Legyen-e Skócia független ország? Erről nyilváníthatott véleményt tegnap referendumon a terület közel 4,3 millió szavazásra jogosult polgára. A részvétel a függetlenségi népszavazáson példátlanul magasnak, legalább nyolcvan százalékosnak ígérkezett. Ez aligha meglepő, hisz a történelmi jelentőségű voksoláson – amelynek eredményét ma reggel ismertették – a nemzetközi és az uniós politika egyik fontos hatalmának, az egykori világbirodalomnak, Nagy-Britanniának a fennmaradása volt a tét.
Alex Salmond skót kormányfő egy kampányolóval pózol Turriffben (Fotó: Beta/AP)
Emiatt világszerte felfokozott érdeklődéssel várták a döntést. A kormányok abban reménykednek, hogy Nagy-Britannia egységes marad, és döntésükkel a skótok nem gerjesztik a más államokat is fenyegető felbomlási folyamatot. Hiszen nem a skótok az egyedüliek, akik szívesen kiválnának abból az országból, amelyhez éppen tartoznak.
A brit uniót Anglia, Skócia és Wales alkotja. Skócia hivatalosan 1707-ben egyesült Angliával, vagyis 307 éve a közös állam része. London 2012-ben engedélyezte a népszavazást az ország északi tartományában, abban a reményben, hogy az úgyis elbukik, és a skót függetlenség kérdése ezzel végleg lekerül a napirendről. Ha azonban most a többség a függetlenségre szavazott, Skócia elszakad a királyságtól. Ebben az esetben vége az államközösségnek, megszűnik Nagy-Britannia, s lesz helyette valami más, de Skócia nélkül, mert az a jövőben – reményei szerint 2016. március 24-étől hivatalosan is – önállóan folytatja.
Abban az esetben, ha a függetlenségpártiak vereséget szenvednek, vagyis a referendumon több lesz a nem szavazat, marad az eddigi egységes állam. Skócia pedig megtarthatja, sőt ki is szélesítheti az 1990-es évek vége óta számára biztosított széles körű autonómiát.
Az utóbbi napokban már lehetetlen volt megjósolni a voksolás eredményét, mert egymásnak ellentmondó közvélemény-kutatási adatok jelentek meg. Hol a skót függetlenségpártiak, hol a királyság híveinek minimális győzelmét jelezték. Mára kiderül minden, és véget ér a nagy izgulás hete, hisz a verseny a szavazás előtti napokban rendkívül szoros volt.
Mindkét tábor hívei – köztük politikusok, művészek, közismert közéleti személyiségek és neves üzletemberek – beleadtak apait-anyait, hogy a skót választókat meggyőzzék a saját igazukról. David Cameron brit kormányfő könnyeivel küszködve kérte maradásra Skócia lakosságát. Azt is közölte azonban: bármilyen is lesz a döntés, azt el kell fogadni.
II. Erzsébet királynő szintén véleményt nyilvánított. A 88 éves uralkodó négy nappal a referendum előtt kifejezte reményét, hogy a skót választók „nagyon gondosan mérlegelik a jövőt”. Ez rendkívüli horderejű gesztus volt a részéről, hisz 62 évvel ezelőtti trónra kerülése óta eddig csupán egyszer (1977-ben) tett nyilvánosan utalást arra, hogy a jelenlegi összetételű Egyesült Királyság fennmaradását szeretné.
Alex Salmond „első miniszter” (kormányfő) és pártja, a Skóciában bő három éve parlamenti többségben kormányzó SNP a kiválásért kardoskodott. Az elszakadás a brit uniótól 2011 májusától kapott egyre nagyobb hangsúlyt. A populista Salmond és a függetlenségért kampányolók azzal az ígérettel növelték táborukat, hogy az önálló Skóciában sokkal jobb lesz az élet(színvonal), mint az eddigi körülmények között volt.
Bármi lesz is a végeredmény, a voksolás új fejezetet nyit a szigetországban. Új problémák sokaságát veti fel ugyanakkor a skót–angol, sőt az angol–walesi viszonyban is. Néhány nappal a referendum előtt ugyanis Walesben már nyíltan felvetették az elszakadás ötletét az Egyesült Királyságtól...
