2024. március 19., kedd

Csúcson az Afrika-kampány

Egymást követik azok a csúcstalálkozók, amelyek egyik főszereplője Afrika. A világ vezető gazdasági hatalmai egymással versengve igyekeznek megnyerni maguknak minél több országot a kontinensen. Igyekezetük érthető, hisz mindegyikük szeretne minél nagyobb befolyásra szert tenni a földrészen, amelynek újrafelosztása jelenleg gőzerővel zajlik.

(Léphaft Pál karikatúrája)

(Léphaft Pál karikatúrája)

A kőolajban, ásványkincsekben, ritka fémekben, és aranyban is gazdag, hatalmas fejlődés előtt álló Afrikáért – a megannyi ottani nehézség és bizonytalanság ellenére – a világ meghatározó politikai-gazdasági hatalmai vetélkednek. Kína, India, az Egyesült Államok, és az Európai Unió mind ottani pozíciókért kardoskodik, afrikai természeti erőforrások, termőföldek nélkül saját gazdaságukat ugyanis nem építhetik tovább.

Az utóbbi években az USA, az EU, Japán, India, Kína és India is rendezett csúcstalálkozó(ka)t afrikai országokkal, hogy megnyerjék jóindulatukat. A találkozók központi témái éppen ezért a kereskedelem és a befektetési lehetőségek voltak. A globális gazdaság leggyorsabban fejlődő tíz országa között ugyanis hét Afrikában található.

India fővárosába, Delhibe 54 afrikai állam- és kormányfőt várnak decemberben az India–Afrika Fórumra. Augusztusban Washingtonban tartották az USA–Afrika csúcsot, jövőre tervezik a Kína–Afrika találkozót. India sem akar nagyon lemaradni, bár az USA, az EU és Kína is jóval előtte jár ezen az úton.

Bár Mahátma Gandhi, a független India megalapítója jó ideig sikeres ügyvédi praxist folytatott Dél-Afrikában, ahol jelenleg erős indiai közösség él, Delhi nagyon sokáig nem fordított kellő figyelmet a kontinensre. Indiai kormányfő először csak 1962-ben járt Afrikában, méghozzá Dzsavaharlal Nehru személyében. Utána azonban csaknem 45 éves szünet következett. A közel fél évszázados csendet Manmohan Szingh kormányfő törte meg, aki azonban csak Nigériát kereste fel (2007-ben). Nem véletlenül, hiszen Nigéria kőolajának egyik legfontosabb vásárlója épp India.

Azóta már két indiai–afrikai csúcsot is rendeztek, de sem a 2008-ban Delhiben tartott első, sem az etióp fővárosban, Addisz-Abebában 2011-ben lebonyolított második összejövetel nem hozott áttörést. India és Afrika között tehát még korántsem szoros a kapcsolat.

Narendra Modi indiai miniszterelnök azonban a globalizáció lelkes híve, és mielőbb szeretné kibővíteni az együttműködést és az üzleti kapcsolatokat a fekete kontinenssel, amely a következő évtizedben a legdinamikusabb gazdasági fejlődésre számíthat. Feltéve, ha helyi háborúk romba nem döntik a szépreményű várakozásokat.

A két fél közötti kereskedelmi forgalom értéke 50 milliárd dollár körüli, ezt szeretnék jövőre 70 milliárdra növelni, elsősorban az infrastrukturális és energiaipari együttműködés fokozásával. Indiának több vetélytárssal kell versenybe szállnia, így az energiaéhes Kínával is. Afrikai (verseny)pozícióit úgy próbálja megerősíteni az indiai vezetés, hogy a nyersanyagok kiaknázása helyett hosszú távú együttműködést ajánl az ottani országoknak.

Kína már látványos sikereket ért el Afrikában. Az együttműködést olyan jól megszervezte, hogy Afrika legfontosabb gazdasági partnerévé vált. Az utóbbi évtizedben Kína fokozatosan „hódította meg” Afrikát, és vezető kereskedelmi pozíciót szerzett a kontinensen. Tavaly már 210 milliárd dollár volt a kétoldalú kereskedelmi forgalom összértéke. Peking elsősorban kőolajat és ásványokat importál onnan, miközben a kontinens országainak főként textilárut és elektronikai eszközöket ad el.

Afrika fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Hszi Csin-ping, az új kínai vezetés első embere már tavaly márciusi elnöki kinevezését követően elsietett Dél-Afrikába, a Kongói Demokratikus Köztársaságba és Tanzániába, Li Ko-csiang kormányfő pedig az idén tavasszal négy országot érintő körutat tett, melynek során felkereste Angolát, Etiópiát, Kenyát és Nigériát. Az utóbbi tíz évben Kína összesen 150 milliárd dollárt fektetett be a kontinensen. Hszi és Li tavaly óta összesen 30 milliárd dollár hitelt is felkínált az afrikai partnereinek.

Vetélytársai, így India és Japán sem nézik jó szemmel Peking erőteljes afrikai térhódítását, hiszen igencsak le vannak maradva mögötte. Az EU és Afrika egymás közötti külkereskedelmi forgalma 2012-ben „csak” 138 milliárd dollár volt, az USA és Afrika esetében ez az összeg alig érte el a 89 milliárdot. Ezért, ha csak teheti, a Nyugat igyekszik fékezni, vagy meghiúsítani a kínai expanziót, párhuzamosan pedig erősíteni saját pozícióit.

Az augusztusi USA–Afrika csúcson mintegy ötven afrikai államfő vett részt. Az értekezlet elsődleges célja szintén az volt, hogy összehozza az amerikai üzletembereket az afrikai vezetőkkel. A Fehér Házban ugyanis azt szeretnék, ha az amerikai ipar kihasználná azt, hogy Afrikában a bruttó hazai össztermék (GDP) évente 5-6 százalékkal növekszik, vagyis az üteme gyorsabb a világátlagnál. Washington szerint az a cél, hogy „kölcsönös érdekeken és kölcsönös tiszteleten alapuló, mélyebb kapcsolat jöjjön létre”. Politikai elemzők ehhez annyit fűztek hozzá, hogy a kulcsszó a tisztelet, amit a kínaiak már régóta megszívleltek. Sok afrikai vezető épp azért üzletel szívesen a kínaiakkal, mert ők tiszteletben tartják az adott ország politikai berendezkedését, s nem szólnak bele emberjogi, vagy más „kényes” ügyekbe.

Afrika egyébként is elégedetlen azzal, amit Barack Obama tett a kétoldalú kapcsolatok terén. Rossz „teljesítményét” azért is furcsállják, mert megválasztásakor szinte egész Afrika azt várta tőle, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordít a kontinensre, hisz édesapja Kenyában született.

Az augusztusi csúcs eredményével alighanem elégedettek lehetnek. A találkozó befejezése után Obama ugyanis kijelentette: az első csúcson a vendéglátók 33 milliárd dollárnyi afrikai beruházásra tettek ígéretet.