A recsegő hang varázsa

2014 őszén a sportkrónikások már megint arra ébredtek, hogy egy újabb feledhetetlen évfordulóhoz érkeztek. Nem is akármilyenhez, hiszen október 10-én ötven éve már annak, hogy először hallottunk hajnalban az éter hullámain és láttunk élőben közvetítést a tv képernyőjén a tokiói olimpiáról, amelyet Hirohito japán császár nyitott meg. A sikerekről és az egyéni teljesítményeket sorra túlszárnyaló sportolók eredményeiről szóló, őrületbe kergető, hazafiasan átélt helyszíni tudósításokat a sportmegszállott, utánozhatatlan hangú sportriporter, Szepesi György szájából hallottuk. Sokunk gyermekkorának és a sportszerető embereknek kellemes emlékét felidézvén még ma is élményszámba mennek azok a reggelek, amikor arra ébredtünk, hogy a rádióban felcsendült a himnusz, és ismétlődtek a tudósítások a felülmúlhatatlan olimpiai sikerekről. A recsegő hang, az valami külön varázslatot, aláfestést adott mindennek…

2014. szeptember 27-én Budakalászon tartotta meg a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) 64. vándorgyűlését, amelyen megemlékeztek az 50 évvel ezelőtti dicső olimpiai teljesítményekről és a 2014-es ifjúsági olimpia magyar sikereiről. A MOA szívélyes meghívásának eleget tévén részese lehettem a díszülés felemelő pillanatainak, az 1964-es olimpiai bajnokok élménybeszámolóinak, a sokadszor megnézett és még mindig hátborzongatóan ható eredeti filmfelvételek megtekintésének, melyeknek hatására egyesek zsebéből előkerült a zsebkendő...

De hogy is volt Tokióban valójában? 1964. október 10-én ezer szín pompázásában lobbant fel az olimpiai láng, és nyitották meg a XVIII. Nyári Olimpiai Játékokat Tokióban. 93 ország 5140 versenyzője vett részt (4457 férfi és 683 nő), és küzdött meg az érmekért 20 sportág 163 versenyszámában. A japánok nemzeti ügynek tekintették a versenyeket, és csodálatos létesítményekkel várták a világ legjobbjait. Több mint tizenötezres rendezőgárda működött közre az igencsak nagy érdeklődést kiváltó világeseményen, hiszen a statisztikai adatok szerint több mint hatmillió jegyet adtak el, és a helyszínen is sokan szurkoltak. Jugoszláviát 93 sportoló képviselte (89 férfi és 4 nő) 9 sportágban, 29 versenyszámban. Az érmek száma 5 (2 arany, 1 ezüst, 2 bronz), a helyezések száma 1 negyedik, 2 ötödik és 2 hatodik. Az éremtáblázaton a 19., a pontversenyben pedig a 22. helyen végzett.

Jugoszlávia éremszerzői (zárójelben az indulók száma), aranyérem:

1. Cerar Miroslav szertorna-lólengés 19,525 pont (130)

2. Simić Branislav birkózás 87 kg (20)

Ezüstérem:

1. vízilabda-válogatott (Muškatirović Milan, Šimenc Zlatko, Stanišić Božidar, Nardeli Anton, Sandić Mirko, Bonačić Ozren, Nonković Frane, Trumbić Ivo, Rosić Vinko, Janković Zoran, Stipanić Karlo) (13)

Bronzérem:

1. Martinović Branislav birkózás 63 kg (27)

2. Cerar Miroslav szertorna-korlát 19,50 pont (130)

Magyarországot 182 sportoló képviselte (150 férfi és 32 nő) 18 sportágban, 111 versenyszámban. Az érmek száma 22 (10 arany, 7 ezüst, 5 bronz), a helyezések száma 7 negyedik, 15 ötödik és 6 hatodik. Az éremtáblázaton és a pontversenyben is Magyarország az előkelő 6. helyet foglalta el a világ élvonalában végezve.

