Az elmúlt hónap elején egy új, a már működő portálokhoz képest a történelemtudománnyal új szemszögből foglalkozó, ismeretterjesztő internetes portál kezdte meg működését. Az Újkor.hu szerkesztői és szerzői egytől-egyig lelkes történészek, akik a szakmáról kialakított sztereotípia ellenére nem öregek és véletlenül sem unalmasak. A kezdeményezésről Szőts Zoltán Oszkárral, az Újkor.hu főszerkesztőjével beszélgettünk.
– Az ötletet – tudtán kívül – György Péter professzor úr adta, aki 2012 tavaszán az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett beszélgetésen megjegyezte, hogy szerinte Magyarországon az úgynevezett „magas kultúra” elvált a mainstream kultúrától, s ennek következtében a tudományos eredmények csak szűk kör számára ismertek, s így ezek nem jutnak el a legtöbb fogyasztóhoz. A gondolatot különösen igaznak éreztük a történettudományra, ezért Rajkó Kingával úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy olyan internetes oldalt, amely nemcsak történelmi ismeretterjesztő cikkeket közöl, hanem konferenciákról, kiállításokról, könyvmegjelenésekről tájékoztatja az olvasókat, lapszemlét végez és a történettudomány művelőit is bemutatja. Pont ebben a közvetítőszerepben látjuk a különbséget más történelmi portálokhoz képest, s ebben érezzük úgy, hogy újat tudunk nyújtani.
A főszerkesztői feladatokat én látom el, s egyúttal a Korzó és a Horizont rovatokat is vezetem. Főállásban az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa vagyok, emellett az idén abszolváltam az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskolájában. A felelős szerkesztő, egyben a Betekintő és a Portré rovat vezetője Rajkó Kinga, aki az ELTE BTK kommunikáció szakos hallgatója. Kinga vérbeli újságíró és szerkesztő, akinek az áldozatos munkája nélkül nem létezne az újság. A Kilátó rovatot a zentai születésű Szeghő Patrik vezeti, aki szintén az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskolájában abszolvált. Patrik származásából kifolyólag számos határon túli magyar szervezettel ápol szoros kapcsolatot. Az Országjáró rovat feje Novák Ádám, aki a Debreceni Egyetem Történelem- és Néprajztudományi Doktori Iskolájának kiváló hallgatója. Fényképeinket Gyenes Andrea, szakképzett fotográfus készíti és utókezeli. Webmesterünk, Bukva Miklós főállásban a Természettudományi Múzeum Könyvtárában dolgozik, ahol az intézmény online megjelenését felügyeli. Pótolhatatlan korrektoraink Berta Krisztina és Ágoston Hugó Attila. Természetesen rajtuk kívül szerzőként szívesen látunk bárkit, aki azonosulni tud céljainkkal, és társadalmi munkában szívesen foglalkozik írással. Közülük Árvai Tündének és Kerényi Évának máris kitűnő cikkeket köszönhetünk.
Miképpen épül fel a portál szerkezete?
– A portál jelenleg hat rovattal rendelkezik. A Korzóban adunk teret a lapszemlének, könyv-, film- és számítógépes játék-ismertetéseknek. A Betekintőben budapesti történelemmel kapcsolatos érdekességekről, rendezvényekről olvashat a közönség. Az Országjáró célja, hogy a Budapesten kívüli világot mutassa be, hasonló szempontok szerint. A Kilátó ugyanígy a határokon túli történelemmel kapcsolatos látnivalókról, olvasnivalókról számol be. Az oldalsávban egy naptárat találnak a látogatók, itt történelemmel kapcsolatos kiállításokról, konferenciákról, egyéb rendezvényekről lehet értesülni.
Az egyik előző kérdésben megemlítetted, hogy az Újkor.hu-nak van külhoni magyarság történelmi eseményeivel foglalkozó rovata is. Amennyiben nem titok, a közeljövőben mely témákat szándékozzátok feldolgozni?
– A rovatban már többek között írtunk a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum első világháborús kiállításáról is, de Patriknak számos további terve van, példának okán, szeptember 11-ére a zentai csatáról, és az azzal kapcsolatos szobor kálváriájáról tervez megjelentetni egy írást.
Szerintetek Magyarországon milyen fejlett a történelemkutatás, illetve a tudománynak a laikusok irányába történő prezentálása, s ti miképpen szándékoztok ehhez hozzájárulni?
