Szerbia lakosságának csaknem egynegyedét fenyegeti a mélyszegénység – áll a Köztársasági Statisztikai Intézet idevágó felmérésében, amelyből az is kiderült, hogy ebben a tekintetben Európa „vezető” országai közé tartozunk. A statisztika szerint – egyáltalán nem meglepő – a legnehezebb helyzetben a munkanélküliek és a nyugdíjasok vannak.
Miladin Kovačević, a statisztikai intézet igazgatóhelyettese a Tanjug hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy az ország pénzügyi helyzete, ezzel együtt pedig a polgárok életszínvonala is csak három év múlva javulhat, miután az állam életbe léptette az összes idevágó intézkedést, és megkezdődik a gazdasági felélénkülés, felerősödik a termelés.
Ezzel szemben az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) 2013-as kutatásai még arról tanúskodtak, hogy Szerbia emberi fejlettségi indexét (HDI) tanulmányozva az ország a 77. helyet foglalja el a vizsgált 187 ország között. Ez azt jelentette, hogy a szerbiai társadalmi fejlettség emelkedő tendenciát mutat.
Kovačević a kétértelmű eredményeket azzal magyarázza, hogy egy ország polgárainak életszínvonaláról nem lehet teljes körű felmérést végezni mindössze egy mutató (ebben az esetben az emberei fejlettségi index) alkalmazásával.
– A hetvenhetedik hely a listán valóban impozáns, és tükrözi azt, hogy Szerbia egy polgárra jutó GDP-je (bruttó hazai termék) 6000 dollár, ugyanakkor azt is, hogy ha ugyanebben a vetületben vizsgáljuk a vásárlóerőt, akkor 12 ezer dollár. Ennek ellenére a valóság az, hogy országban uralkodó anyagi egyenlőtlenségek és az általános pénztelenség miatt Szerbia olyan országokkal egyenlíthető ki szegénység szempontjából, mint Görögország, Bulgária, Albánia, Bosznia-Hercegovina. Emellett Szlovéniában a vásárlóerő két és félszer akkora, mint nálunk – magyarázta az igazgató.
|
A Szerbiai Fogyasztók Nemzeti Szervezetének felmérése szerint ahhoz, hogy egy átlagos, négytagú szerbiai család megéljen, havi 120 ezer dináros bevételre van szüksége. Ez az összeg magában foglalja a rezsi kifizetését, az élelmiszerek és más nélkülözhetetlen termékek, a szükséges iskolai felszerelés beszerzését, az életbiztosítást és a gyerekek számára nélkülözhetetlen termékekről való gondoskodást. Ebből az összegből azonban nem futja nyaralásra, telelésre, új autóra, aktív társasági életre, rendszeres étteremlátogatásra. Hogy „mindenre jusson”, a négytagú háztartások átlagos bevételének 260 ezer dinárosnak kellene lennie. |
A statisztikai intézet adatai szerint szegénység leginkább a munkanélkülieket veszélyezteti (48 százalékukat), az önálló vállalkozók közül legjobban a mezőgazdasági termelőket (38 százalék), továbbá a háromgyerekes családok 44 százalékát, és az egy gyereket nevelő, egyedülálló szülők 36 százalékát. Az adatok értelmében a munkaviszonyban levők hat, a nyugdíjasok 14 százaléka számolhat ezzel a problémával.
A 2012-re vonatkozó felmérések azt mutatták, hogy a szegénység (amely a statisztika szerint 13 680 dináros bevétel az egyfős háztartásban, a két-három főt számláló családban 24 624, négytagú háztartásban pedig 28 728 dinár) csak pár ezer polgárt fenyegetett. Időközben hatalmas változás állt be: a 2013-as felmérés, tehát a mostani adatok szerint az ország egynegyede él a szegénység köszöbén.
A UNDP adatai szerint a Földön összesen 2,2 milliárd személy él szegénységben, a világválság, természeti katasztrófák, az élelmiszerek árának folyamatos emelkedése és a fegyveres konfliktusok pedig csak tovább súlyosbítják a helyzetet.
Az ENSZ Fejlesztési Programjának végszava arra figyelmeztet, hogy habár csökken a szegénységben élők száma globális viszonylatban, az anyagi egyenlőtlenségek és egyéb társadalomstrukturális problémák komoly konfliktusok forrása lehet a jövőben.
