2024. április 25., csütörtök

Színek, illatok, ízek, hangok vezérlik motívumait

A Sinkó-díjas Csík Mónika azt vallja, a személyes kapcsolatteremtés is legalább olyan fontos, mint a jó marketing

Csík Mónika mese-, novella- és versíró, gyermekirodalmi blog szerkesztője és szerzője. A hét elején vette át a Sinkó-díjat. Ennek kapcsán készült vele az alábbi interjúnk. Először is a gyermekeknek írt alkotásai kapcsán faggattuk, hisz azon kevés vajdasági szerzők egyike, aki gyermekirodalommal is foglalkozik.

 ,,Több eddig megjelent gyermekkönyv szerzőjeként mondhatom, nincs külön gyermekirodalom, kiváltképpen nincs külön gyermekvers. Csak vers vagy nem vers.'' Ezt Kányádi Sándor írta le egy helyütt. Mint Kányádi hozzátette, csak a szándékban van különbség, hogy az adott alkotás elsősorban kicsik számára íródott. Egyezel ezzel a megállapítással?

– A témával foglalkozó tekintélyes mennyiségű szakirodalom ellenére magyar nyelvterületen máig nem tisztázott a gyermekirodalom fogalmának pontos meghatározása. Ismertek az irodalmi kánon által elfogadott, esetleg egymással párhuzamosan létező definíciók, ezek egyike a Kányádi-féle vélekedés, de a gyermekirodalom irodalomelméleti megalapozása eddig nem történt meg. A definíciók közös vonása az a megállapítás, hogy elméleti szempontból ugyan egyféle irodalom létezik, de a gyakorlatban mégiscsak tudomásul kell venni, hogy létezik a műveknek egy olyan köre, amit ifjúsági irodalomnak szoktak nevezni. A gyermekirodalom nem valamiféle csökkentett értékű irodalmat jelöl, hanem az irodalmi műveknek egy olyan sajátos csoportját, amelyet gyerekek is olvasnak, és amely ezért nem választható le a „magas”, „felnőtt” irodalomról. A gyermekirodalom az irodalom részhalmaza, következésképp e nagy rendszer részeként gyermekvers is létezik.

 A televízió, a videomegosztók világában hogyan lehet az írott szót népszerűsíteni? A mesekutatók szerint a legfontosabb, hogy az anyuka, apuka olvasson a gyereknek, legyen az klasszikus vagy kortárs mese, vers. Ők nevelik a felnőtt olvasót. A költő, író népszerűsítő szerepe miben nyilvánul meg?

– A gyermekirodalmat „fogyasztók” népes tábora főként felnőttekből áll, hiszen ők választják, ők vásárolják a könyveket, s az irodalmi kánon kialakítói is felnőttek. Természetszerűleg elsősorban őket kell megszólítani, az ő figyelmüket kell felkelteni egy-egy ígéretes szerző, gyerekkönyv kapcsán. Ehhez kiváló lehetőséget nyújtanak a könyvpiac hagyományos marketingmódszerei mellett az egyre népszerűbb könyvtrailerek, azaz a néhány perces, moziajánló-szerű könyvreklámok. A szerzők pedig annyit tehetnek mindehhez, hogy olvasóközelbe, gyerekközelbe viszik az irodalmat. A személyes kapcsolatteremtés is legalább olyan fontos, mint a jó marketing.

 Pite Peti legendás fogalmazása: „Én azt hittem, Mónika néni szőke, göndör és pösze, vagyis az es betűt egészen enyhén esznek ejti. Akkor még csak nagycsoportos voltam, azóta megnőttem, és tudom, hogy nem illik mindenféléket gondolni.”. Hogyan éled meg az ilyen kommentárokat? Saját blogod van és egyik szerzője vagy az Író Cimborák blognak. A bejegyzések kihez jutnak el elsősorban?

– Ez az Író Cimborák gyermekirodalmi blogon olvasható bejegyzés Demény Péter kolozsvári költő, író, szerkesztő játékos könyvajánlója, amellyel a Mákvihar című gyermekverskötetemre hívja fel az olvasók figyelmét. A Pite Peti szerzői álnév honlapom, a Petepite-pormacska címére való tréfás reflektálás.

