2024. március 29., péntek

A cserépkályha a fűtőtestek királynője

A kályhásmester pedig kiszolgáló udvaronca

Egyelőre még van ereje a napnak, nem szívesen gondolunk a téli hólapátolásra, meg a ránk váró fűtési költségekre, de a gondos gazdák már bekészítették a tűzifát. Zomborban még sokan cserépkályhával melegszenek. Csakhogy a cserépkályhához szakavatott mesterre van szükség, belőlük viszont kevés van.

A város utolsó szakképzett, ma is aktív kályhás- és kéményseprő mestere Táncos Rudolf, aki úgy tartja, ez a szakma télen-nyáron ad munkát az embernek, és egy életre meg lehet szeretni.

Táncos Rudolf a Pozsony megyéhez tartozó Galántáról került Bácskába. Nagybátyja tanácsára igyekezett olyan szakmát választani, amivel egész évben lesz munkája. Amikor betöltötte 14. életévét, a Felvidéken, a szomszédos városban kívánt tanoncnak jelentkezni, de ahhoz, hogy fölvegyék, még egy évet kellett volna várnia. Az iparosoknak akkoriban volt egy országos terjesztésű szaklapja, azt böngészve bukkant egy hirdetésre, ami nyomán a szülőhelyétől több mint négyszáz kilométerre eső Őrszállásra (Stanišić) került 1941-ben. Az ottani kályhásmester mellett sajátította el a szakmát, de nem maradhatott sokáig nála, mesterét ugyanis a háború végén háborús bűnösnek nyilvánították és elhurcolták. Ekkor átkerült egy zombori kéményseprő mesterhez, ahol ezt a szakmát is kitanulta. Szakmailag egyenesbe jutott, meg is nősült, de a lezárt határok miatt nem sikerült hazalátogatnia a Felvidékre. Szüleivel csak azt követően találkozhatott, hogy tíz év elteltével megkapta új állampolgárságát, de miként mondja, ekkor már Zombort tartotta otthonának.

– Mivel két szakmám is volt, igaza lett a nagybátyámnak, egész esztendőben akadt munkám. Nyáron kályhákat építettem, illetve tartottam karban, télen „füstfaragás” volt a dolgom. Akkoriban már létezett egy kéményseprő vállalat, ott alkalmaztak. A dolgozók közül egyedül nekem volt kályhás képesítésem, de a vállalat tevékenységét a kályhaszerelésre is kiterjesztettük. Kezdetben kerékpáron, vödrökben hordtuk a munkához szükséges sarat, később már modernizálódtunk, egy triciklit használtunk a szállításhoz. Hamarosan új igazgató érkezett a céghez, akit sikerült meggyőznöm a tevékenység kibővítéséről, így a cég fölvett még tíz kályhásmestert. Rengeteg volt a munkánk, hiszen az iskolákban, a hivatalokban, a városházán, a Megyeházán, mindenütt cserépkályhákkal fűtöttek, és ezeket mind mi tartottuk rendben. Munkavezető lettem a vállalatban, hozzám tartozott az anyagbeszerzés és az adminisztráció is, de mindvégig párhuzamosan végeztem a gyakorlati munkát is – emlékezik a mester.

Mikortól kezdett leáldozni a kályhaépítő szakmának?

– Az 1960-as években még sok munkája adódott a kályhásoknak. Ezt követően betört az olajfűtés, gázfűtés, villanyfűtés… ezekkel viszont az a baj, hogy igen rövid életűek. Meggyőződésem, hogy a cserépkályhát nem képesek kiszorítani ezek a fűtési módok, hiszen egészséges és tiszta, és a melege is más, mint egy olajkályhának, vagy hőtároló kályhának – kapjuk a választ kapásból.

Táncos Rudolf három évtizede nyugdíjas, de privátként folytatta a munkát, sőt, mai is aktív, igaz, már csak a régi kuncsaftoknál vállal munkát, ezek között van, aki már ötven éve csak a mesterre bízza a karbantartást. Tavaly tíz új kályhát épített, bár ebbe már a fia is belesegített.

