2024. április 25., csütörtök
Somovijada, mali zvornik

Hölgyeknek kuttyogató, férfiaknak főzőkanál

Kettős magyarkanizsai győzelem a Drina-tavon – Kuttyogatásban Tóth Ibolya, halászléfőzésben Szabó József diadalmaskodott

A harcsafogó versenyek sorozatában a Mali Zvornik-i rendezvény számos tekintetben egyedülállónak számít. A játékszabályok is mások, hiszen a kuttyogatás mellett pörgetni, fenekezni, vontatni... is lehet. Szóval minden engedélyezett, ami máskülönben sem tilos.

A kezdetek kezdete óta színvonalas rendezvénnyel kapcsolatban azonban évekkel ezelőtt az a szóbeszéd terjedt el, hogy a pörgető, többnyire környékbeli horgászok zsákmányának eredete esetenként gyanús. A helyi szabályok szerint ugyanis csak egy harcsát mérnek, mégpedig a legnagyobbat, az össztömeg nem számít. A rossz nyelvek szerint a verseny legnagyobb harcsája néha rejtélyes módon került elő. Ekkor színre lépett Vojislav Stamenković, a helyi idegenforgalmi iroda igazgatója, és tiszta vizet öntött a Drinába. Olyan megfigyelő és ellenőrző rendszert léptetett életbe, hogy a verseny idején immár a jégmadár sem tud halat fogni anélkül, hogy a pályafigyelők észre ne vennék. Ehhez a rendszerhez tartoznak mindkét part halőrei, a határrendőrök, a nyaralók teraszán üldögélők, a mólókon napozók, de még a partról horgászók is távcsöveznek. Ennek eredményeként – vélik a helyi körülmények ismerői – a gyanús alakok távolmaradnak.

A versenyt megelőző napon azonban olyan borúlátó előrejelzések keltek szárnyra, hogy a jégmadaraknak sem sikerül halat fogniuk. A helybeliek elmondták, hogy egész héten át záporok járták a vidéket, a gyakori esőzések hatására a számtalan patak pedig rengeteg hordalékot szállít a folyóba. Máskor is volt így, de a vidéken bekövetkezett földcsuszamlások óta a vizek immár más jellegű földrétegeken folynak keresztül, és befehérítik a tavat. Magasról nézve a tó továbbra is gyönyörű zöldben pompázik, csónakból és közelről nézve azonban olyan a vize, mintha az iskolatábla törlése után belemártották volna a krétaporos szivacsot. Ilyen vízben a harcsa nehezen fogja megtalálni a csalit – vélték a helybeliek –, és a pörgetőknek jobbak az esélyeik, hiszen gyorsabban átfésülhetik a vízrétegeket. Meg aztán ők voltak többen.

Az alacsony benevezési díj, meg a szabályszerűen magasra hágó hangulat miatt ugyanis Mali Zvornikon többen neveznek be a versenyre, mint amennyien kihajóznak. Az elmúlt hétvégén a kilencven benevezett versenyzőnek csak mintegy kétharmada hajózott ki. Közöttük csupán egy hölgy volt. És ő győzött!

A hazai harcsafogó versenyek ügyeletes esélyeseinek tartott magyarkanizsaiaknak Tóth Ibolya személyében hölgytagja is volt, aki férjével, Andrással szállt csónakba. A korábbi évek tapasztalatai­ra alapozva kihagyták a boszniai oldal látványos, ám halat ritkán adó meredek sziklásait, ehelyett a jobbparti lombosok mentén keresték a harcsát. A víz azonban itt is sokáig haltalannak tűnt, egészen a késő délutáni órákig, amikor a hegycsúcsok árnyéka rátelepedett a tóra. Ekkor a szonárok már jeleztek felúszásokat, majd ideges, faroktépő kapásokra is sor került. Bő órányival később a járőröző határrendőrök jelentették, hogy a „szőke magyarkanizsai hölgy” éppen megszákolt egyet. Örökre megválaszolatlan marad a kérdés, ki örült jobban a halnak: Tóth Ibolya, vagy a szervezők. Mert a bírók azonnal siklócsónakba szálltak, és repesztettek mérlegelni. Lemérték, elkönyvelték – 75 centi, 2,5 kiló – a halat elengedték, és már száguldottak is vissza a jó hírrel. Menet közben a motort üzemeltető Miodrag Ćirić, helybeli horgászszaktekintély, egy pillanatban lassított, majd alapjáraton tartva a masinát széles kanyart vágott ki. Rámutatott a loznicai Živko Jankovićra: „Bűvöli!” Másodpercek múlva a versenyző bevágott, szákolt, és már kettő volt a harcsa. Méreten felüli, és kétkilós. Hogy elkeljen a dobogó, arról másnap délelőtt gondoskodott Nenad Vučetić helybeli horgász, harcsája hat dekával volt súlyosabb Jankovićénál. Az előrejelzésekkel ellentétben, és a körülményekkel dacolva valamennyi értékelhető harcsát kuttyogatva fogták. És tizenhét éves fennállása óta először Mali Zvorniknak hölgybajnoka van.

A halászléfőző verseny azonban már a papírforma szerint történt. Szabó József, a magyarkanizsaiak adorjáni főzőkanálbűvölője az utóbbi tíz évben ötödik dobogós helyezését jegyezte. Egyszer volt harmadik, és immár negyedszer győzött. Ha így folytatja, nevének hallatán a jövőben mások be se fognak nevezni. Pedig az eltelt időszakban a halászlét értékelő szakzsűri összetétele mindig más volt. Csupán a győztes állandósult. De meddig lesz így?

A versenyen megjelent egy Tisza-, Duna- és Drina-parti vegyes, ifjoncok alkotta társaság, és első fellépését dobogós helyezéssel koronázta. A nekik kijáró harmadik díjat ugyan Nikola Despotović helybeli fiatalember vette át, a halászlét azonban – láttuk! – a törökbecsei Aleksandar Veselinović, a Tiszakedvelők 63-as Klubjának oszlopos tagja főzte. Csapatmunkáról lévén szó, Mali Zvornikon ez engedélyezett. Mi viszont utánaszámoltunk, és megállapítottuk: a trófeák fele Tisza-partia­ké, a másik felén a világ osztozik.