A gyermekek jogainak védelmében folytatott harcért az indiai Kailás Szatjárti és a pakisztáni Malala Juszafzai kapja az idén megosztva a Nobel-békedíjat – jelentette be pénteken Oslóban a norvég Nobel-bizottság. A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a díjalapító svéd Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban ítélnek oda és adnak át. Nobel halálakor ugyanis a két ország még egy államot alkotott, ezért rendelkezett Nobel úgy, hogy a békedíjat norvég bizottság ítélje oda, és a hagyomány Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fennmaradt. A díjat 1901 óta most 95. alkalommal osztják ki, 19 évben nem talált gazdára. A 8 millió svéd koronával (mintegy 876 ezer euró) járó díjat december 10-én, Nobel halálának a napján adják át. Tavaly a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) részesült a kitüntetésben.
A két díjazott ifjabbika, Malala Juszafzai 1997. július 12-én született a pakisztáni Szvat-völgyben fekvő Mingora városában, pastu nemzetiségű, szunnita családban. Apja költő és tanító, aki mindvégig támogatta a lánya kiállását a nők jogai mellett. A diáklány tizenegy évesen már nyilvánosan felszólalt az ellen, hogy a pakisztáni tartományban egyre nagyobb hatalomra szert tevő iszlám fundamentalisták nem engedik, hogy a lányok tanuljanak. A Szvat-völgyet 2008-ban elfoglalták a tálibok, és azonnal bezárták a lányiskolákat, betiltották a zenét és a televíziót, sőt azt is, hogy a nők egyedül menjenek vásárolni. Juszafzai dühében kampányolni kezdett ellenük, Gul Makar (Búzavirág) álnéven írt blogbejegyzéseiben a fundamentalisták uralma alatti hétköznapokat ecsetelete.
Amikor a Szvat-völgyet fél év után a pakisztáni hadsereg visszafoglalta, Juszafzairól dokumentumfilm készült, számos nyilatkozatot adott, megkapta a civileknek adható legmagasabb pakisztáni kitüntetést. A lány tisztában volt azzal, hogy kilétének nyilvánosságra kerülése után veszélybe került, mert egy fanatikus tálib vezető mindent megtett, hogy elhallgattassa. Mivel a fenyegetések ellenére hajthatatlannak bizonyult, a fanatikusok végül (bér)gyilkosokat küldtek rá. 2012. október 9-én két merénylő állította meg a Juszafzait szállító iskolabuszt egy katonai ellenőrző pont közelében, és név szerint szólították a 15 éves lányt. Rémült társai ugyan azt mondták, nincs a buszon, de a férfiak tudták, kit keresnek: találat érte a fején, nyakán és vállán, a golyók két másik lányt is megsebesítettek.
Csodával határos módon maradt életben: helikopterrel szállították kórházba, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta, kezelését Angliában fejezték be, ahol azóta is él. A merénylet után az amúgy is nemzeti hősnek számító kislányból nemzetközi példakép lett. A tálibok ugyanakkor bejelentették, továbbra is célpontjaik között szerepel, a díjakat pedig szerintük csak azért kapja, mert az iszlám ellen dolgozik.
Juszafzai 2013 februárjában jelent meg ismét a nyilvánosság előtt, és bejelentette: alapot hozott létre, amelynek az a célja, hogy minden lány, minden gyerek tanulhasson. Az alap először Pakisztánban épített iskolákat lányok számára. Malala júliusban, a 16. születésnapján felszólalhatott az ENSZ-ben, megkapta az Amnesty International legrangosabb kitüntetését, „A lelkiismeret nagykövete” díjat, az Európai Parlament Szaharov-díját, és már tavaly is jelölték a Nobel-békedíjra.
A másik díjazott az indiai Kailás Szatjárthi, aki – Mahátma Gandhi hagyományának szellemében – nagyfokú személyes bátorságot tanúsítva békés tiltakozó akciókat és tüntetéseket vezetett „a gyermekek anyagi okokból való súlyos kizsákmányolására összpontosítva”, s része volt jelentős nemzetközi gyermekjogi egyezmények kidolgozásában.
A 60 éves indiai 1998-ban 80 ezer kilométer hosszú csillagtúrát szervezett Ázsia, Afrika, Amerika és Európa érintésével, hogy felhívta a világ figyelmét a gyermekmunka által jelentett súlyos problémára. „Az ezredfordulóig meg akarjuk szabadítani a világot a gyermekmunkától” – hangoztatta akkor. Az álma idáig nem valósult meg, tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfrissebb adatai szerint napjainkban még mindig 168 millió kiskorú robotol.
Szatjárthi már több kitüntetésben részesült: 1994-ben megkapta az Aacheni Békedíjat, 1999-ben pedig a Friedrich Ebert Alapítvány (FES) emberjogi díjával méltányolták munkáját.
