Kié lesz a font, kié lesz a brit államadósság, kié lesz az északi-tengeri nyersolajkincs? Ez volt a skóciai függetlenségi népszavazás kampányának három legsarkalatosabb, egymással szorosan összefüggő ütközési pontja.
A legnagyobb kockázat egyértelműen az, hogy az esetleges függetlenné válás esetén Skócia elveszítheti a fontot, és vele együtt a világ egyik legrégebben működő, globális befolyású jegybankja, az 1694-ben alapított Bank of England kínálta pénzügyi biztonságot. Ez természetesen nem azonnali, hanem hosszabb távú kockázat. Ha a népszavazás eredményének péntek reggeli összesítése után az derült ki, hogy Skócia a függetlenségre szavazott, a brit jegybank továbbra is ott lesz a skót bankrendszer mögött, egészen a függetlenség kikiáltásának napjáig, amelyet 2016. március 24-ére tűztek ki. Hogy mi lesz később?!
Az Eurasia Group kockázatelemző csoport szakértői szerint végső soron London érdekei is azt diktálnák, hogy London egyezzen bele a fontunióba, mivel ez folyamatosságot kínálna a piacnak, és ez a megoldás okozná a legkisebb gazdasági kárt. Ugyanakkor a fontunió valószínűleg nem lehetne a végleges megoldás, mivel Skóciának – ha majdan önálló tagállamként csatlakozna az EU-hoz – kötelező lenne az euróövezetbe történő belépés is.
Edinburgh jelenlegi álláspontja, hogy a brit–skót valutaunióról szóló hivatalos megállapodás elmaradása esetén Skócia egyoldalúan használná tovább a fontot, viszont nem vállalná az Egyesült Királyság teljes államadósságából rájutó hányad törlesztését. Ennek a fenyegetésnek a valóra váltása nem valószínű, mivel ha a skót kormány nem vállalja a brit államadósságból rájutó rész törlesztését, akkor biztos, hogy a piacok és a hitelminősítők a függetlenség első napjától fogva államcsődben lévőnek deklarálnák, és ebben az esetben Skócia előtt azonnal bezárulnának a nemzetközi tőkepiacok. Hovatovább ezen esetben bizonyosra vehető, hogy nem kapná meg az északi-tengeri olajkincset sem.
Ez a játszma nem kis tétre megy. Jelenleg az Egyesült Királyság adóbevételeinek 1,5 százaléka származik az északi-tengeri olajkitermelésből, a becslések szerint azonban egy önálló Skócia költségvetési adóbevételeinek 10-20 százalékát is elérhetné az ebből eredő jövedelem. Edinburgh becslései szerint 2016-2017-ben, vagyis a remélt függetlenség első pénzügyi évében 6,8-7,9 milliárd font közötti költségvetési bevétel lenne várható az olajkitermelésből.
A brit tengeri olajkitermelői szövetség már korábban felhívta a figyelmet, hogy az északi-tengeri nyersolaj-kitermelés másfél évtizede, 1999-ben tetőzött, és az északi-tengeri talapzatból kitermelhető olaj mennyisége 2020-ig várhatóan a legutóbbi csúcs egyharmada alá csökken. A függetlenség elnyerése esetén valószínűleg e számok és becslések összecsiszolása lesz, illetve lenne a 18 hónapnyira tervezett szétválási tárgyalássorozat legnehezebb eleme.
