Ünnepi szentmisén emlékeztek meg tegnap az écskai Keresztelő Szent János római katolikus templom felszentelésének 150. évfordulójáról. Az eseményen, a helybéliek mellett, szép számban megjelentek muzslyai és nagybecskereki hívek is. Ma az écskai hitközség a muzslyai plébániaközösség fíliája, mintegy kétszáz híve van, és vasárnaponként mutatnak be szentmisét.
Écska első katolikus plébániáját Lázár János alapította 1793-ban, amikor felépült az első vert falú katolikus templom is a községben, amely 1836-ban – a többi falusi épülettel együtt – leégett.
A mostani templom Lázár Zsigmond földbirtokos támogatásával 1862 és 1864 között épült, Kansky építészmérnök tervei alapján, a munkálatok vezetője a nagybecskereki Stevan Đorđević volt. Érdekessége, hogy a régi templom megmaradt az új templom belsejében, melyet az utolsó szentmise után lebontottak és romjait az új templom ajtaján vitték ki. A templomot Bonnaz Sándor Csanádi püspök szentelte fel, Lázár Zsigmondot pedig XIX. Piusz pápa Szent György-érdemrenddel tüntette ki. A felszentelés után még ötven év telt el, mire teljességében befejezték az építkezést.
Az impozáns épület nagy kiterjedésű, egyhajós, magas harangtoronnyal. A belépő érdeklődését Adolf van der Venne három 1862–64 között készült nagy képe: Krisztus megkeresztelése, Judit (Lázár Viktória arcvonásaival) és Magyarországi Szent Erzsébet (Lázár Zsigmond anyjának Edelspacht Erzsébetnek vonásaival) kelti fel, valamint a (megkopott) falfestmények, és színes mennyezeti képek, melyeket a tiroli Goigner József festett. A templom 12 értékes festménye közül négy maradt az egyház tulajdonában, a többinek nyoma veszett. Egy pedig a nagybecskereki Városi Népmúzeumban van, de nem akarják visszaadni, arra hivatkozva, hogy „akkor az emberek többé nem láthatják”.
– Látjuk a templomunkon, hogy nem a legjobb formában van, volt már sokkal szebb is. De az, amit ma ünnepelünk, nem is annyira a külsőségeken múlik, hanem a belső odaadásunkon, a hálánkon, amelyet ki akarunk fejezni. Adja meg a jó isten mindannyiunknak, hogy szívünkben megérezzük ennek a helynek a nagyságát. Megérezzük, hogy az elődeink milyen odaadóan akarták Istent dicsérni. Mi pedig, a saját körülményeinkhez képest, próbáljuk meg ugyanazt a nagyszívűséget, jóságot, és istendicsőítést megvalósítani itt, ebben a templomban, vagy ott, ahol otthon vagyunk – mondta szentbeszédében dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök, aki megköszönte a szalézi rendnek, amiért gondját viseli a templomnak.
