Hatalmas mennyiségeket fogyasztottak a skótok az utóbbi időben két fontos és világhírű exporttermékükből, a whiskyből és a sörből. Sokan bánatukban, még többen örömükben ittak. A rosszkedvűek és lehangoltak azért kortyolták a nemzeti szeszes nedűt, mert a szeptember 18-án tartott függetlenségi népszavazáson összeomlott a Skócia önállóságáról szőtt szépreményű tervük. A terület lakosságának a többsége (55 százaléka) ugyanis arra voksolt, hogy Skócia maradjon az Egyesült Királyság része. A függetlenségből tehát nem lesz semmi. A kedélyes és ujjongó (győztes) tábor pedig épp ezért nézett a pohár fenekére. Nekik az volt a fontos, és a kiadós italozás fő indítéka, hogy Skócia továbbra is a királyság része marad.
A függetlenségpárti vesztesek azonban nem csak ivászattal „vigasztalhatják” magukat, hanem azzal az ígérettel is, hogy London hajlandó további engedményeket és kedvezményeket adni az 1990-es évek vége óta jelentős autonómiával rendelkező Skóciának. A skótok maradása érdekében ugyanis – a referendum előtt – az államközösség (a brit unió) vezető politikusai gáláns ígéreteket tettek a tartománynak. Ha adnak magukra, a skót parlament – adózási, közkiadási, egészségügyi, jóléti intézményei, oktatási és igazságszolgáltatási – jogköreinek, illetve hatásköreinek további bővítését kilátásba helyező javaslataikat nem vonhatják vissza. Ez a veszély állítólag nem fenyeget, sőt az államközösség parlamentjének alsóháza valószínűleg már októberben megkezdi az autonómia bővítését szolgáló törvény vitáját. Az új jogszabály elfogadására és bevezetésére azonban alighanem csak a 2015. május 7-ei országos parlamenti választás után kerülhet sor.
Skócia függetlenedése precedenst teremtett volna, és beláthatatlan következményekkel, politikai földrengésekkel járó dominóhatást indított volna el Európában, de más kontinenseken is. A világban, különösen pedig Európában ezért nagy megkönnyebbüléssel fogadták a népszavazás eredményét. A legtöbb nyilatkozatból azonban az is kiderült: az elszakadáspárti erők még sok fejfájást okozhatnak az ókontinensen és másutt is.
Ezek után London nem maradhat tétlen. Bejelentéséhez híven biztosítania kell Skócia számára a szélesebb autonómiát, ami akár Európa és a világ – nagyobb önállóságot követelő – más térségeiben is vonzó megoldás lehet. A kormányok nagy többsége ugyanis abban érdekelt, hogy a függetlenségi mozgalmak az országok területi egységét ne bontsák meg.
A skót népszavazás sikertelensége ellenére az EU 28 tagországában mégis akad jó néhány tartomány és régió, ahol a lakosság egy része támogatja a terület elszakadását az államtól.
Franciaországban a korzikaiak, a baszkok és a bretonok szeretnének nagyobb önállóságot, autonómiát, esetleg függetlenséget, Olaszországban pedig a nagy múltú Velence és Trieszt környéke. Az első világháború után olasz fennhatóság alá kerülő – korábban Ausztriához tartozó – Dél-Tirolban is tapasztalhatóak szeparatista törekvések. Főként a német nyelvterületen. Ezek a (jelenleg marginális) mozgalmak a német, olasz, ladin nyelvi közösség alkotta, független Dél-Tirolról álmodnak.
A Belgium részét képező – régóta szilárd és széleskörű autonómiával rendelkező – Flandriában is rendszeres téma az ország elhagyása. Ráadásul a helyi politikát a szeparatista erők alakítják. A flamandok azt tartják magukról, hogy szorgalmasabbak, mint a vallonok, s ezért jobb lenne különválni tőlük.
Spanyolországban a katalánok a leghangosabbak, de a baszkok is szívesen önállósodnának. A katalánok hosszú ideje küzdenek azért, hogy bővítsék az autonómiájukat, de az elmúlt években a függetlenséget követelők váltak hangadóvá. Szerintük Madrid a fejlett Katalónia túladóztatásával támogatja a szegény és lusta déli tartományokat. A katalánok még a skótoknál is eltökéltebbek. Ezt azzal is jelezték, hogy a skót népszavazás másnapján a tartományi parlamentjük törvényt fogadott el a függetlenségi népszavazásról. Eszerint az ugyancsak nagyfokú területi autonómiát élvező Katalóniában 2014. november 9-ére referendumot terveznek kiírni a függetlenségről.
A katalánok annak ellenére akarják megtartani népszavazást, hogy a központi (spanyol) kormány már többször közölte: törvénytelennek tartja a kezdeményezést, és minden eszközzel megakadályozza a voksolást. A terület elvesztése különösen súlyosan és fájdalmasan érintené Madridot, hisz a 7,6 millió lakosú Katalónia a legfejlettebb tartományok közé tartozik, a spanyol bruttó hazai össztermék (GDP) közel 20 százalékát adja.
Ráadásul a független Katalónia nagyon rossz üzenet volna Európának, mivel a kontinensen más országokban is követhetnék a példáját. Sőt további spanyolországi tartományok (közöttük Andalúzia vagy Baszkföld) is ragaszkodnának a függetlenségi referendumhoz.
A kormányok ismét összefoghatnak hát a „skót veszély” elhárítása után Spanyolország szétforgácsolódását megakadályozandó. Az uniós tagországok erőteljesebb integrációjáért (központosításáért) kardoskodó Brüsszel már többször üzent a kiválást erőltető mozgalmaknak, pártoknak, és népeknek. Közölte: ha elhagyják az országot, amelynek jelenleg a részét képezik, kikerülnek az EU-ból is, ahová csak nagyon hosszú és rögös úton juthatnak vissza. Feltéve, hogy teljesítik a követelményeket, továbbá sikeres újratárgyalás után lezárják a felvételhez szükséges fejezeteket, és elnyerik mindegyik tagállam támogatását. Ez utóbbi lehet a legnehezebb, hisz csaknem biztos, hogy egyetlen kormány sem egyezne bele a neki hátat fordító területből alakult új ország felvételébe.
Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök már korábban jelezte: ha Skócia függetlené válik, s kéri felvételét az EU-ba, hazája megvétózza a csatlakozását. Az Európai Bizottság novembertől hivatalba lépő új elnöke, Jean-Claude Juncker pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy ötéves megbízatási ideje alatt, vagyis 2020-ig, nem lesz bővítés. Üzenete elsősorban nem az EU-ba igyekvő nyugat-balkáni országoknak, hanem a skótoknak, a katalánoknak és többi „lázadónak” szólt.
