Gyönyörű vadon-vidéki remeteség

Régi utak, régi utazók VI.

Mák Ferenc

2014. augusztus 15., 18:15

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Hoblik Márton (1791–1845) bölcseleti doktor nevét Penavin Olga néprajztudósunk hozta újra napvilágra, amikor az 1973-ban megjelent Szlavóniai hétköznapok című könyvében közölte az 1834-ben a Tudománytárban megjelent Parasztlakodalmi szokások Verőcze vármegye három és Szerém egy magyar falvában című etnográfiai írását. A Somogy megyében született tudós élete során íróként, tudósként és hivatalnokként mindvégig Dél-Magyarország vegyes nemzetiségű közösségét szolgálta. Tanulmányait Kaposvárott és Pécsett folytatta, majd 1811-ben a pesti egyetemen bölcselet-doktori oklevelet szerzett. 1822-ben Verőce vármegye aljegyzője, 1824-ben főügyésze, 1827-ben pedig annak táblabírája lett. A megye bizalommal volt iránta, sokszor vette igénybe tolla ügyességét. A magyar etnográfia a tudomány első, igazán elhivatott művelője között tartja számon, számos írása ma is egyedülálló értéket jelent, köztük a Tudományos Gyűjteményben közölt Eszék viszontagságairól (1822) és Verőcze vármegye ismerete I–III. (1832–1833), a Társalkodóban megjelent Tudnivalók Verőczéből (1838), Illokról és az Ujlakyakról (1839), valamint az Adatok Szerémből (1840) című munkája. 1845. május 26-án, Eszéken halt meg, a Magyar Tudományos Akadémián maga Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet.

Verőce vármegye táblabírájaként bejárta az akkor még tölgyekkel benőtt, vadregényes Szerém vármegye vidékét, így születhetett a Társalkodóban közölt A’ szerémi kalugyerzárdák (1838) című élménybeszámolója is. Írása klasszikus útirajz, igen felkészülten, elvárásokat megfogalmazva a Frushka hegység járatlan útjain barangolva kereste föl a titokzatos ortodox kolostorokat, így a számomra ismeretlen Nagyremetén is régiség után kutatott. (Kiderítéséhez támpontot adhat az ott „csergedező ’s a’ zárdát vízzel ellátó Ubavacz nevű forrás”, melynek „szent erőt tulajdonít ’s tisztelettel illet az ajtatos köznép”.) Egy budai sváb lapban ugyanis azt olvasta, hogy a kolostornak Mátyás király ajándékozta a harangot. „Remetére érvén örvendénk a’ tisztes őskor’ hagyományát szemlélni, a’ szíves hegumennel nagy üggyelbajjal megmásztuk a’ magas torony’ lépcsőzetit; de mit találánk benne? Mit a’ gárgyán előre sejdíte, csalódást.” A harangot jóval később, 1758-ban Vizer Antal gráci mester öntötte. „Így ámítják a’ világot a’ hitelességen mitsem töprenkedő írászok!” – szomorkodott a tudós. A csalódása azonban ezzel még nem ért véget. „A krushedoli zárda – írta – ízlés és tekintet nélküli építmény, pitvarában látni Probus romai császárnak, mint a’ borág’ itteni első ültetőjének Mitrovicz mellett kiásott kőszobor-képét.” Az Iregh mezővároshoz közeli kolostorában a Duna vidékének egykori főkapitánya Monasterli Ádám sírkövénél hajtott fejet, kincstárában pedig megcsodálta a kolostor gazdag, nagy becsben őrzött, görög hímzettel varrott szertartási díszruháit, melyek között volt Jugovics Milica, Lázár „szerviai despota’ nője” által készített palást is. Távozóban végig ment a zárda mellett „elhírült Eugenius’ úton”, mely a Frushka hegység legmagasabb ormán, a Pogléden át vezetett Ireghről Kameniczra.

S ha Hoblik Márton eddig visszafogott lelkesedéssel járta a szerimé hegyeket, a továbbiakban magával ragadta a lelkesedés: „Belcsin magas hegyek és százados erdők közt fekvő gyönyörű vadon-vidéki remeteség melynek szemlélete borzasztó érzelmeket gerjeszt az érzékeny szemlélőben.” A belcsényi kolostorban is, mint „a hajdani Szervia’ dicsőségének bús maradványát, tiszteletben tart a’ zárda egy Jugovics Milától, Lázár despota’ nejétől hímzett övet és kötényt”. Az etnográfus lelkesen jegyzi árkusára: „Drenovacz nevű csörgeteg vizének orvosi erőt tulajdonít a babonás köznép, ’s a’ bele mártott sínylőket meggyógyulandóknak hiszi.” A zárda birtokához tartozó „Tauczos, Nemessevacz, Erdély (újabb talány) és Lepinye nevű hegyeken igen magasztalt borok, az itteni szilvásokban a’ legkellemesb, legfölségesb szilvaszesz-anyag terem”. S hogy az utókor számára a titok még nagyobb legyen, megismétli: „Erdély nevű szőlőhegyről egész Bácska, ’s Baranya’ nagy része a’ Harsány hegyig puszta szemmel gyönyörű kilátásul szolgál.” Továbbhaladva Pribinaglava templomában újabb történelmi ereklyéket talált, ott „bizonyos Shydről ide hozott lobogók’ maradványi szemlélhetők VI. Károly’ korából”. Száznyolcvan év múltán, mennyi titkok és sejtelem rejlik az emlékezet mélyén!


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége