2024. április 24., szerda

Elhunyt Szabó József

Nyugalmazott kollégánk 77 éves volt

Hetvenhét éves korában Topolyán elhunyt Szabó József, lapunk egykori újságírója, szerkesztője, lektora.

Gyermek- és ifjúkorát Palicson töltötte. A szabadkai Moša Pijade Gimnáziumban érettségizett. 1957-től a Magyar Szó újságírója, lektora, majd szabadkai szerkesztője volt 1993-ig, amikor nyugdíjba vonult.

1995-ben Szekeres László és Ricz Péter régészekkel, Magyar László és Lalia Gábor levéltárosokkal együtt megalapította a Bácsország című vajdasági honismereti szemlét, amelynek 1998-ig szerkesztője, később lektora, és a Bácsország-könyvek sorozat szerkesztője volt. A 2009-ben létrejött Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság alapítói közé tartozott, és szinte élete utolsó percéig az egyesület egyik mozgatórugója volt.

Több mint 200, elsősorban helytörténeti vonatkozású könyvet lektorált, illetve szerkesztett.

A száraz életrajzi adatokból kimaradt, hogy rajongásig szerette Palicsot, rengeteget tudott a fürdőváros múltjáról.

Érdekelte az irodalom, kedvenc költője Kosztolányi Dezső volt, és a kilencvenes években nagy élvezettel ülte végig a szabadkai Kosztolányi-napok tudományos tanácskozását, hallgatta meg az irodalomtudósok, irodalmárok előadásait. Szerkesztőként igyekezett felhívni az ifjú kollégák figyelmét arra, hogy hogyan tudják világosabban, közérthetőbben megfogalmazni mondanivalójukat. Soha nem bántóan tette szóvá a hibákat, mindig a jobbítás szándékával. Érdemes volt lektori tanácsért hozzá fordulni. Volt munkatársai elmondhatják róla, hogy segítőkész, jó kolléga volt, megvolt benne az elhivatottság az újságírói szakma iránt.

Közismert volt olvasottsága, sokoldalú műveltsége. Szenvedélyesen érdekelte a régészet, a történelem, a helytörténet. Az elmúlt években is a művelődési rovat, a Kilátó és az Üveggolyó melléklet is időről időre kapott tőle mindig roppant érdekes, olvasmányos, nagy nyelvi gonddal megformált írást.

Nyugdíjba vonulása után Topolyán élt, számos művelődési, helytörténeti rendezvényen megfordult, élénken érdeklődött a közügyek iránt. Betegsége sem gátolta meg abban, hogy élete utolsó percéig tevékeny életet éljen.