Önzetlenül

Homolya Horváth Ágnes

2014. augusztus 13., 16:09

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Mostanában sokat forog a fejemben, milyen is az igazi önzetlenség. Azért jut sokszor eszembe, mert szinte naponta tapasztalom édesanyámtól, és az jut eszembe, vajon én majd tudok-e ilyen önzetlen lenni a saját gyerekeimmel. Erre idővel megérik az ember, ez jön magától, vagy hogy történik ez?

Kislányommal már hetek óta édesanyámnál tanyázunk, nálunk ugyanis felújítás zajlik, és se fürdeni, se főzni, se mosni nincs hol, szóval káosz van otthon, így hát anyu befogadott bennünket néhány napra, ami mostanra már három hétre rúgott, és nagy valószínűséggel még maradunk egy hetet. Egyszóval felfordítottuk a nyugodt életét. Igaz, hogy eddig is szinte naponta vigyázott az unokájára, de mégsem költöztünk be hozzá. Most, hogy ott vagyunk, kénytelen naponta főzni, ráadásul időre megfőzni, hogy az unokája megebédelhessen a délutáni szieszta előtt, kénytelen néha naponta kétszer-háromszor bekapcsolni a mosógépet, hogy mindenkinek legyen tiszta ruhája, holott leginkább csak hétvégenként mosott, nem panaszkodik, hogy esténként alig hallhatóan nézi a tévét, hogy minket ne zavarjon a másik szobában, és láthatóan az sem idegesíti, hogy leginkább már csak akkor jut be a saját fürdőszobájába, amikor mi már nyugovóra tértünk. Pedig szerintem néha nagyon idegesítőek tudunk lenni. Eszter szanaszét hagyja a játékait, mindent pakol, rakosgat, hol ezt akar csinálni, hol azt. Nyúzza a mamát, hogy menjen vele kockázni, hogy ne én kísérjem el pisilni, hanem a mama, és még sorolhatnám. Persze én is ott vagyok, és igyekszem nem állandóan anyura hagyni a kislányt, ha csak lehet, délután elmegyünk valamelyik kisbarátnőjéhez játszani, vagy a Tiszára fürdeni, de akkor is úgy érzem, rátelepedtünk, és ő ezt egyetlen zokszó nélkül tűri. Sőt, nem csak tűri, hanem teljesen normális dolognak tartja, hogy nála lakunk, és segít rajtunk. Én úgy érzem, néha már nekem van elegem magunkból, nem is értem, hogy tud ő ilyen nyugodt, higgadt, segítőkész lenni. Ha belegondolok mindig is ilyen volt, csak nekem nem tűnt fel ennyire, vagy nem éreztem át ilyen mélyen. A kislányok sokszor mondják, hogy olyanok szeretnének lenni, mint az anyukájuk, hát én most felnőtt fejjel mondom azt, szeretnék olyan önzetlen lenni mint édesanyám.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége