2024. március 29., péntek

Ötvenkétezer dináros vélemény

Honnan tudod, hogy Szerbiában élsz? Onnan, hogy fogalmad sincs, kell-e tévé-előfizetést fizetned, vagy sem. Ebben az országban egyetlen dolog biztos, hogy senki sem tudja, mi is a kötelezettsége e téren.
A közszolgálati tévé-előfizetést hazánkban még 2002-ben bevezették, de csak 2005 decemberétől fizettették meg azt. Tehát, aki 2005 decembere óta fizette az előfizetést, az e cikk megírásáig 52 ezer dinárt kidobott az ablakon, abban az esetben, ha igaz az az állítás, ami a napokban kelt szárnyra, miszerint megbocsátják a lelkiismeretlen polgároknak, hogy nem tettek eleget kötelezettségüknek és nem fizették a tévé-előfizetést. Vagyis az előző megállapításom nem teljes mértékben igaz, hiszen nem volt kidobott pénz az a kevéske sem, mely mégiscsak befolyt hazánk legnaivabb polgárai részéről, hiszen olyan minőségi adásokat tudtak összehozni, mint a Selo gori a baba se češlja elnevezésű sorozat, melyet 2007 márciusától 2011 áprilisáig követhettünk folyamatosan az SZRTV-n. A sorozat Wiki oldalán olvasható, hogy ennek az alkotásnak a központi szereplői „a kicsi, mégis nagy emberek – a parasztok, akik elsőként fizetik ki az adót és a villanyszámlát”. Így már érthető is, hogy miért pont ezt a sorozatot pénzelte a közszolgálati tévé, hiszen jól tudjuk, a villanyszámla tartalmazza a tévé-előfizetést is.
Amióta megfizettetik a közszolgálati adók munkáját, tehát 2005-től kezdődően nem múlt el olyan év, hogy az illetékesek ne fenyegetőztek volna azzal, hogy beperelnek minden polgárt, aki az előfizetéssel tartozik. Nem is csoda, ha fenyegetőztek, hiszen az utóbbi években mind kevesebb és kevesebb polgár rendezte tartozásait a Szerbiai Rádió és Televízió meg a Vajdasági Rádió és Televízió irányába. Attól nem növekedett meg ez a szám, hogy egyre nagyobb garral fenyegették a polgárokat. A megfizettetési arány tovább csökkent 2013 májusa óta, amikor előrejelezték az előfizetés megszűnését. A legutolsó adatok szerint az adófizető polgároknak csak 25 százaléka tett eleget a kötelezettségeinek. Az SZRTV sok polgárt ezért bíróságra is citált és az ombudsman is foglalkozott ezzel a kérdéssel, mégis ott tartunk még mindig, hogy nem világos, kell-e előfizetést fizetni vagy sem. Aleksandar Vučić még 2013 májusában megígérte, hogy beszünteti a tévé-előfizetést. „Az előfizetés, mint ahogy azt meg is ígértem Szerbia polgárainak, megszűnik, mert én nem tartozom az olyan típusú emberek közé, akik 12 éven át megtévesztették Szerbia polgárait, és csak marketing-trükkökkel foglalkoztak. Ez a mi kötelességünk, amelytől nem állunk el” – írta akkor Twitter-bejegyzésében Vučić. Amit ígért, be is tartotta. Igaz, várni kellett a határozatra több mint egy évet, de meglett. Az is igaz, hogy csak másfél évig nem kell fizetni, de az ígéret az ígéret. 2016 januárjától nem kell majd előfizetést fizetni, hanem illetéket, amit ha nem törleszt az ember, akkor bíróságilag könnyebben be lehet rajta hajtani.
Nem is az előfizetés a baj, hiszen Szerbia ezzel nem találta fel a spanyolviaszt, hiszen már Jugoszláviában is így tudtak fennmaradni és fejlődni a közszolgálati rádiók és televíziók. De akkor olyan műsorokat tudtak produkálni, amire a mai napig emlékszünk és visszasírjuk őket a képernyőre. Ilyenek a Kocka, kocka, kockica fantasztikus gyermekműsor, a Poletarac vagy a Neven elnevezésű sorozatok, melyeket Timothy John Byford rendezett, vagy a Na slovo, na slovo, melyből a szerb nyelvet tanulgattam és a Muzički tobogan, mely olyan nívós volt, hogy zeneiskolásként égtem a vágytól, hogy szerepelhessek benne. És még sorolhatnám. Valószínűleg a felnőtteknek szóló műsorok is sokkal magasabb színvonalúak voltak a mostani adásoknál, de ezeket én gyerekként nem nézhettem. Viszont nem ezeket a minőségi műsorokat ismétli a közszolgálati televízió naponta, hanem például a Bolji život elnevezésű sorozatot, melynek 87 részét 1987-től 1991-ig sugározták először. Ennek a sorozatnak akkor akkora sikere volt, hogy azóta folyamatosan ezzel töltik ki a felszabadult műsoridőt.