– Amikor még aktívabb voltam, évente hatvan kályhát is készítettem. Építettem olyat, ami három évtizedet is kibírt. A legnagyobbat a városi könyvtárnak, ez 1,8 méter széles és 2 méter magas. Manapság egyre csökken a kereslet, az emberek inkább hőtároló kályhákat vásárolnak, vagy áttérnek a gázfűtésre – mondja a mester, akinek a szobájában is van egy hőtároló kályha, de csak dísznek, ő a saját újítása alapján épített termetes cserépkályhával fűt. – A kereslet megcsappanásával csökkent a szakma iránti érdeklődés is, ráadásul a fiataloknak lassan nincs is kitől tanulniuk. Büszke vagyok azokra, akik a kezem alatt sajátították el a szakmát, és ők is mindenütt, ahol dolgoznak, elmondják, hogy a Táncos tanítványai. Velem mindig elégedettek voltak és munkámért megbecsültek az emberek.

Mi a titka a jó kályhának, ha szabad egy ilyen szakmai titokra rákérdezni?

– Nem titok: minél több füstcsatorna van a kályhában, annál jobban melegít. A keskeny kályhákban négy füstcsatorna van, a szélesebbekben ennek duplája. Ezeknek az a szerepük, hogy késleltessék a füstnek a kéménybe jutását, vagyis benn tartják a meleget a kályhában. A kályha belső terében 15 centiméter átmérőjű csatornákat kell kialakítani. A keskenyebb kályhákban az első három sort samottlapokkal, a szélesebb kályhákban pedig samottéglákkal kell kirakni, ezek fölé a csatornák jönnek, amelyeket cseréppel építünk. Azért nem téglát használunk erre a célra, mert az elvenne a térfogatból, viszont a meleget meg nem adná le.

Ezen kívül milyen anyagokat használ a kályhás?

– A külső borító cserepeit gyárban készítik. Legjobb minőségű a krapinai, mert nagyon alapos a kidolgozása, így nem kell sokat dolgozni az előkészítésén, de Valkóváron is kiváló cserepeket gyártanak. Ha elnagyoltabb a kidolgozás, sokat kell a fölösleges részek levágásával és csiszolásával dolgozni, ez olykor egy kályha esetében akár nyolc órába is beletelik. Van olyan kályhaépítő, aki ezt az előkészítő munkát egyszerűen átugorja. Mondanom se kell, a minőségért meg kell dolgozni. Aztán agyagos sár kell, azzal kezdjük építeni a kályha alapzatát. A sárba pelyvát, vízüveget és samottport keverünk, majd ezzel az anyaggal dolgozunk a tűzrakó hely magasságáig. A följebb lévő részeknél már csak sárgaföldet és vízüveget használunk. Nagyon fontos szabály, hogy a felső részeket nem szabad túl kibélelni, tekintettel, hogy a sár nem melegít, hanem a lapokat védi.

Agyagos föld, sárgaföld. Hol lehet ezekhez hozzájutni?

– Főként építkezéseknél, amikor a ház alapját, vagy az emésztőgödröt ássák. A sárgaföld annál jobb minőségű, minél mélyebbről kerül elő. Pótkocsival szoktam hazahordani az ilyen földet, és azt viszem magammal a kuncsafthoz. Szeretem tudni, milyen anyaggal dolgozom. Meg milyen szerszámmal. Legfontosabb a kézi csiszolókő, az se mindegy, milyen. Amit most használok, ereklyeként őrzöm, mert még egy ilyet nem találnék.

Milyen gyakran kell tisztítani, átrakni a kályhákat?

– Attól függ, mivel etetik. Ha szénnel, akkor feltétlenül minden esztendőben. Sőt, ha rosszabb a szén minősége, megesik, hogy a tél derekán is pucolásra szorul. Annak viszont, aki fával fűt, elegendő ötévenként tisztítani a kályhát. Ez a kályhásmester föladata, ő viseli gondját a fűtőtestek királynéjának.

Végül: mivel melegszik a kályhásmester?

– Kizárólag cserépkályha melege mellett. Megtörtént egyszer, hogy a fűtési szezon előtt összeraktam a családnak egy új kályhát, majd a szezon végén szétszedtem és eladtam. A kályha szétszerelésekor a kislányom sírva fakad, én meg azzal vigasztaltam, hogy ne sírjon, úgyis csinálok másikat – emlékezik vissza Táncos Rudolf kályhásmester, aki idős korát meghazudtolva motorkerékpáron jár a templomba. Matuzsálem korú, de kiváló állapotban lévő gépkocsiját csak nagyobb távolságokon használja, így „szolgálati” járműve is a három motorbiciklijének egyike.