Súlyos gazdasági problémáink és a főként belőlük eredő egyéb társadalmi gondjaink mellett alig kapott publicitást, amikor a nyáron Brüsszelben bejelentették: a prostitúcióból, a kábítószer-kereskedelemből, a csempészetből és a szürkegazdaságból származó jövedelmet is beleszámítják az egyes országok GDP-jébe. Az uniós indoklás szerint a számok és statisztika nem ismeri az erkölcsöket, ezért szeptember 1-jétől kezdve valamennyi uniós országnak módosítania kell a GDP kiszámolásának a módszerét. Ez azért is fontos, mert ezek a számok irányadóak a gazdaságpolitikai alakításakor. Az egységes módszerek alapján kiszámított GDP-t alapul véve számolják ki az állam hozzájárulását az EU gazdaságához, de ami még ennél is fontosabb: ennek alapján számolják ki a közadósság és a költségvetési hiány arányát is.
Szerbia nem tagja az Európai Uniónak, tagjelöltként azonban a statisztikai módszereinket is az uniós elvárásokhoz kell igazítani. Ez azért (is) érdekes, mert amíg a legtöbb EU-s ország esetében a szexipar, a kábítószer-kereskedelem, a cigarettacsempészet és a szürkegazdaság bevonása a GDP-be nem jelent nagy változást, a mi adatainkra jelentős hatással lehet. Közismert ugyanis, hogy Szerbiában a szürkegazdaság a GDP több mint 30 százalékát teszi ki. Becslések szerint csak az örömlányok és a kábítószer-kereskedők évente 1 milliárd eurót forgatnak meg, ami országunk évi 30 milliárd eurót kitevő GDP-jének 3,3 százalékát jelenti. Arányaiban jelentős tehát. Az új számítási módszert alkalmazva Szerbia éves bruttó hazai összterméke 40 és 45 milliárd euró között mozogna, így a GDP jelenleg 64,3 százalékát kitevő köztartozás ugyanazon körülmények között 50 százalék alá csökkenne. Elég csak „európai” módon számítani, és nem is vagyunk olyan rosszak?
Szerbia fényévnyire van az államcsődtől – ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat hallhattunk és olvashattunk az utóbbi időben, előtte viszont arról beszéltek: csőd közeli állapotba kerültünk. A közszférában a bérek kifizetése és a nyugdíjak folyósítása zökkenőmentes, az állam a hitelek törlesztésével sem késlekedik. Az már egészen más téma, hogy mindezt újabb hitelfelvétellel és államkötvények kibocsátásával lehetett elérni. A helyzet tehát annak ellenére, hogy talán valóban nincs csődveszély, mégiscsak súlyosbodik. Az előttünk álló időszakban is sok pénzre lesz szükség. Mivel nincs elég, csakis a külföldi tőkebeáramlásból lehet hozzájutni. Megoldást kell találni, hogy miként lehet idejében törleszteni a külföldi adósságokat, emellett a költségvetési hiányt is folyamatosan pótolni kell. Vannak egyéb kötelezettségek is, pl. a régi devizabetétek törlesztése. Az ország külföldi adóssága jelenleg mintegy 27 milliárd eurót tesz ki. Külföldi adósságnak minősül az adott ország fizetési kötelezettségeinek összege más ország, országok, illetve pénzügyi szervezetek irányában, amelyek a felvett hitelekből, az azokkal kapcsolatos kamatokból és illetékekből, valamint a nemzetközi kereskedelmi mérleg egyenlegének passzívumából adódik. Köztartozásnak vagy közadósságnak viszont a belső tartozásokat, a költségvetési hiányt, az adótartozásokat tekinti a törvény.
Fontos megjegyezni, hogy amikor csődveszélyről beszélünk, akkor a külső adósság mértéke fontosabb mutató, mint a közadósság összege, hiszen az adósságot külföldi valutában tartják számon. Szerbia ebben a tekintetben is a jelentős eladósodottság határán áll, azaz a külső adósság részesedése a GDP-ből 80 százalék körül alakul. A csőd veszélyét – bizonyos vélemények szerint – azért emlegették, hogy a lakosság könnyebben viselje a súlyos megszorító intézkedéseket. Szerbia közadóssága augusztus végén 21,88 milliárd euró volt, ami – a szürkegazdaság bevonása nélkül számított – bruttó hazai termék 67,9 százaléka, és ami a júliusi adatokhoz képest körülbelül 940 millió euróval nőtt. 2013 végén a közadósság 20,14 milliárd euró volt, vagyis a GDP 63,8 százaléka. Megállapítható, hogy a közadósság az utóbbi években kezdett rohamosan nőni. A miloševići kort követően – 2000 végén – az államnak 14,17 milliárd euró tartozása volt, akkor azonban arányaiban ez nagyon soknak számított, a megromlott gazdasági helyzet következtében a GDP 169,3 százalékát tette ki. Azóta sokkal jobb az arány, a közadósság szintje 2008-ban volt a legalacsonyabb, 8,78 milliárd euró, ami GDP-arányosan 29,2 százalékot tett ki. Ugyanabban az évben azonban már növekedni kezdtek az állam kötelezettségei. 2013 végére elérték a 20,14 milliárd eurót, vagyis GDP-arányosan a 63,8 százalékos szintet.
A régió más országai is többé-kevésbé hasonló problémákkal küzdenek. Különösen igaz ez az egykori Jugoszlávia országaira. Szlovénia, Horvátország, de még Montenegró is sokkal inkább eladósodottak, mint Szerbia, ha az adósság összegét és a GDP-ben való részesedés tekintetében vizsgáljuk. Az is kiderült tehát, hogy – többek között az örömlányainknak köszönhetően – a valós mutatóink valószínűleg sokkal jobbak is, mint azt a hivatalos statisztika mutatja.