2005 óta, mikor kevesen ugyan, de kizárólag csak mi, polgárok finanszíroztuk a közszolgálati adókat, a nívótlan adások mellett azt sem mondhatjuk, hogy pártatlan és tárgyilagos tájékoztatást kaptunk a közszolgálati médiumokon keresztül. Persze, az SZRTV vezetői most azt vágják a fejünkhöz, hogy sokkal minőségesebb programot és objektívebb tájékoztatást tudtak volna produkálni, ha mindenki eleget tett volna kötelességének és fizette volna a tévé-előfizetést. Ez lehet, hogy igaz, de mivel késik az új sajtótörvények elfogadása, így 2014-ben a költségvetésből és az előfizetésekből is finanszírozzuk az SZRTV-t, mégsem vettem észre valami eget verő minőségi változást a tájékoztatás terén. Pedig, ami érvényes például a színházi előadásokra, az érvényes kellene, hogy legyen ebben az esetben a közszolgálati médiumokra is, mégpedig, ha csak egyetlen néző is vett jegyet az előadásra, akkor is lejátsszák a színdarabot és ugyanolyan színvonalasan teszik azt, mintha telt ház előtt játszanának. Így én, aki az elmúlt évek alatt 52 ezer dinárt lelkiismeretesen kifizettem előfizetés gyanánt, méltán elvárhatnám, hogy az SZRTV pártatlanul tájékoztasson engem hazánk dolgairól. Kérdés, hogy mi lesz az elkövetkező másfél évben, mikor átmenetileg a büdzséből finanszírozzák majd a közszolgálati hírcsinálást.
Most már tudjuk, hogy mi vár ránk 2016-ban. De mi lesz az elmaradásokkal? Visszamenőleg megfizettetik vagy sem? A szerbiai közszolgálati média, a korábbi bejelentésekkel ellentétben, állítólag nem fogja leírni a tévé-előfizetést nem rendszeresen törlesztő polgárok tartozását. Hogy milyen módon történik a megfizettetés, még nem lehet tudni. Lehet, hogy kényszer-megfizettetéssel vagy részletfizetéssel. Žarko Palija, a Szerbiai Rádió és Televízió előfizetéssel megbízott igazgatója szerint már csak azért sem lehet elengedni a tartozást, mert nem lehet megengedni azt, hogy a lelkiismeretes és felelősségtudó emberek rosszul érezzék magukat, amiért időben rendezték kötelezettségüket. Szerintem az előfizetéssel megbízott igazgató megnyugodhat. Nem ez az egyetlen dolog, ami miatt azt érezheti a lelkiismeretes és kötelességtudó hazánk fia, hogy átverték, kijátszották. Hogy feleslegesen tett eleget olyan kötelezettségnek, amit a többség ignorál, vagy másként old meg. Míg egyesek tanulnak és törekednek, mások egyszerűen megveszik a diplomájukat, vagy a doktori disszertációjukat másoktól lopják el. Míg a lelkiismeretesek nem építkeznek engedély nélkül, addig egyesek a végén ingyen is legalizálhatták ingatlanjaikat. És még sorolhatnám. De mindezt megtehetik, mert az állam nem szankcionálja az ilyen tetteket, sőt politikusaink élen járnak a törvények kijátszásában. A legnagyobb bűnös ebben a történetben is a hatalom, amely egyáltalán nem következetes. Szülőként pedig tudom, ez a lehető legfontosabb dolog a szabályok betartásához. Akárhogy is döntsön most az állam, hogy megfizetteti vagy elengedi azoknak a polgároknak a tartozását, akik évekig nem fizettek előfizetést, nem jár jól. Ha megfizetteti, akkor magára vonja a polgárok 75 százalékának a haragját. Ha elengedi, soha többé nem fog tudni előfizetést megfizettetni sem a villanyszámlán, sem illetékként, sehogy. Valószínűleg más törvényt sem tud majd betartatni.