Tegnap Eleméren, Kiss Ernő honvédtábornok sírjánál, a Szent Ágoston-templomban tartott megemlékezést Vajdaság magyarsága. Az anyaország, a környék magyarsága, a politikai pártok, a civil szervezetek és önkormányzatok képviselői mellett ezúttal is jelen voltak a szenttamási, a bácsfeketehegyi és a kishegyesi diákok, akikhez az idén egy anyaországi diákcsoport: a bakonyszombathelyi Benedek Elek Általános Iskola tanulói is csatlakoztak.
A kegyeletadás gyászmisével kezdődött, melyet dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök celebrált. Szentbeszédében hangsúlyozta, hogy gyászolni és emlékezni jöttünk, hogy megértsük a jelent, s hogy megtudjuk, merre akarunk haladni. Értékelése szerint hihetetlen bizalmatlanság vett erőt országunkon, ahol a politikai tényezők nem képesek megoldani az emberek mindennapi problémáit.
– Akkor csodálkozhatunk-e, hogy ezrével mennek el a szakemberek, a kétkezi munkások, akadémikusok? Az 1848/49-es forradalom nem csak arról szólt, hogy a magyarság politikailag önálló tényezővé váljon a Monarchia határain belül, vagy attól függetlenül. Hanem arról is, hogy a magyarok méltó körülmények között tudják élvezni saját munkájuk gyümölcseit. Hogy meg tudják teremteni a fiataloknak, a gyermekeknek a jövőjét. Olyan országot, ahol érdemes gyermeket vállalni és nevelni – mondta dr. Német László.
A gyászmise végén az egybegyűltekhez szólt Kiss Nándor nagybecskereki református lelkész és Dolinszky Gábor szabadkai evangélikus lelkész.
A gyászmise után a szervezőbizottság nevében a nagybecskereki Petőfi MME képviselői elhelyezték a kegyelet virágait a templom homlokzatán levő emléktáblára.
– Az iskolában azt tanuljuk, hogy az aradi vértanúk kivégzése a forradalom és a szabadságharc egyfajta szomorú lezárása. Én azonban máshová tenném a hangsúlyt: a fegyveres harc ugyan lezárul a világosi fegyverletétellel, illetve a tábornokok kivégzésével, de a szabadság és a polgári fejlődés gondolatát ekkor már nem lehet elpusztítani a fejekből és a szívekből kitörölni. A küzdelem más, békés formában ment tovább. Deák Ferenc a haza bölcse vezetésével hazánk eljutott a kiegyezésig, mely több jogot biztosított és beindult a polgári fejlődés. A szabadságharc és azt követően a kiegyezéshez vezető út elválaszthatatlanok egymástól. Az 1849 októberében Aradon kivégzettek áldozata, úgy gondolom, hogy így nyer értelmet. Az Aradi 13-ak mártírhalála jelképpé vált és erőt ad ma is mindennapi küzdelmeinkben – mondta ünnepi beszédében Varga-Haszonits Zoltán, Magyarország belgrádi nagykövetségének ügyvivője.
Ifj. dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a gyászoló közösséghez szólva kihangsúlyozta, hogy csak akkor van értelme az emlékezésnek, a tisztelgésnek, a gyásznak, ha nem csupán a történelmi tényeket idézzük fel, ha nem csupán az akkori hőstettekre tekintünk vissza, hanem akkor, hogyha felfedezzük az akkori eseményeknek, az akkori helytállásnak a máig ható üzeneteit.
– Az aradi mártírok hajlandók voltak mindent feláldozni a magyarságért, a magyar szabadságért, a magyar templomért, a magyar nyelvért. A kényelmet, a gazdagságot, az előjogokat, hogy magyar emberek szabadon irányíthassák a magyar ügyeket. Mi itt a Délvidéken az elmúlt száz év megpróbáltatásai közepette talán most vagyunk a legközelebb ahhoz a helyzethez, hogy szabadon megvallhassuk és megélhessük a magyarságunkat. Most vagyunk talán a legközelebb ahhoz az ideálhoz, hogy magyar emberek irányíthassák a magyarok ügyeit. A magyar iskolákat, a magyar kulturális intézményeket. És most vagyunk abban a helyzetben, hogy az embereket nem éri megtorlás azért, ha kitartanak a magyarságuk mellett, megélik a kultúrájukat, használják a saját anyanyelvüket. És mi történik mindezalatt? Magyar emberek ezrei távoznak a szülőföldről. Magyar emberek ezrei fordítanak hátat a magyar templomnak, a magyar iskolának, a magyar intézményeknek, a magyar gyökereknek. Nagyon sokan végső elkeseredésükben, a nincstelenség közepette teszik mindezt. De legalább annyian vannak azok, akik munkahelyeken mondanak föl, eladják a nagyapáik jussát, ezt az aranyat érő földet, eladják a nagyszülői családi házakat. Miért? Azért, hogy több pénzt keressenek, azért, hogy kényelmesebben élhessenek – mondta dr. Korhecz Tamás, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy tovább építsük itt, az ezeréves szülőföldön a magyar jövőt. Ez a mi sorsunk, és ha ezt a sorsot felismerjük, akkor élhetünk magyarként és boldogan a szülőföldünkön, emelte ki.
A megemlékezés végén az anyaország képviselői, a politikai pártok, az önkormányzatok és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet virágait Kiss Ernőnek a templom szentélye alatti sírboltjára.
Többek között a kegyelet virágait elhelyezte Magyarország belgrádi nagykövetségének küldöttsége, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség. A VMSZ nevében Pásztor István elnök és Józsa László, a VMDP nevében Gusztony András, a VMDK nevében pedig Csonka Áron elnök és Hangya István koszorúzott. Koszorúztak továbbá a kishegyesi, a bácsfeketehegyi és a szenttamási, valamint a bakonyszombathelyi diákok, az önkormányzatok és a civil szervezetek képviselői.