Valós olvasói megkereséseket is kapok, persze, felkeresnek a közösségi oldalakon, betelefonálnak az élő rádióműsorokba, ahol vendégeskedem épp, sőt személyesen is jelentkeztek már nálam véleménnyel, kérdéssel, együttműködési ajánlattal. Jóleső dolgok ezek, ráadásul gyümölcsözőek.

A cimborás blogbejegyzések kapcsán a legbeszédesebbek a látogatottsági adatok: az oldalmegjelenítések száma meghaladta a 112 000-et, ebből országokra lebontva Szerbia a hetedik a maga 1700 oldalmegjelenítésével. Van tehát igény a kortárs gyermekirodalmi alkotásokra, és a Vajdaságból eredeztethető klikkelések tanúsága alapján ez a környezetünkben élők vonatkozásában is igaz. Leginkább szülők, pedagógusok, gyerekek és könyvkiadók képviselői kísérik figyelemmel a bejegyzéseket. Utóbbiak potenciális szerzőkre vadászva.

 A Sinkó-díj egy visszaigazolás. Mi jelent még ilyen visszaigazolást?

– Például, ha szerkesztők keresnek meg publikálási ajánlattal, vagy ha maguk az olvasók jeleznek vissza egy-egy alkotás kapcsán. Megtörtént már, hogy pár napon belül három kérés érkezett hozzám, hogy járuljak hozzá egy adott versem szerb nyelvre fordításához, mert tartományi szintű szavalóversenyre szeretne belőle készülni egy-egy kisdiák. Vagy mondjuk, ha hírül veszem, hogy megzenésítették, illusztrálták egyik-másik alkotásomat. Izgalmas dolog megfigyelni, hogyan gondolja tovább a soraimat egy másik művészeti ág képviselője, hogyan válik versből zene, versből kép. Új értelmezési horizontok nyílnak meg ily módon a versek mögött.

 Színek, illatok, ízek, hangok vezérlik motívumait – írta alkotásaidról egyebek között a Sinkó-díj bizottság indoklásában. Ez a felnőtteknek szóló verseidre is jellemző, hisz nemcsak gyermekirodalommal foglalkozol, hanem a felnőtt olvasóknak szóló novellák versek szerzője is vagy. Melyik a legfrappánsabb jellemzése írói, költői világodnak, amit leírtak róla/rólad?

– Például: „a verseskönyve eleven női kacaj és elfojtott öregasszonyhang”, „Mónika verseiben ott vibrál a fényes enyészet”, „dacosan alápiszkál a nyárspolgári élet könnyen felpattogzó lakkjának, és közönyösen mutatja neked, mi van a máz alatt”, vagy „A végére hagytam, amit mindenkinek ajánlanék. Még két vajdasági költő kötetét hozza az olvasónak a könyvhét (illetve az ottani zEtna–Basiliscus kiadó). Beszédes István „posztdramatikus verseit” Magritte-sziget címmel és Csík Mónika Hattyúnyakú című könyvét. A szerbiai magyar költészetre mindig is jellemző volt, most is úgy éreztem, mintha egy századdal az itthoniak előtt járnának: modern időket fúj be velük ide a szél! Tessék olvasni őket, mert részletet hiába mutatok, a teljes versek mindig sokkal többek.”

 Min dolgozol most, milyen meghívásaid vannak?

– Két saját kötet anyagának munkálataival bíbelődöm. Az egyik egy mesekönyv, Pópopó és Totyka címmel az Életjel Kiadó gondozásában heteken belül nyomdába kerülhet, a másik a Farmerovi című gyermekverskötet, amelynek megjelenését az év végére időzíti a zEtna kiadó. Egy magyarországi projekt is zajlik, a Cerkabella Kiadó november folyamán jelentet meg egy verses kalendáriumot óvodások számára Válogatós címmel, ebben szerepelek majd sokadmagammal, valamint a budapesti Kiss Adél grafikussal zajlik egy közös együttműködésünk. S ami nem saját ügy, de annál jelentősebb, Gulyás József összegyűjtött versei kéziratának szöveggondozását végzem.