Az idősebb borászok sem emlékeznek ilyen rossz évre, mint az idei volt: nagyon kevés napsütés, rengeteg eső és gyorsan beköszöntő, hűvös ősz. Augusztusban még reménykedtük a vénasszonyok nyarában, ma már ez a remény is halványodik. A mögöttünk lévő héten ugyan többet sütött a nap, mint az elmúlt hetekben, ez viszont a még le nem szüretelt szőlő minőségén már nem sokat változtat.
Fotó: Molnár Edvárd
Nem csak a borászoknak van azonban nehéz évük, a pálinkakészítők sem elégedettek, hiszen az ő esetükben (ugyan nem a minőségre, inkább) a mennyiség rovására ment az, hogy kevés cukortartalommal ért be a barack, a körte, a szilva is. S ez utóbbi majdnem fele annyi pálinkát adott a megszokottnál – tíz liter cefréből átlagosan mindössze 6,5 deciliter pálinka lett. A pálinka esetében is nagy gondokkal nézhetnek szembe az előállítók, hiszen országunkban igen olcsón lehet pálinkához jutni – az már egy másik kérdés, hogy milyen minőségű italt kapunk a kevés pénzünkért – így a kevesebb hozamot szinte biztosan nem tudják majd árkorrekcióval fedni. Az alma még lehet jó minőségű, környékünkön viszont abból készül a legtöbb, így az a legolcsóbb targyi is.
Térjünk vissza azonban a szőlőre. A gazdák az egész régióban terméskieséssel is kell hogy számoljanak, hiszen a még le nem szüretelt szőlőt a rothadás fenyegeti. Permetezhetnek ugyan, de ez is csak növeli a már egyébként is költséges év kiadásait, s arra is gondolni kell, hogy az előttünk álló időszakban a jövő évi termést megpróbálják megmenteni.
Időben, már augusztus elején megkezdték a fehérszőlők szüretelését a magyar borvidékeken, és sajnos a legtöbb helyen kénytelenek voltak 13-as, 14-es mustfokkal szüretelni, mert egyébként a botritis tönkretette volna a termést. Vagyis cukrozni kellett a mustot, a magyarországi gazdák kezdeményezték is az egyébként megengedett cukormennyiség növelését az idei évben, hogy mentsék a menthetőt. Ez a tény viszont sem őket, sem a fogyasztókat nem boldogítja, hiszen a cukornak „köszönhetően” ugyan meglesz a megfelelő alkoholszint, viszont a zamatok, a napsütés hiányozni fognak, s várhatóan savasabbak lesznek a borok.
Magyarországon, de a környező országokban is az az ellentmondásos helyzet állt elő, hogy bár kevés a szőlő, lesz, amelyik be sem érik, mégsem nőtt a szőlő felvásárlási ára. Ellenkezőleg, akár harminc százalékkal is csökkent, fajtától és régiótól függően. Mindez pedig annak a következménye, konkrétan Magyarországon, hogy nagyon sok bor maradt a gazdáknál a pincében – az előző évekből kiindulva nagy mennyiség készült tavaly, a fogyasztás viszont csökkent –, és sajnos az is tény, hogy nagyon sok az importált, elsősorban olasz bor, amelyet nagyon alacsony áron lehet megvásárolni az üzletekben.
Szerémségben a napokban befejeződik a fehérszőlők szüretelése, s tudni vélik, hogy például a chardonnay minősége, ahogy Magyarországon is, a legtöbb helyen katasztrofális. Vajdaságban és Szerbia többi bortermő vidékén sem jobb a helyzet: azt mondják a gazdák, inkább jó pálinka készülhet az idei szőlőből, mert jó minőségű bort szinte bizonyosan nem, esetleg középszintűt lehet készíteni belőle.
Egy héttel ezelőtt Palicson, most Hajdújáráson zajlik a szüreti napok rendezvénysorozat, a hétvégén lehet mustot, bort, pálinkát kóstolni. Ezeken a rendezvényeken élvezet részt venni, találkozni a falubeliekkel, és azokkal is, akik esetleg távolabbi településekről jöttek. Ezeken a rendezvényeken odafigyelünk egymásra. A mindennapokkal az a baj, s ezt nem olyan nehéz kitalálni, hogy nincs pénzünk. Nincs pénzünk minőségi pálinkákra, nincs pénzünk arra, hogy otthon tele legyen a bortartó, sőt, talán még arra sem, hogy a vasárnapi ebédnél legyen egy-egy hazai vagy környékbeli, de termelői, kis borászattól származó, fehér vagy vörösbor az asztalon. Mert az bizony legalább öt–hétszáz dinár.
S hiszem azt, hogy Önök is szívesen meginnának egy-két deci vöröset mindennap, az egészségük megőrzése érdekében, de ha már a vasárnapi ebédhez sem futja... Így inkább – úgy veszem észre – sok helyen oda jutottak, hogy mindegy, hogy milyen minőségű az ital, csak legyen és hasson, pedig a jó minőségű italoknak kijár a figyelem és a tisztelet is.
Nehéz helyzetben lesznek a borászaink ebben az évben, még nehezebb helyzetben, mint az eddigiekben. S bizony az, aki szereti a bort, tudatosan vásárolja azt, háromszor meggondolja, hogy leveszi-e a polcról a 2014-es évjáratot.
Én azért bizalmat szavazok az idei évnek is. Hiszek a borászainkban, a rátermettségükben, a tudásukban, és tudom, hogy mindent megtesznek azért, hogy a lehető legjobb bort készítsék el az idén is.
S várom, hogy időről időre leemelhessek a polcról egy homokvidéki kövidinkát, egy szerémségi furmintot, s adjunk esélyt a vöröseknek is: egy kadarkát, egy pinot noirt. Magyar ember bort iszik! Egészségünkre!
