Nincs szebb annál, amikor az ember a tenger vize alá merülve megpillantja az azt a csodálatos világot, amelybe legtöbben csak a televízió műsorain keresztül merészkedhetnek be.
A víz alatt úszkáló szebbnél szebb halakat és más élőlényeket fürkészve az ember könnyen megfeledkezik a vele együtt rohanó világról. Természetesen a nyaralások alkalmával, egyszerű, trafikokban vásárolt búvármaszkkal és úszótalpakkal történő merülések véletlenül sem nyújtanak akkora élményt, mint a kék mélységnek profi felszereléssel történő felkutatása. Ez utóbbihoz nem elég tudni úszni, hanem külön tanfolyamot kell elvégezni, s a felszerelés megvásárlását sem lehet „megúszni” jelentősebb kiadások nélkül.
Arról, hogy miképpen és hogyan lehet valakiből profi búvár, illetve mire kell odafigyelni egy-egy merülés során, a zentai Habram Györggyel – Fülessel, a kétcsillagos búvároktatóval, a Víz Alatti Tevékenységek Világszövetségének (CMAS) tagjával beszélgettünk.
György tizenhat éves korában kezdett búvárkodással foglalkozni a zentai Népi Technika szervezésében. Ugyanis a többi Tisza-parti városban jelenleg is aktív szervezet köré tömörülő fiatalhoz hasonlóan részt vettek az itt működő különböző szekciók munkájában. Felderítők voltak, de rádióamatőrködéssel és fotózással is foglalkoztak, s amikor a Jugoszláv Néphadsereg búvártanfolyamot szervezett, kaptak az alkalmon és erre is beiratkoztak, s közülük sokan be is fejezték a képzést. Nem sokkal később megalakult a Zentai Búvárklub is, amelynek keretében aktívan foglalkozni kezdett ezzel a sporttal, és először az első és második fokozatú búvárvizsgát, majd az évek folyamán a második fokozatú búvároktatói vizsgát is letette.
Füles szerint egyébként bármilyen alkatú ember foglalkozhat búvárkodással, ha egészséges és tud úszni. Semmilyen különleges erőnlét nem kell hozzá, csupán a szív, a tüdő és a légutak állapotának kell kifogástalannak lennie – jegyezte meg a búvároktató, de hozzáfűzte azt is, hogy a jelöltnek ambiciózusnak kell lenni ahhoz, hogy kiállja a búvárkodás során jelentkező megpróbáltatásokat, a felszerelés cipelésétől kezdve a hidegvizes merülésen át a sötét, nagysodrású folyókban történő merülésekig. A képzés során a kezdő búvárok először elméleti tudásban részesülnek. Megtanulják, hogy az emberi test miképpen viselkedik a vízben, hogyan hat rá a nyomás, el kell sajátítani pár gáztörvényt, de megismerkednek a felszereléssel és annak használatával is, hogy egy kellemes és biztonságos merülhessenek – ecsetelte. A gyakorlati képzés mindig úszómedencében, átlátszó vízben, ideális körülmények közepette történik. Megismerkednek a búvárszemüveg, a pipa és az uszonyok használatával, s csak ezután öltik magukra a búvárruhát és a légzőkészüléket – sorolta fel a lépéseket beszélgetőtársunk, majd pedig megjegyezte, hogy e képzés után az illető már tudni fog búvárkodni az úszómedencében, s csak ezután kóstol bele a nyílt vízi lemerülésbe, ahol a búvárok belekóstolhatnak abba, milyen az uszoda biztonságot nyújtó falain kívül merülni. Konkrétan Zentán, a Tiszában végzik ezeket a merüléseket.
– Valójában ezt a tengeren kellene csinálnunk, de nem utazhatunk ezért le. Igaz, eddig még senki sem panaszkodott a folyóban történő merülés miatt – nyilatkozta Füles.
AZ ÉDESVIZEK IS CSODÁLATOS VILÁGOT REJTENEK
Beszélgetőtársunk beszélt arról is, hogy nemcsak a tengeren lehetséges megcsodálni a víz alatti világot. A tartományunk területén lévő folyók és tavak mentén több olyan lokáció is van, ahol hasonló szépségekkel találkozhatnak a víz alatti merülések szerelmesei. Gyuri szerint az egyik Zombornál van, a Bácskai Nagycsatornán, amelynek a Dunából származó vize, szinte akváriumi tisztaságra tisztul le, vagyis nagyon szépen lehet látni benne, s még fotózni is lehetséges. A búvárok számára úgyszintén érdekes helyszínnek számítanak a Fehértemplomnál lévő bányatavak, s Belgrádnál az Ada Ciganlija is nagyon szép merülési hely. Az Adrián pedig a Kornát-szigetek, valamint a Vis és Lastovo közelében bizonyultak számára legemlékezetesebbeknek a merülések.
FŐ A BIZTONSÁG
A búvároknak egyébként a saját és társaik biztonságára kell leginkább odafigyelniük – hangsúlyozta a búvároktató.
– Az egyik kollégám némi iróniával fűszerezett bölcsessége szerint a legfontosabb az, hogy a lemerülések mennyisége mindig egyezzen a felszínre úszások számával, mert így mindig tisztában leszünk azzal, hogy élünk – hangsúlyozta, majd pedig hozzáfűzte, hogy a búvárnak mindig tudnia kell, mit csinál, tudnia kell használni a felszerelést, s mindig alkalmazkodni kell az adott víz sajátosságaihoz. Beszélgetőtársunk elmesélte azt is, hogy egy alkalommal, a zentai Tisza-parton lévő Tiszavirág nevű uszály fenekének az átvizsgálása során egyszer ő is bajba került, de az asszisztensei segítségének köszönhetően ki tudott úszni.
A RÉGMÚLT EREKLYÉIT KUTATJÁK, DE KÖRNYEZETET IS VÉDENEK
Habram egyébként nemcsak búvároktatóként, illetve a búvárklub tagjaként tevékenykedik, hanem alapítótagja a Tisza Mentőcsapatnak és a Vajdasági Víz Alatti Kutatók Egyesületének is. Baranyi Nándor hivatásos tűzoltó és képzett búvár és társasága Zentánál, de a környező településeknél is rendszeresen végzi a Tisza medrének takarítását, a víz alatti kutatók egyesülete pedig a zentai csata régészeti leleteit tárják fel a folyóból. Az ő tevékenységükről a Hétvége múlt heti számában számoltunk be. Ezenkívül felkérésre már nem egy csónaktulajdonosnak a vízbe esett hajómotorját, hajócsavarját, karóráját mentették ki a Tisza fenekéről, és ha szükség mutatkozik rá, árvizek idején is akcióba tudnak lépni.
Habram elmesélte, hogy a búvárklubok vajdasági szövetsége igencsak fejlett, s tartományunk területén is tömegesen foglalkoznak ezzel a sporttal, több versenyszámban is szerveznek bajnokságokat. Egyik ezek közül a víz alatti fotózás, ezenkívül megméretkeznek egymással szabadtüdős merülésben és akadályverseny kategóriájában, valamint úszómaratonokat is szerveznek.
