2024. március 28., csütörtök

Cukorból lesz a kerítés

A napi kalóriabevitelnek legfeljebb öt százaléka legyen cukor – hangzik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legújabb ajánlása, amellyel megfelezte a tíz évvel korábbi ajánlott mennyiséget. A nyugati országok lakossága sok cukrot fogyaszt. Átlagos cukorbevitelüket a kétharmadával kellene csökkenteni, ha teljesíteni szeretnék a WHO elvárásait. Szerbiára vonatkozólag nincs pontos adat az átlagos cukorfogyasztásról, annyit azonban tudni, hogy csökkenőben van. A termelés viszont 509 ezer tonnával tavaly rekordot ért el. Ez okozza a hazai piacon a cukor árának drasztikus csökkenését. Ha szétnézünk Európában, 2009 és 2013 között folyamatosan nőtt a cukor ára, de az idén ott is csökkenni kezdett. Előtte a folyamatos áremelkedés kedvezett a gyártó cégeknek. Szerbiában az a szokatlan helyzet állt elő, hogy a termelők és a feldolgozók is elégedettek voltak. A vásárlók talán kevésbé. Lehet, hogy a szerbiai polgárok többsége keserűn issza a kávét, esetleg tömegesen betartják az egészségügyi világszervezet ajánlását… Mindenesetre akkor sem tört ki „cukorlázadás”, amikor egy kiló ára meghaladta az egy eurót.

A szerbiai életszínvonal nem sokat változott az utóbbi években. A cukor ára viszont a 2011-es rekordszint felére zuhant vissza. Három évvel ezelőtt 120–125 dinár volt a kiskereskedelmi ára. Ma már 59,99-ért kínálják akciós áron. Az áresést kezdetben a 2013-as jó termésnek tulajdonították, de amikor 70 dinár alá csökkent az ára, már sejlett, hogy más is van a dologban. A világpiaci helyzetet nézve az elmúlt másfél évben a cukor kínálata jelentősen nőtt, ami folyamatos nyomást gyakorol az árakra. Az unió piacán a vámok és a szabályozói környezet miatt a világpiacinál csaknem kétszer drágább a cukor. Elemzők szerint azonban, a kilátásba helyezett reformok miatt, a jövőben tovább eshetnek az árak, ami megkérdőjelezheti a cukrot gyártó vállalatok nyereségességét. A szerbiai cukorgyárak ma már a cukor kilogrammját 45–52 dinárért adják. A korábbi években megvalósított több 100 millió dináros haszon helyett ma már sokmilliós veszteségekről beszélnek. Augusztusban néhány gyár már jelezte: a szerződésben foglaltnál kevesebbet fizet a répáért.

A répa szedése megkezdődött, de máris akadályokba ütközik. Az eső áztatta talajon nem könnyű a munka, annál inkább, mivel sok helyen eszméletlenül sok termett: sok helyen hektáronként 100 tonnányi édesgyökér is ott lapulhat a földben. Szakemberek szerint az átlaghozam elérheti a 8 vagont hektáronként. A cukorgyárak többsége 4 dinár feletti árat rögzített a termelőkkel kötött szerződésekben, ehhez azonban még hozzáadhatnak valamennyit a cukortartalom függvényében. Ezt az árat most 3,50-4,00 dinárra csökkentették, de van olyan cukorgyár, mely egyelőre nem változtatott egyoldalúan a szerződések feltételein. Szerbiában az idén mintegy 65 ezer hektáron termesztenek cukorrépát.

Átalakulóban van az uniós cukorpiac is. A termelést ma még kvótákhoz kötik. A kvótákat tagországonként, azon belül pedig cukorgyáranként osztották szét. A teljes uniós cukorkvóta a 2006-os cukorreform előtt meghaladta a 20 millió tonnát, ma nem éri el a 14 milliót. A reformot és a kvótákat azért vezették be, mert a túltermelés hatalmas feleslegek kialakulásához vezetett. Az ottani cukorgyárak olyan helyzetben találták magukat, mint amilyenben a szerbiaiak vannak jelenleg. Brüsszel reformmal próbálkozott, nemcsak az előállítható mennyiségeket, hanem az uniós cukorszabályozás intézményes árait is csökkentette. Az EU-s cukorkvóták 2017-ben esedékes megszüntetésével eltörlik a cukortermelés adminisztratív korlátait. A cukorgyárakra ez kettős hatással lesz: végképp eltűnik szabályozási védettségük, eredményességüket pedig a hatékonyság határozza meg. Az EU-s cukorgyáraknak nem csupán egymással, de az importtal is versenyezni kell.

Az unióban tehát nem lesz szükség a szerb cukorra, a hazai piac szükségleteit jelentősen meghaladja a termelés. Aki azonban azt gondolja, hogy az orosz kivitel lehet a megoldás, valószínűleg téved. Egy korábban készült stratégia alapján Oroszország 2020-ra fejlesztette volna fel a cukorgyártást a teljes önellátás szintjére, a jó termésnek köszönhetően azonban ez már tavaly megvalósult. A stratégiát lehet, hogy csak az „ellenség” megtévesztése végett készítették? Nem lenne újdonság, hiszen tudjuk, hogy alaposan „becsapták” Napóleont és Hitlert is.

A hazai cukorgyárakban most nyilván azon törik a fejüket, hol lehet új piacokat találni. Talán nem mellékes, hogy a cukor szeszgyártásra, azzal együtt bio-üzemanyag előállítására is alkalmas. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy hatalmas mennyiségű olcsó melléktermékre, pl. répaszeletre lehet számítani, ami a gyengélkedő állattenyésztési ágazatunkon jelentősen megsegíthetne. Az agrárpolitika jövőbeni alakításakor remélhetőleg figyelembe is veszik ezeket a szempontokat.