2022. augusztus 14., vasárnap
KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁR

Stonewall Inn-től Belgrádig

Támogatja-e a belgrádi Büszkeség napi felvonulás megtartását?

 

  • Igen, mert ez minden kisebbség jogairól szól: 69 (19%)

  • Nem, mert kizárólag a szexuális kisebbségek jogait propagálja, amiket nem támogatok: 121 (34%)

  • Nem, szerintem az LGBT-populációt nem illetik meg külön jogok: 80 (23%)

  • Egyáltalán nem foglalkoztat a téma: 76 (21%)

 

 

Lassan, de biztosan közeledik szeptember 28-a, amikor is, legalábbis egyelőre úgy tűnik, a LGBT-populációt tömörítő szervezetek végre-valahára Belgrádban is felvonulhatnak a jogaikért, s bizonyos tekintetben a jogainkért is. Mert tetszik, vagy nem tetszik, bizonyos tekintetben mi is egyfajta kisebbséghez tartozunk, akiknek úgyszintén meg kellett, s mai napig minden nap meg kell küzdeni azért, hogy azonos jogokat élvezzünk, mint az országban többségben lévő etnikum képviselői. A büszkeségnapi felvonulás időpontjának rohamos közeledtére való tekintettel napilapunk múlt heti körkérdésében arra kerestük a választ, hogy az olvasóink támogatják-e a rendezvény megtartását. A véletlenül sem reprezentatív felmérésről elmondhatjuk, hogy a papírformának megfelelő eredmény született, ugyanis a válaszadók többsége (34 százalék) azért nem támogatja a felvonulást, mivel szerintük kizárólag a szexuális kisebbség jogait népszerűsítik ezzel. A válaszadók 23 százaléka szerint az LGTB-populációt nem is illetik meg külön jogok, 22 százalékukat nem érdekli a téma, s csupán a körkérdésben résztvevők 19 százaléka támogatja a felvonulást, mivel ez lényegében minden kisebbség jogairól szól. Személy szerint különösebben nem lepődtem meg az eredményeken, mivel egy konzervatív közegben élünk. Ezzel még nem is lenne baj, ha az emberek többsége képes lenne túltenni magát a külcsínen és a szenzációhajhász bulvárlapok által tálalt, a homoszexuálisokat démonizáló írásokon, s utánanézne a meleg felvonulások történetének. Akkor tisztában lennének azzal, hogy a meleg felvonulások sohasem csupán az LGTB-közösség népszerűsítéséről, illetve csupán a melegek jogainak a követeléséről szólnak, hanem jelentős társadalomkritikai jelleggel is bírnak, az aktuális politikai intézményekkel és ezek álszent vezetőivel szemben is.

Az, ami 1969-ben New York Greenwich Village negyedében Stonewall Inn lázadásként híresült el, amikor is több száz homoszexuális lázadt fel a Stonewall Inn bár vendégeit és személyzetét megalázó rendőrségi razzia ellen, manapság a melegek jogainak a követelésén túl, az emberek kiáltása és kiállása az őket elnyomó és kizsákmányoló államgépezettel szemben. Mindezt békésen, szeretettel, tánccal, karneváli felvonulással cselekedve, amely egyben kiváló turistacsalogató rendezvény is a fejlett nyugati államokban, magyarul: azonkívül, hogy az adott nemzet toleranciájának a fokát is megmutatja egyben, egy csomó pénzt is hoz a konyhára.

Ezzel szemben hazánkban, s még néhány, a balkáni oligarchia nyomait magán hordozó országban a melegfelvonulás körüli hisztériakeltéssel kiválóan el lehet terelni a pórnép figyelmét a sokkal égetőbb problémákról: a hatalmas államadósságról (államcsődről?), az üresen pangó államkincstárról és a kisebb-nagyobb gazdasági mutyikról. A kellő időben untig elegendő megosztani néhány, „nagyon, de nagyon megbízható” hírforrásból származó rémhírt, meg kell kérdezni néhány ezidáig balladai félhomályban lévő „elismert akadémikust” és nem árt néhány luxuskocsival furikázó pópa/pap véleményét is kikérni a témában, s már el is hintettük a félelem és a gyűlölet magvait az egyébként senkinek semmit sem ártó melegekkel szemben. Pedig ők is ugyanolyan emberek, mint mi, cseppet sem rosszabbak tőlünk. Ezért az év egyetlen napján felőlem nyugodtan felvonulhatnak, parádézhatnak, ezzel is egy kis színt hozva a körülöttünk lévő szürkeségbe.