Reprezentatív, a felsőoktatásban tankönyvként alkalmazható kiadvánnyal lépett az olvasóközönség elé a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar mint tudományos kiadó, illetve tanára, Németh Ferenc mint szerző. A 408 oldalas, gazdag bibliográfiát bemutató, ötvenoldalnyi melléklettel rendelkező kötet Németh Ferenc 2008 és 2011 között folytatott – a három irodalmi klasszikus: Arany János, Jókai Mór és Petőfi Sándor vajdasági kultuszának jelenségeit és eseményeit feltáró – kutatásainak eredménye.
Az Arany, Jókai és Petőfi kultusza a Vajdaságban című kötet, amellett hogy tudományos igénnyel kérdez rá egy irodalom- és művelődéstörténeti jelenség mibenlétére, folyamataira, eseményeire a mai értelemben vett Vajdaság területén, a szakmaiság mellett az olvasmányosság erejével kelti fel olvasóinak figyelmét és érdeklődését. Kit ne érdekelne pl. az, hogy miképp tisztelegtek patinás bácskai és bánsági oktatási intézmények (gimnáziumok, polgári iskolák) jelentős tudományos munkásságot felmutató tanárai Arany János személyisége előtt, hol, melyik vajdasági helységben járt, tette tiszteletét Jókai Mór, kik voltak Petőfi Sándor délvidéki barátai, hogyan olvasták Arany műveit a vajdasági gimnazisták, milyen költői üzeneteket váltottak helyi tollforgatók Jókaival, miképp reagáltak az író-nábob halálhírére a vidéki lapok, mit jelentett a kisebbségben rekedt Vajdaság számára a forradalmár Petőfi alakja stb.
„A három 19. századi szerző kultuszát a mai Vajdaság területén – földrajzi értelemben így lokalizálja Németh Ferenc kutatási területét – társadalmi formáció- és impériumváltások egész sora formálta. Németh Ferenc tárgyválasztása éppen ezért szerencsés, fontos és érdekes egyszerre. Ilyen körülmények között a kultusz alakulástörténetének a történelem alakulása által való meghatározottsága különösen jól érzékelhető és érzékeltethető. Kutatómunkája során Németh Ferenc bő másfél évszázad anyagát tekintette át. A kultusz kialakulását mindhárom író esetében visszavezeti még életük során kialakult vajdasági látogatásokra, az ottani írókkal, művelődési intézményekkel kialakított kapcsolataikra, és/vagy műveik vajdasági vonatkozásaira” – írja a kötetről Szajbély Mihály.
A könyv sok érdekességet és tanulságot tartalmazó fejezeteit és a fontos adatokkal szolgáló bibliográfiát a kultusz „képanyaga” zárja le, ami azért fontos, mert bizonyos értelemben „megfoghatóvá és beláthatóvá” teszi számunkra az elvontabb tudati folyamat eseményeit. A jelenség, a kultusz formálódása „életszerűvé” válik előttünk. A könyv tartalmas és tanulságos, küllemében is esztétikus.