– A hazai történettudomány módszertanilag semmiben sincs elmaradva Nyugat-Európától. Problémát jelent, hogy angolul jóval kevesebbet publikálunk, így nyugaton gyakran anélkül írnak Magyarországról, hogy a mi szakirodalmunkat ismernék. További nehézség, hogy az újabb kutatási eredmények sokszor nem jutnak el a nagyközönséghez. Ezen próbálunk segíteni lapunkkal. Egy rádióriporter egyszer azt mondta nekem, hogy minden történész öreg, szakállas és unalmas, és mennyire csodálkozik azon, hogy én csak szakállas vagyok. Interjúinkkal szeretnénk erre a sztereotípiára rácáfolni, a történelem ugyanis egyáltalán nem unalmas, így az azt kutatók sem lehetnek azok.
Az I. világháború kitörésének a centenáriuma előtt indítottátok el a honlapot, szándékosan időzítettétek az indulást az évfordulóra, vagy pedig véletlen történt az egész?
– Ugyan már két éve megszületett az ötlet, az indításhoz most nyárra teremtődtek meg az ideális feltételek. Az oldal élesítését egyébként nem az évfordulóhoz, hanem a II. Kárpát-medencei Fiatal Magyar Történészek Táborához igazítottuk, amiről mindenképpen szerettünk volna beszámolni. Egyébként a négy szerkesztő közül kettőnek, Patriknak és nekem közvetlenül kapcsolódik kutatási területünk az első világháborúhoz. Ahogy sikerül újabb kollégákat bevonnunk szerzőként, úgy fogjuk a hangsúlyt áthelyezni az általánosabb megközelítés felé.
Európa-szerte megemlékezéseket szerveznek az I. világháború kitörésének a 100 éves évfordulója kapcsán. A tapasztalataitok alapján a magyarországiak, illetve a külhoni magyarok mennyire vannak képben az első világháború kitörésének az okaival, illetve történéseivel? S ezzel szemben mi a helyzet a nyugat-európai, illetve más érintett országokban?
– Az emberek történelmi tudásának nagy része középiskolai tanulmányaikra épül. Sajnos itthon nagyon alulreprezentált az első világháború a tananyagban. Nemsokára közöljük kiváló kollégánk, a középiskolai tanárként dolgozó Bagi László cikkét, melyből kiderül, hogy az első világháború teljes hadtörténetére mindössze egy tanórányi lecke jut a középiskolákban, míg például a második világháborúból csak a magyar részvételre hat. Ilyen előzményekkel nem csodálkozhatunk azon, hogy a magyarországi magyarok jelentős százaléka nem tudja, hogy milyen út is vezetett a trianoni békeszerződéshez. Az emlékezetnek az sem segített, hogy 1945 után csak szűk körben lehetett az első világháborúról beszélni, illetve az, hogy a hadisírokat tudatosan rombolták az 50-es években. Nagy általánosságban elmondható, hogy mivel a második világháború nem is olyan távoli múltban tört ki, ezért a családi emlékezetekben gyakran felülírta az elsőt.. Pedig a második világháború egyenesen következett az elsőből, és nemcsak az igazságtalan békeszerződések miatt, hanem amiatt is, hogy az első világháborút átélő generáció mentalitása gyökeresen megváltozott, elsősorban az emberi élet szentségét érintő kérdésekben. Az első világháború okozta mentalitás-változás nélkül sem a kommunizmus, sem a nemzetiszocializmus nem fejlődhetett volna ki. Ezt tetézi, hogy míg az első világháború a besorozott, fegyverrel a kézben meghaló férfiak közül szedte legtöbb áldozatát, addig a második világháború az elsőhöz képest összemérhetetlenül több polgári áldozattal járt, akár a Holokausztra, akár a légi bombázások áldozataira, akár a hadjáratok során felperzselt földekre gondolunk. Az első világháborúban katonák estek el főleg, a másodikban szinte mindenki áldozat lehetett, ráadásul rengetegen pusztán származásuk miatt – ez pedig olyan trauma, amit nem felejthet el a társadalom.
Az online megjelenésen kívül terveztek-e „offline” bemutatókat, találkozókat tartani?
– Mindenképpen. Ha minden jól megy, mi magunk is szeretnénk konferenciákat szervezni, lehetőleg más szervezetekkel együtt, továbbá felhívásokat is közzétenni, melynek eredményeképpen új szerzőket vonhatunk be a lap írásába.
