettebbek a zöldövezetek. Felújítják a szerbcsernyei iskolát és remélhetőleg erre sor kerül majd Magyarcsernyén is. Mivel folyamatban van az őszi terménybetakarítás és mi sem mentesülünk a szokásos mezei lopásoktól, ezért négy csősz járja a határt – hallottuk Bicók Tibortól, Magyarcsernye község alpolgármesterétől, aki a helyi közösség tanácselnöke is egyben.
Magyarcsernye lakossága az elmúlt évtizedek alatt csaknem megfeleződött. A községi székhelyen ma alig 1600-an élnek. Többségük (85 százalékban) magyar. A cukorgyáron kívül az utóbbi két évtizedben tönkrement a szövetkezet, vele együtt a malmuk és a pékségük is, becsuktak a textilipari kisüzemek, az Istra kereskedelmi vállalat, takaréklángon termel az étolajgyár.
A faluban egykor több mint négyszáz helybélinek volt munkahelye, ma talán hetvenen dolgoznak (zömében a községházán, a rendőrségen, a bíróságon, az iskolában, az egészségügyben és más állami intézményekben). A nyugdíjasok száma 360, de ennél is gondba ejtőbb az, hogy160-an jogosultak szociális segélyre, a lakosok egyharmadának pedig nincs egészségügyi biztosítása. A mezőgazdaságon kívül más munkalehetőség nincs.
A közép-bánáti körzetben itt a legnagyobb a munkanélküliség. Így aztán a fiatalok itthon tartásához – a jobb életkörülmények biztosításánál is – fontosabb a munkahelyteremtés. A határ menti községben elsősorban a külföldi beruházók érkezését várják. Az alpolgármester szavai szerint jelenleg két potenciális befektetővel tárgyalnak. Ebből az egyik a magyarországi Simon Plast vállalat, amely Szerbcsernyén szándékozik munkacsarnokot nyitni, amelyben 120 munkahely létesítésére nyílna lehetőség. A község háromhektáros telket szándékozik adni a leendő létesítmény szükségleteire. Ehhez azonban szükség van a köztársasági kormány jóváhagyására. Pontosabban, formálisan is át kell(ene) ruházni a helyi közösségre a kérdéses parcellát. Erre a dokumentumra ez év január 17-e óta várnak.
Az EU-s határ közelsége miatt a községben élőket már egy évtizede foglalkoztatja annak lehetősége, hogy a szomszédos Zsombolyán próbáljanak munkahelyet találni. A szomszédságban ugyanis egyre terebélyesednek az ipari övezetek, ugyanakkor Temes-megyében munkaerőhiány van. Két különböző pozícióban levő országról van szó, ami szinte lehetetlenné teszi a határ túloldalán való munkavállalást. Bicók Tibortól megtudtuk, hogy ezzel kapcsolatban tovább folytatják a tárgyalásokat Temes-megye képviselőivel és keresik a módozatot arra, hogy legalább a kettős állampolgársággal rendelkezők számára nyíljon lehetőség romániai munkavállalásra. Egy korábbi felmérés szerint több mint ezren vállalnák a mindennapos ingázást, pár száz eurós havi bérért.
