2024. április 23., kedd

Adósságbehajtók Martonoson

Sokba kerül(het) az ivóvíz azoknak, akik nem fizették

A martonosi helyi közösség 2012-ig szolgáltatta az ivóvizet a településen, két évvel ezelőtt úgy döntött, hogy átadja a jogot a Tisza Menti Vízműveknek, ám az addig felhalmozódott adósságot behajtja a lakosságon. Voltak, akik a felszólításnak eleget téve befizették a tartozást, a többieket pedig, akiknek 5000 dináron felüli tartozásuk volt, beperelték.

A martonosi Rekecki József és felesége, Mária is azok közé a családok közé tartozik, akiktől foglalással hajtották be az adósságot. Az illetékes személyek pedig szinte azt foglalnak le, amit akarnak, sőt ha az illető nem tartózkodik otthon, akkor is behatolhatnak az otthonába. Máriáék esete annyiban specifikus, hogy állításuk szerint nem az ő hibájuk a felhalmozódott adósság, ezért nem voltak hajlandók fizetni. Még 2005 őszén a vízóra leolvasásakor csőtörés történt náluk, ám hiába fordultak a helyi közösséghez, hónapok teltek el, mire a szerelő elállította a szivárgást.

– Szóltam a helyi közösségnek, hogy küldjenek ki szerelőt, aki terepszemlét tartott, majd miután elment, hónapokig nem is láttuk. A következő év tavaszán jött ki újból. A szivárgó víz miatt a nyári konyha fala több helyen megrepedt, az egyik tartóoszlop megdőlt, valamint a vízóra környékén megsüllyedt a beton, így az esővíz most a vízórához folyik – mesélte Rekecki József, aki hozzátette, hogy a vizet elzárni sem lehetett a jószágaik itatórendszere miatt. A több hónapig szivárgó víz pedig a számlákon meglátszott. József azt mondja, amikor beperelték őket, 160 ezer dinár volt az adósságuk, ebből végül 100 ezret elengedtek, de egy gázkályhát, egy villanykályhát, a frizsidert, a televíziót és két fotelt elvittek a behajtók. Ajánlották nekik, hogy forduljanak ügyvédhez, és pereljék be a helyi közösséget, de az szintén pénzbe kerülne. Mária személyesen többször fordult a helyi közösség elnökéhez, Horvát Gergelyhez, hogy vonja vissza a pert ellenük, mivel állítása szerint a szociális segélyben részesülőkkel szemben elengedték a tartozást. A lefoglalt tárgyakat a helyi közösség raktározza, amelyeket Mária tudomása szerint, amennyiben nem kelnek el árverésen, egy éven belül visszaválthatnak, ha kifizetik az adósságukat.

A helyi közösség elnökétől egyértelmű választ nem kaptunk, hogy mi lesz a lefoglalt bútorok sorsa, annyit mondott, hogy az árverések már lezajlottak, törvényesen jártak és járnak el, de amíg a per tart, nem adnak ki információt arról sem, hogy összesen hány család ellen folyik eljárás.

– Még a helyi közösség előző tanácsa hozott határozatot arról, hogy bírósági úton fogják megfizettetni a lakosság tartozását. A Tisza Menti Vízművek nem vette át az adósságot, így az teljes egészében a helyi közösség tulajdona. Többen megkerestek azzal, hogy vonjuk vissza a pert, ehhez viszont a tanácsnak kell határozatot hoznia. Ám nekünk azt is figyelembe kell vennünk, hogy mit mondunk azoknak, akik viszont rendszeresen fizették a számlákat. A visszavonással azt sugallnánk, hogy azok jártak jól, akik elmulasztották a kötelességüket. Ezek a tartozások nem pár hónap, hanem évek alatt duzzadtak föl ekkorára, megadtuk a lehetőséget mindenkinek, hogy maximum öt részletben törlesszék az adósságot, s aki megtette, az ellen visszavontuk a pert – nyilatkozta Horvát Gergely, aki cáfolta, hogy a szociális segélyben részesülőkkel kivételeztek volna.