2024. április 26., péntek

Összetartó közösségünk csodája

Pásztor István: Nem lehet, hogy annyi évszázad után éppen mi ne tudjuk áthidalni a nehézségeket

Szentmisével, ünnepi köszöntőkkel és rövid művelődési programmal telt tegnap délután az aracsi pusztatemplomnál megtartott hagyományossá vált, sorrendben tizenhatodik emléknap. A Vajdaságból és a határon túlról érkezett látogatókat, a magyar közösség politikai és művelődési életének képviselőit, a magyar nagykövetség tagjait elsőként Vajda János, a tordai Aracs Pusztatemplom Műemlékvédő Társaság vezetője köszöntötte, aki ezeréves történelmi korszak megtestesítőjének, szülőföldünk, hazánk jelképének nevezte a pusztatemplomot.

Évről évre egyre többen keresik fel az aracsi pusztatemplomot (Fotó: Ótos András)

Évről évre egyre többen keresik fel az aracsi pusztatemplomot (Fotó: Ótos András)

Kiemelte: a társaság célja az Aracs-kultusz továbbfejlesztése és a történelmi emlék egy állandóan látogatott zarándokhellyé fejlesztése a jövőben. Ennek a célnak a megvalósításához kérte a magyar politikai-szellemi élet képviselőinek támogatását.

Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke és a Vajdasági Magyar Szövetség vezetője beszédében feltette a kérdést: mi az, ami évről évre a pusztatemplomhoz vonzz egyre több embert. Mint mondta, az építmény monumentalitása, a közeli útról rávetett pillantáskor megmutatkozó látvány vonzereje is az egyik oka lehet e jelenségnek, a valódi okot azonban mégis máshol kell keresni.

– Igazából, azt hiszem, az a csoda vonz ide minden évben bennünket, melyet közös ittlétünk alkalmával megtapasztalunk. Az a hangulat, az a megfoghatatlan varázslat, ami belengi e falakat. Hogy mi adja e varázslatot? Nehéz lenne megválaszolni. Az egyik lehetséges választ a számtalan csodáról szóló példabeszédek teremtik meg, melyek a szentírásból itt elhangzanak. Ez az a csoda, ami átitatta a pusztatemplom falait, ami rabjává tesz mindenkit, aki csak egyszer is itt jár – fogalmazott.

Történelmi szempontból csak egy másodpercig tartott az az elfeledettség, mely e helyet jellemezte tizenhét évvel ezelőtt – tette hozzá. A csoda újjáéledt, ezt támasztja alá, hogy újra ennyien vannak itt, hogy újra felfedezettnek, látogatottnak, szeretettnek számít ez az emlék, húzta alá Pásztor. A csoda ugyanakkor azzal is bizonyítható, hangsúlyozta, hogy ez az épület nyolcszáz éve talpon van a történelem viharainak, civilizációk megjelenésének és eltűnésének ellenére.

– Engedjék meg, hogy közelítve a mához azt kérdezzem: ha ez az épület nyolcszáz éven keresztül talpon tudott maradni a csodában hívő emberek elkötelezettségének köszönhetően, akkor vajon annyira lehangolónak számít-e a mostani állapot, melyben vagyunk? Ebből a helyzetből nem tudunk talpra állni? A jelenlegi elhagyatottságból, szegénységből nem tudunk kilépni? Azt gondolom, igenis ki tudunk lépni. Ha ez az épület nyolc évszázada itt áll, ha ez a közösség ennyi éven át annyiszor újra tudta kezdeni építeni önmagát, akkor nem lehetséges, hogy ezt a folyamatot most éppen mi szakítsuk meg – közölte.

Mint mondta, egymásba kell tudnunk kapaszkodni, felül kell tudnunk írni azokat a különbségeket, amelyek megkülönböztetnek bennünket. Hozzátette: boldogulásunk érdekében szót kell tudnunk érteni egymással.

– Ez az a folytonosság, a csoda folytonossága, amelynek bizakodással kell eltöltenie bennünket. Ez a bizakodás hoz ide mindenkit minden évben. Ennek kell erőt adnia mindannyiunk számára azokhoz a csatákhoz, erőfeszítésekhez, amelyeket ma kell megvívnunk, megtennünk – szögezte le Pásztor.

Arról biztosította a pusztatemplom gondozásával foglalkozó egyesületet, hogy a vajdasági magyar közösség elkötelezett az emlékhely megóvása, unokáinknak való átadása iránt. Mint mondta, e közösség mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megteremtse egy látványában szebb ünnepség lehetőségét.

Az emléknapról készült képgalériánkat itt nézhetik meg.