Magyarország éremszerzői, aranyérem:

1. Hammerl László sportlövészet, kisöbű puska, fekvő, 50 m 597 kör (73)

2. Kozma István kötöttfogású birkózás, nehézsúly, 97 kg felett (11)

3. Pézsa Tibor vívás, kard egyéni (52)

4. Polyák Imre kötöttfogású birkózás, pehelysúly, 63 kg (27)

5. dr. Török Ferenc öttusa, egyéni 5116 pont (37)

6. Rejtő Ildikó vívás, tőr egyéni (39)

7. labdarúgó-válogatott (Bene Ferenc, Csernai Tibor, Farkas János, Gelei József, Ihász Kálmán, Katona Sándor, Komora Imre, Nógrádi Ferenc, Novák Dezső, Orbán Árpád, Palotai Károly, Szentmihályi Antal, Szepesi Gusztáv, Varga Zoltán) (14)

8. párbajtőrcsapat (Bárány Árpád, Gábor Tamás, dr. Kausz István, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán) (18)

9. tőrcsapat (Marosi Paula, Juhász Katalin, Ágoston Judit, Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó) (10)

10. vízilabda-válogatott (Ambrus Miklós, Bodnár András, Boros Ottó, Dömötör Zoltán, Felkai László, Gyarmati Dezső, Kanizsa Tivadar, dr. Kárpáti György, Konrád János, Mayer Mihály, Pócsik Dénes, Rusorán Péter) (13)

Ezüstérem:

1. Földi Imre súlyemelés, légsúly, 56 kg (24)

2. Hesz Mihály kajak-kenu, K-1 1000 m 3:57,28 (15)

3. Kulcsár Gergely atlétika, gerelyhajítás 82,32 m (25)

4. Makray Katalin torna, felemás korlát 19,216 pont (82)

5. Rudassné Antal Márta atlétika, gerelyhajtás 58,27 m (16)

6. Tóth Géza súlyemelés, középsúly 82,5 kg 467,5 kg (24)*

7. Zsivótzky Gyula atlétika, kalapácsvetés 69,09 m (24)

Bronzérem:

1. Hammerl László sportlövészet, kisöbű puska, összetett, 50 m 1151 kör (75)

2. Jánosiné Ducza Anikó torna, műszabadgyakorlat 19,300 pont (83)

3. Varjú Vilmos atlétika, súlylökés 19,39 m (22)

4. Veres Győző súlyemelés, középsúly, 82,5 kg 467,5 kg (24)*

5. öttusacsapat (Nagy Imre, dr. Török Ferenc, dr. Török Gyula) (11)

* – azonos eredmény elérésénél a könnyebb testsúly dönt az érmek sorsáról

Az olimpiai játékok záróünnepségét a felkelő nap országában 1964. október 24-én tartották meg. A végelszámolásnál kiderült, hogy 40 ország osztozott az érmeken.

Az eddig megrendezett újkori olimpiai játékokon 1896–2012 között Jugoszlávia (SZHSZ, Jugoszláv Királyság, FNRJ, SFRJ, 1992-ben IOP, 2004-ben SCG néven) 1920–2004 között összesen 95 érmet (28 arany, 34 ezüst, 33 bronz), Szerbia (SRB) 2008–2012 között összesen 7 érmet gyűjtött (1 arany, 2 ezüst, 4 bronz). Szerbia a Jugoszláv Olimpiai Bizottság (OKJ) jogutódja. Összes érmeinek száma 102 (29 arany, 36 ezüst, 37 bronz). Magyarország 1896–2012 között összesen 480 érmet nyert (168 arany, 146 ezüst, 166 bronz). 1906-ban az athéni jubiláris olimpiai játékokon 10 érmet nyert (2 arany, 5 ezüst, 3 bronz). Az 1920-as olimpiára nem kapott meghívást, az 1984-es olimpián politikai okokból nem vett részt.