A törvény nem foglalkoztat, hanem elbocsájt! Nincs mire várni, a munkakönyv üres! A munkások nem munkakerülők! Polgárellenes törvény ez! Csupán néhány azokból a jelmondatokból, amiket csütörtökön a szakszervezeti tagok skandáltak, vagy transzparenseikre felírtak a szakszervezetek által szervezett központi tüntetésen. A Függetlenség szakszervezet és a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetségének képviselői már kedd óta tiltakoznak, amióta a parlamentben a képviselők megkezdték a vitát a munkatörvény, valamint a nyugdíj és rokkantsági biztosításról szóló törvény módosításáról. A parlament és a belgrádi képviselőház között található parkban már kedden néhányan sátrat ütöttek, hogy így gyakoroljanak nyomást a nép képviselőire.
Csütörtök reggel 10 órától érkeztek a parlament közelében található Nikola Pašić térre az ország minden táján működő szakszervezetek képviselői. 11 órakor már néhány ezren voltak a tiltakozók, akik transzparensekkel, dobokkal, politikai kritikát megfogalmazó együttesek hangos zenéjével, síppal és különböző ütős hangszerekkel keltett zajjal töltötték meg a teret, közben folyamatosan újabb és újabb munkások csatlakoztak a tömeghez.
A dolgozók közül többen nem szívesen álltak szóba az újságírókkal, egyrészt azért, mert egyes médiaházak bűnözőkként és felbujtókként mutatták be a szakszervezetek tagjait, illetve a tüntetőket, másrészt viszont féltek kinyilvánítani véleményüket. Mint azt a jelenlevő tüntetőktől megtudtuk, többen el sem mertek indulni a tüntetésre, hiszen felmondástól tartottak.
– Mi Kraljevóról és Čačakról érkeztünk. Azt gondolom, túl gyorsan szervezte meg a hatalom az új munkatörvény elfogadását, ami tönkre fogja tenni a szakszervezeteket, közben pedig éppen a szakszervezetek azok, amelyek a munkások és a vállalatvezetés közötti kapcsolatot jelentik. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szakszervezeteink is egy kicsit felengedtek, hogy egyesek bársonyszékhez jussanak... Nem tudom, hogy és miként, de ezen változtatni kell. Mindaddig a munkások elégedetlenek, a megélhetéssel küzdenek – emelte ki Radomir Vasiljević. Kérdésünkre, hogyan tudták megszervezni a belgrádi tüntetésen való részvételüket, azt válaszolta: nehezen. – Viszonylag szép számban jöttünk, de el kell mondanom, hogy ez nem elég. Az emberek többsége félt útnak indulni, hiszen egyes vállalatokban felírták azoknak a nevét, akik részt kívántak venni a tüntetésen. Én a postán dolgozom, nálunk ilyesmire nem volt példa, jó viszonyt ápolunk a cégvezetőséggel, de ki tudja mi következik – figyelmeztetett. Majd kétségének adott hangot, hogy a csütörtöki nappal bármit is el lehet érni, Mint kiemelte, sokkal radikálisabb megmozdulást kellett volna szervezni, ugyanis a sétával senkit nem kényszerítenek semmire.
Željko szerint kritikus tömeg nélkül nem lehet semmit elérni. Véleménye szerint legalább 100 ezer munkásnak meg kellett volna jelennie a téren.
– Addig, amíg nem gyűlik össze a szükséges kritikus tömeg, és nem követeli a jelenlegi hatalom leváltását, nem történik semmi. Ez a hatalom nem a munkásokért és a munkanélküliség csökkentéséért dolgozik, hanem a mágnások pártját fogja. Kétlem, hogy összegyűlik annyi ember, a polgárok többsége félti a munkahelyét, hiszen a családjának valamiből meg kell élnie – fogalmazta meg szigorú véleményét Željko, aki Belgrádban, a tanügyben, egy középiskolában dolgozik. Hozzátette: – A tanügyben is katasztrofális állapotok uralkodnak, mégsem jöttek el sokan, csupán néhányan erre a tüntetésre. Nyári szünet van az iskolákban és senkit semmi nem érdekel – mondta.
A tüntetők között számos helyi, belgrádi dolgozó volt jelen. Többen még a keresztnevüket sem kívánták elárulni, de mint elmondták, az államvezetés okkal tette ezeknek a törvényeknek az elfogadását éppen a nyár közepére, amikor az emberek a szabadságukat töltik, hogy minél kevesebben jelenjenek meg a tüntetésen. Mint kiemelték, már évek óta olyan dolgok történnek, amilyeneket a politika akar, és olyan törvényeket fogadnak el, amilyenek nekik megfelelnek.
– Nem azért jöttünk, hogy bármit megfékezzünk, hanem ellenkezőleg, hogy ebben az országban végre minél többen jussanak munkához. De ha a törvényt nem tartja senki tiszteletben, akkor az nem is ér semmit. Az előző törvényt sem tartották tiszteletben – hívta fel a figyelmet Stevica Veličković, zimonyi dolgozó. Hozzátette: – Mi ezzel, hogy összejöttünk, nyomást szeretnénk gyakorolni a hatalomra, és rámutatni, hogy a munkások nem munkakerülők. A munkásoknak ugyanis élniük kell, a számlákat kifizetni, bérre van szükségük. És az államnak is csak haszna van a dolgozókból, hiszen a fizetésük jelentős részét ők az államnak juttatják vissza. A munkakerülőket a hatalom hozta létre, azzal, hogy egy-egy munkahelyre 4-5 személyt foglalkoztat – mutatott rá.
Đorđe Anđelković szerint reformokat 2-3 nap alatt nem lehet véghez vinni, és anélkül, hogy az állam szóba álljon a munkásokkal, nem lehet semmit elérni.
– Ez a munkatörvény nem munkatörvény, hanem a munkaadók törvénye. Az előző törvény sem volt jó, mindenképpen szükség volt arra, hogy módosítsák. Egyébként azt sem tartották tiszteletben több helyen, az új törvényt pedig biztosan alkalmazzák majd, hiszen a munkaadók érdekeit szolgálja – mondta Đorđe.
A tiltakozók többsége 45–50 év közötti volt. Mint arra Đuro, a Crveni marxista (Vörös marxista), a fiatalok és az egyetemi hallgatók foglalkoztatásával foglakozó szervezet képviselője rámutatott, sajnos a fiatalok egyre kevesebb lehetőséget kapnak arra, hogy állást találjanak, így a szakszervezetekben is elsősorban a középkorosztály képviselteti magát.
– Sajnos a szerbiai politika nem az általános foglalkoztatást szorgalmazza, hanem különböző megszorításokat tervez, és a foglalkoztatásra egyre kevesebb lehetőség nyílik. Ezért nincsenek itt a fiatalok – mondta Đuro.
A több ezres tömeg, amelyben Szabadkától Vranjeig minden szakszervezet képviseltette magát, 12 óra körül körsétára indult. Megálltak az elnöki palota előtt, majd pedig a kormány épülete elé mentek és onnan a parlament előtt fejezték be felvonulásokat. Útközben folyamatosan újabb meg újabb dolgozók és szakszervezeti képviselők csatlakoztak hozzájuk.
