2014. szeptember 15-e, Topolya város napja vörös betűvel kerül be a Topolyai Községi Tűzoltó Szövetség történetébe. Ezen a napon ugyanis Kocsis Antal helytörténészen és Jelena Simović angoltanáron kívül a Topolyai Községi Tűzoltó Szövetséget is Pro Urbe díjjal tüntették ki. Az elismerést a szövetség közgyűlésének elnöke, Zorica Rankov vette át a Topolya községi képviselő-testület díszülésén.
A leglátványosabb programpont: az égő autó eloltása (Fotó: Ótos András)
A tűzoltók az ülés előtt egy látványos bemutatóval mutatkoztak be, amelyen a nagyszámú közönség megfigyelhette, hogyan mentik ki a bajbajutottakat az autóból, hogyan oltják el a felcsapó lángokat, és azt is láthatta, ahogyan az emeleti lakásokban ragadtakat kiszabadítják. A jelen lévő óvodások reakcióiból ítélve meglehetősen élethű bemutatónak lehettünk tanúi, hisz folyamatos nyugtatásra szorultak. A nézők között is sok tűzoltó volt látható, akik a községi szövetség egységeit képviselték az eseményen. A szövetséget egyébiránt a topolyai hivatásos mellett nyolc önkéntes egység alkotja, a pacséri, a gunarasi, a pobedai, bácskossuthfalvi, a bajsai, a krivajai, a pannóniai, valamint a topolyai Dr. Hadzsy János Önkéntes Tűzoltó Egyesület.
Az elismerés kapcsán Horváth Mátyást, a Gunarasi Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnökét kérdeztük, aki az ez év május 31-én kelt felterjesztés aláírója. Először az ajánlás okairól kérdeztük az elnök urat.
‒ Az egyesületen belül úgy gondoltuk, hogy az idén fennállásának ötvenötödik évét ünneplő szövetség megérdemli ezt a díjat, mivel amikor szükség volt rá, mindig a helyzet magaslatán állt, és a tűzoltóink minden alkalommal megállták a helyüket. Meg kell említenünk, hogy a február eleji hóviharban is kivették a részüket a mentési akciókból, minden egységünknek volt valamilyen feladata, hiszen minden település közelében akadt olyan jármű, amely segítségre szorult. Ezenkívül el kell mondanunk, hogy öt pacséri tűzoltónk részt vett a Šabac körüli árvízi mentésben. E két nagyobb volumenű eset mellett munkatársaink természetesen a tűzesetek alkalmával is mindig időben reagáltak. Tudjuk azt, hogy a díjnak nincs anyagi hozománya, inkább csak egy jelzés, hogy a község és az itt élő lakosok mennyire becsülik meg a munkánkat. A gunarasi példánkból kiindulva, elmondhatom, hogy a polgárok igenis megbecsülik a tűzoltóságot, és mindenben támogatják. Ellenben nem vagyunk megelégedve a föntről, az állam felől érkező anyagi támogatással. A gunarasi egyesület a helyi közösség hathatós támogatása és különféle adományok által tud működni.
Horváth Mátyás, a gunarasi Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke (Fotó: Ótos András)
Következő kérdésem a fiatalok e munka iránt való érdeklődésére vonatkozott, erre Horváth úgy válaszolt, hogy ők ezt nem munkaként fogják fel, mindenki a saját belátása szerint támogatja a működést. Van egy mag, amely az egészet szervezi, koordinálja, amikor viszont tűzesethez kell kimenniük, szinte a falu apraja-nagyja kivonul, és már-már akadályozzák a munkát, de azért kézben tudják tartani az egészet. A fiatalokat pedig csak biztatni tudja, hogy tanulják meg a tűzoltás csínját-bínját, hogy a jövőben is meg tudják védeni a falut.
Horváth Mátyás az elmúlt évet is értékelte:
– A nyáron a mi körzetünkben nem voltak nagy tarlótüzek, Gunaras és Kishegyes között azonban volt egy veszélyes eset, amely nemcsak a tarlót, hanem a körülötte lévő búzatáblákat is veszélyeztette. Szerencsére tűzoltóink Vida Róbert parancsnoksága alatt elejét vették a tűz továbbterjedésének és a még nagyobb kárnak. Vidékünkön nem igazán fordulnak elő az amerikai filmekben látható látványos tűzesetek. Az utóbbi időben, mondjuk, már tíz éve nem volt olyan tűzesetünk, mint korábban, amikor gyerekek játék közben okoztak tüzet. Akad olykor egy-két kéménytűz, de ezt csendben szoktuk elintézni, még csak nem is szirénázunk, hogy ne keltsünk pánikot, hanem kivonulunk, és elvégezzük a feladatunkat. Az idén télen a falunkban egy háznál tűz ütött ki, és az udvarban felhalmozódott kacat is lángra kapott. Ez abban az időszakban volt, amikor még segítséget sem kaphattunk kívülről, hisz az utak be voltak havazva, még a legközelebbiek, a pobedaiak sem tudtak eljönni, és csupán a saját embereinkre és felszerelésünkre támaszkodhattunk. Lassan haladtunk, mivel amikor sikerült lecsendesíteni a tüzet, elfogyott a vizünk, azután mire feltöltöttük a tartályokat, a tűz újra feléledt, egész éjjel és másnap is locsoltuk, mire sikerült teljesen eloltanunk. A ház teljesen tönkrement, de a szomszédos házaknak nem esett bajuk, és személyi tragédia sem történt.
Az elnök úr azt is elmondta, hogy ők a falunap alkalmával szoktak bemutatót tartani, és minden évben készülnek a községi tűzoltóversenyre a junior és a felnőtt csapatokkal is, és ha továbbjutnak, a körzeti, az országos, sőt nemzetközi versenyekre is. Az idén a gunarasi juniorok mindkét csapata eljutott az országos versenyre, a lányok harmadik, a fiúk második helyezést értek el. Az egyesület legnagyobb sikerét 2013-ban érte el, amikor a junior fiúcsapat kijutott a franciaországi tűzoltó olimpiára, és ott a negyvenhat induló közül a tizenhetedik helyen zárt.
