A további integráció szükségességét hangsúlyozták vezető német politikusok a Financial Times brit gazdasági, politikai napilap európai kiadásának hétfői számában.
Karl Lammers, a legnagyobb német kormánypárt, a Kereszténydemokrata Unió egykori külügyi szóvivője és Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter közös írásában úgy véli: az volna az ideális, ha Európában politikai unió jönne létre. Felidézik a kilencvenes évek vitáit arról, hogy mi jöjjön létre előbb: a politikai vagy a monetáris unió, továbbá azt, hogy akkor a monetáris unió mellett döntöttek, a stabilitást garantáló, mindenkire nézve kötelező szabályokkal.
„Sajnos Franciaország és Németország 2003-ban aláásta a paktumot, és rossz példájukat mások is követték" - írja a két politikus, megállapítva ugyanakkor: mégis tovább kell haladni az integráció útján.
„Szükségszerű, hogy át kell tekinteni Európa fő feladatait, a hatásköröket pedig a szubszidiaritás elvével összhangban kell elosztani, aminek alapján a jogkörök, ahol csak lehet, helyi szinten maradnak, ahogyan azt 20 évvel ezelőtt is véltük" - szögezi le Lammers és Schäuble, hozzátéve: ebben London konkrét javaslataira is számítanak.
A német politikusok szerint az EU-nak a méltányos és nyílt egységes piac, a kereskedelem, a deviza- és tőkepiacok, a klíma, a környezet- és energiapolitika, továbbá a kül- és biztonságpolitika területeire kell összpontosítania, mert ezekben csak akkor érhető el siker, ha a tagállamok európai szinten tesznek lépéseket.
Uniós szintű cselekvésre van szükség a demográfiai kihívások és a képzett munkaerő hiányának orvoslására is, ha a szervezet erős és versenyképes akar maradni - véli Lammers és Schäuble, hozzátéve, hogy ebben a négy alapszabadság is segítséget nyújt. Mindemellett a két német politikus amellett is érvel, hogy megfelelő „ösztönzők" megteremtésével kell elejét venni a „járadékvadász turizmusnak" és a szegénység miatti bevándorlásnak.
„Ehhez vissza kell mennünk az EU fő intézményeihez és procedúráihoz" - szögezik le: rámutatva arra, hogy szerintük szükség volna egy olyan költségvetési biztosra az Európai Bizottságban, aki visszadobhatná az olyan tagállami büdzséket, amelyek nem tartják tiszteletben a szabályokat. Emellett álláspontjuk szerint az eurózónának külön parlamentre is szüksége volna.
„Egyes tagállamok mégis vonakodnak további kompetenciákat átruházni Európára" - állapítja meg Karl Lammers és Wolfgang Schäuble, hozzátéve: az európai projektet továbbra is elő kell mozdítani, a rendelkezésre álló "tökéletlen és hiányos" eszközök segítségével.
A két német kormánypárti politikus úgy véli: továbbra is biztosítani kell a költségvetések fegyelmezettségét, szabályozni kell a pénzügyi piacokat, reformra van szükség a munkaerőpiacon, mélyíteni kell az egységes piacot, tető alá kell hozni a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményt és gátat kell szabni a káros adóversenynek, továbbá létre kell hozni az energia- valamint a digitális uniót.
Mindehhez pedig végül hozzáteszik, hogy szükség esetén „együttműködési központokat" kell létrehozni az unióban, amelyek lehetővé teszik, hogy tagállamok kisebb és erre hajlandó csoportjai továbbléphessenek.
A lap külön szerkesztőségi cikket is közölt, amelyben arra az álláspontra helyezkedik hogy az Európai Központi Banknak lazább monetáris politikával kellene támogatnia a növekedést, az EU „önpusztító" költségvetési előírásain pedig lazítani kellene. A cikk Olaszország és Franciaország problémáira összpontosít, kijelentve: mindkét országnak meg kell változnia annak érdekében, hogy gazdaságilag felvirágozhasson.
A lap szerint mind Matteo Renzi olasz kormányfő, mind Francois Hollande francia elnök helyesen érzékeli a problémákat, de az egyéni érdekek és a rendszer tehetetlensége miatt egyikük sem ért el jelentős reformeredményeket.
A lap kitér arra is, hogy mindkét országnak sikerült elkerülnie, hogy a válságban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítségét kelljen kérnie, ám ez azt is jelenti, hogy az IMF nem játszhatta el azt a hagyományos szerepet, amelyben politikai fedezéket kínál a reformpárti politikusok számára.
„Így mind Renzinek, mind Hollande-nak saját politikai tőkéjének felhasználásával kell félretolnia az akadályokat, a francia elnök pedig különösképpen híján van ennek" - utal a lap arra, hogy Francois Hollande népszerűsége, alkalmasságának megítélése sorra dönti a negatív rekordokat.
