Shaho Piranit csak egy telefonhívás választja el attól, hogy feladja nyugodt életét Dániában és sok más társához hasonlóan az Iszlám Állam (IÁ) nevű terrorszervezet ellen harcoló kurd erőkhöz csatlakozzon Irakban.
A 30 éves kurd férfi - aki bátyjával együtt még 1991-ben menekült el Iránból - elmondása szerint erkölcsi kötelességének érzi, hogy segítsen a kurdisztáni regionális kormány fegyveres erejének, a pesmergáknak az Iszlám Állam „pszichopatái" elleni küzdelemben.
„Olyan tehetetlennek érzem itt magam" - mondta Pirani az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva koegei otthonában. "Kész vagyok meghalni a kurd ügyért" - tette hozzá.
Miközben becslések szerint több mint 2 ezer európai csatlakozhatott az IÁ-hoz és más dzsihadista csoportokhoz, az utóbbi hónapokban kisebb számban ugyan, de útnak indultak az öreg kontinensről olyanok is, akik a szélsőségesek elleni harcban akarnak részt venni, mindenekelőtt a pesmergák oldalán Irak kurdok lakta északi részén - állítják biztonsági tisztségviselők és a kurd diaszpóra vezetői. Az európai kormányok ugyanakkor nem akarják útjukat állni a közel-keleti harcokba belefolyni akaró kurd önkénteseknek, őket ugyanis az Iszlám Államhoz csatlakozókkal ellentétben nem tartják potenciális fenyegetésnek a Nyugatra nézve, hazatérésük esetén.
„Biztonsági szolgálatként elsősorban az olyan csoportokra koncentrálunk, mint az IÁ, nem pedig azokra az emberekre, akik az IÁ-tól akarnak megvédeni területeket" - magyarázta Trond Hugubakken, a norvégiai PST biztonsági szolgálat szóvivője.
Önmagában nem számít bűncselekménynek az, ha valaki felkerekedik és részt vesz egy fegyveres konfliktusban, így az európai biztonsági tisztségviselők csak akkor lépnek, ha egy harcost háborús bűncselekmények elkövetésével vagy azzal gyanúsítanak, hogy hazatérve terrortevékenységet készül folytatni.
Arról nincs pontos adat, hogy Európából hányan indultak harcolni az Iszlám Állam ellen. A németországi kurd közösség elnökhelyettese, Mehmet Tanriverdi ugyanakkor azt mondta, ő például többtucatnyi olyan kurdról tud, aki Németországból és más európai országokból utazott ki Irakba a pesmergák megsegítésére. Shwan Zulal, a londoni székhelyű, kurdisztáni ügyekkel foglalkozó Carduchi Consulting igazgatója szerint a Nagy-Britanniából harcolni induló kurdok száma „sehol nincs" az IÁ-hoz csatlakozók számához képest. Mint mondta, a brit hatóságokat „egy kissé" ugyan aggasztják a kurd erők soraiba álló brit önkéntesek, azt azonban nem tartja elképzelhetőnek, hogy valakit azért bíróság elé állítsanak, mert „az Egyesült Királyság ellenségei ellen harcol".
Nagy-Britannia, Németország, az Egyesült Államok és más országok könnyű fegyvereket és lőszert küldtek a pesmergáknak, akiknek Washington támogatásával az utóbbi hónapokban sikerült visszaszerezniük néhány területet a dzsihadistáktól.
Edmond Messchaert, a holland igazságügyi minisztérium terrorelhárítással foglalkozó szóvivője elmondta, hogy a holland kurdokat nem akadályozzák meg abban, hogy a pesmergákhoz csatlakozzanak, és ha nem követnek el háborús bűncselekményt, hazatérve nem is állítják őket bíróság elé. A helyzet nem ilyen egyértelmű akkor, ha a külföldi harcosok a Törökország, az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok által is terrorszervezetnek tartott Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK) csatlakoznak. Messchaert kitért arra, hogy az a hollandiai kurd, aki a PKK soraiba áll, bűncselekményt követ el, arról azonban már nem beszélt, hogy vádat emelnek-e az illető ellen.
A svéd biztonsági szolgálat, a SAPO véleménye az, hogy azok az emberek, akik a PKK oldalán harcolnak, „nem követnek el automatikusan bűncselekményt és csak akkor emelnek vádat ellenük, ha megsértik a hadijogot vagy tiltott fegyvereket használnak - szögezte le Fredrik Milder, a SAPO szóvivője.
A PKK, amely régóta küzd Törökországban az autonómiáért és Szíriában is résztvevője a konfliktusnak, az Iszlám Állammal szembeni kurd ellenállás kulcsfontosságú szereplője. Török tisztségviselők elmondták, vannak arra utaló jelek, hogy törökországi kurdok csatlakoztak az iszlamisták ellen harcoló PKK-hoz, és Ankara nemrég aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a kurdoknak szállított nyugati fegyverek esetlegesen a PKK kezébe kerülnek.
Az Európában élő kurdok az IÁ kegyetlenkedésein megbotránkozva már több tüntetést is szerveztek a terrorszervezet által fenyegetett kisebbségek, köztük a kurd nyelvet használó jazidik támogatására. A kurdisztáni regionális kormány ugyanakkor eltanácsolja a diaszpórában élőket a pesmergákhoz való csatlakozástól, mivel azoknak fegyverekre, nem pedig emberi erőre van szükségük - magyarázta Shorsh Kadir Rahem, a kurd kormány svédországi képviselője. „Régi kalasnyikovaink vannak a 60-as, 70-es évekből, miközben a IÁ sokkal nagyobb fegyverekkel rendelkezik, amelyeket az iraki fegyveres erőktől vett el" - tette hozzá.
A Dániában élő Pirani a humanitárius segítségnél azonban többet akar nyújtani. Júniusban ezért is keresett fel egy kiképzőtábort a Kurdisztáni Demokratikus Párt iráni ágának szervezésében az észak-iraki Koya városában. Mint elmesélte, Norvégiából,Svájcból és Nagy-Britanniából is érkeztek kurdok a táborba, ahol egy politikai „gyorstalpaló" tanfolyamon vehettek részt, valamint a fegyverforgatást sajátíthatták el. A jelenleg munkanélküli, foglalkozását tekintve antropológus Pirani, akinek apja hajdan egy magas rangú pesmerga volt, már csak egy hívásra vár az említett párt valamely tagjától, és indul is, bár - mint megjegyezte - most úgy érzi, még ha nem szólnak neki, akkor is felkerekedik.
„A volt feleségem és az anyám is azt mondja, legszívesebben a székhez kötözne azért, nehogy elmenjek. Képtelenek megérteni, hogy olykor az embernek mindent fel kell áldoznia azért, hogy az alapvető jogokért harcoljon" - tette hozzá Pirani.
