2021. január 26., kedd

Oli úr meg Ede bácsi

A minap elhunyt Bajor Imre népszerűségén mérhető le a leginkább, hogy mekkora ismertséget jelent a televízióban való megjelenés. 1987 és 1999 között az egész Kárpát-medencében mindenki a Szomszédok című teleregényt nézte, ennek szereplőit ugyanúgy családtagként fogadták be a nézők, mint ahogy korábban, az ötvenes évektől a legközelebbi személyes ismerősként tekintettek a Szabó család minden egyes tagjára a rádióhallgatók. Bajor Imre Oli, a fodrász szerepét játszotta 1990 és 1993 között a sorozatban, itt hangzott el az általa kitalált köszönés, a ,,Csóközön”, amely olyan nagy tetszést aratott, hogy országjáró önálló estjének is ezt a címet adta. Oli úr tévétörténelmet is írt: ő volt az első meleg karakter a magyar televíziózás történetében. Bajor ezzel a szereppel vált igazán ismertté és népszerűvé, holott ekkor már színházi és filmes szerepek egész sorát tudhatta maga mögött (Játszott például az 1985-ben készül Sortűz egy fekete bivalyért című filmben, amely Gion Nándor regénye és forgatókönyve alapján készült.). De Oli úr figurája olyan volt, amire két évtized után is élénken emlékeznek a nézők. Bajor Imre az 1990-es évektől a Rádiókabaréknak is meghatározó szereplője volt, széles körben ismertté vált az itt elhangzott Ede bácsis produkciójának refrénje: „én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó”. Az RTL Klub Heti Hetes című közéleti, szórakoztató műsorában való szereplése is folyamatos népszerűséget jelentett Bajor Imre számára.

A tévés közkedveltségnek lehet hátulütője is. Gyakran emlegetik példaként a magyar köztévé A három nővér paródiáját. Mint olvasóink emlékeznek rá, a jelenetet a szerző, Körmendi János, valamint Haumann Péter és Márkus László előadásában láthattuk annak idején a tévé képernyőjén. A színházi anekdotakincs szerint, amikor a televízió először bemutatta a paródiát, utána a Madách Színházban nem kerülhetett színre Csehov színműve, mert féltek, hogy a paródia hatására a közönség végig röhögi az előadást.

Visszatérve Bajor Imrére: Magyarország és az egész Kárpát-medence egyik legnépszerűbb komikusa volt, ő játszotta az egyik főszerepet a harmincas évek két nagy sikerű filmvígjátékának új változatában, a Meseautóban és az Egy szoknya, egy nadrágban. Népszerűségéhez tehetsége, megnyerő személyisége is hozzájárult, de azt, hogy széles körben ennyire ismert, közkedvelt volt, nagy mértékben rendszeres tévés szereplésének is köszönhette.