Ma dönti el Skócia lakossága, hogy szűkebb hazája a 307 éves Nagy-Britannia tagja maradjon-e, vagy független országgá váljék. A voksolás előtti napon közzétett utolsó három közvélemény-kutatási eredmény egybehangzóan azt mutatja, hogy a választók 52 százaléka a függetlenség ellen kíván szavazni, 48 százalékuk pedig az elszakadásra adná voksát. A közvélemény-kutató cégek is elismerték azonban, hogy ez a különbség a mérési hibahatáron belül van, így a referendum kimenetelét és az 1707 óta létező Nagy-Britannia sorsát nagy valószínűséggel az dönti el, hogy a mintegy 600 000 bizonytalan, vagy preferenciáját titkoló szavazó közül hányan járulnak az urnák elé, és hogyan szavaznak.
(Léphaft Pál karikatúrája)
A népszavazást a Skót Nemzeti Párt (SNP) vezette edinburghi kormány írta ki két éve. A függetlenné válást elvető tábor egészen a kampány késői szakaszáig kényelmes, százalékosan mérve két számjegyű támogatottsági előnyben volt. Az utolsó hetekben azonban hirtelen és drámai mértékben előretört az elszakadást pártoló oldal, ledolgozva szinte teljes korábbi hátrányát, és a népszavazás hetére gyakorlatilag megjósolhatatlanná vált a referendum kimenetele.
A skót kormány igyekezett megfelelő történelmi hátteret találni a népszavazás időzítéséhez, az idén volt ugyanis a hétszázadik évfordulója az 1314 júniusában, Bannockburn mezején megvívott csatának, amelyben Robert de Bruce skót király néhány ezres serege megsemmisítő vereséget mért II. Eduárd angol uralkodó többszörös túlerőben lévő haderejére. Ezt a győzelmet a skót történetírás az angol hódítási kísérletek ellen folytatott háborúk legnagyobb skót katonai diadalaként tartja számon.
A két korona 289 évvel később mindazonáltal egyesült. I. Erzsébet angol királynő, a Tudor-dinasztia utolsó uralkodója 1603. március 24-én trónörökös nélkül elhunyt, és VI. Jakab skót király követte őt I. Jakab néven az angol trónon. A két királyság azonban hivatalosan csak 1707-ben, a londoni és az edinburghi parlament által külön-külön szentesített uniótörvények alapján egyesült, létrehozva Nagy-Britanniát. Az első brit uralkodó Anna királynő volt, akinek uralkodása idején az uniótörvények megszülettek.
A függetlenségpártiak győzelme esetére a skót kormány 2016. március 24-ére tűzte ki Skócia függetlenségének hivatalos kikiáltását. Ha ezt a menetrendet sikerül tartani, és még abban az időpontban is a jelenleg 88 esztendős, 62 éve uralkodó II. Erzsébet királynő ül a brit trónon, akkor ő lesz a mostani formájában létező Nagy-Britannia utolsó uralkodója. Brit alkotmányjogi szakértők szerint mindazonáltal aligha lenne tartható a kormány által felvázolt függetlenségi menetrend.
Robert Hazell professzor, a University College London (UCL) egyetem alkotmányjogi tanszékének vezetője a népszavazás utáni lehetséges fejleményekről kijelentette: 2017 tavasza előtt nem tudja elképzelni az elszakadási folyamat befejeződését. Szerinte a skót kormány által kidolgozott menetrend nem veszi kellőképpen figyelembe azt a várható késedelmet, amelyet a jövő májusban esedékes brit parlamenti választások okozhatnak a szétválási tárgyalásokban. Szerinte a választási kampány miatt legalább két hónapra leállna a skót–brit tárgyalási folyamat. Ráadásul, ha e választásokon a jelenlegi konzervatív-liberális koalíciót új kormány váltja, akkor teljesen újjáalakulnának a brit tárgyalóküldöttségek, és az illetékes új kormánytagoknak is időre lenne szükségük ahhoz, hogy „felvegyék a tempót”.
Ennél is nagyobb gondot jelentene az, hogy a skót függetlenség érvénybe lépéséhez szükséges alapvető törvények sem készülnének el idejében a londoni és az edinburghi parlamentben. A professzor felidézte, hogy Csehszlovákia szétválásához 31 államközi szerződést és kétezer jogi megállapodást kellett kidolgozni, és az ország felbomlása után tíz évvel is voltak még rendezetlen kérdések.
Számos kétely övezi a skót kormány azon elképzelését is, hogy Skócia saját jogán már a függetlenség kikiáltásának napján EU-taggá válhat-e. Az Európai Bizottság leköszönő elnöke, José Manuel Barroso nemrégiben kijelentette: ha egy olyan új ország, amelyik egy jelenlegi EU-tagállamból vált ki, önállóan csatlakozni kíván az EU-hoz, akkor új csatlakozási kérelmet kell benyújtania, és ezt az összes többi tagállamnak egyhangúlag jóvá kell hagynia. „Roppant nehéz lenne elérni, sőt lehetetlennek is bizonyulhat” az egyhangú jóváhagyás elérése ilyen esetben – fogalmazott az EB elnöke.
A legnagyobb bizonytalanság azonban azt övezi – és erről folyik a leghevesebb vita is –, hogy a skótok mivel fizetnének a függetlenség kikiáltásának napjától. Alex Salmond skót kormányfő folyamatosan azzal érvel, hogy senki és semmi nem akadályozhatja meg a font további használatát nemzeti fizetőeszközként. Visszatérő szavajárása szerint „a font nem Anglia fontja, hanem Skóciáé is”. Nem úgy – hangzik a válasz a londoni pénzügyminisztériumból. A tárca – a vitát lezárandó – nemrég közleményében szögezte le, hogy „ha Skócia otthagyja az Egyesült Királyságot, otthagyja a fontot is”, mivel a brit költségvetés és a brit jegybank nem vállalhatja magára „egy külföldi ország” pénzügyi kockázatait.
A 4,2 millió skót választópolgárnak sok más meggondolás mellett ezeket a súlyos érveket és ellenérveket kell mérlegre tennie, amikor ma a brit unió sorsáról dönt.
