– A Durindó és a Gyöngyösbokréta egy kivételes seregszemle a térségben. Ez az a hely, ahol a csoportok nem versenyeznek, hanem néhány nap alatt bemutatkoznak, és elhozzák egy-egy tájegységnek a szokásait, népzenei elemeit, táncait. És ezért ez egy fantasztikus dolog – nyilatkozta Német István népzenegyűjtő, aki a nyolcvanas évektől kezdődően szinte rendszeresen jelen van legnagyobb népzenei rendezvényeink véleményezői között. Nem csak Vajdaságba jár hasonló céllal, hanem az egész Kárpát-medencében otthonosan mozog.
A mi rendezvényeinket értékelve elmondta még:
– Nincs olyan, hogy „te nem vagy elég jó”, hanem aki veszi a fáradtságot, és dolgozik évközben, az itt megmutathatja, mit tanult meg. Szakmai szempontokat nézve ebbe belefér az is, hogy pl. egyes csoportok gyengébben szerepelnek, vagy az idősek korukra hivatkozva már nem tudnak színpadra állni. A következő évben már azt látjuk, hogy főnixként feltámadnak a „leírt” együttesek, sőt a szórványban újak alakulnak, és két-három év múlva eljutnak egy olyan szakmai szintre, hogy élvezet látni és hallgatni őket. A Kárpát-medencei népzenei seregszemlék közül a Gyöngyösbokréta magas szintet képvisel. A szakmai alap mellett viszont számomra az igazán fontos az, hogy a közös muzsikálás, közös dalolás, közös táncolás lehetőséget teremt közösségi élményre – mondta.
Az egyesületek jövőjét illetően rámutatott azokra a különbségekre, melyeket útjai során tapasztal. – Már a magyaroszági rendszerváltás előtt is sokat utaztam, csoportokkal, együttesekkel bejártuk Nyugat-Európát. Csodálkozva láttam azt, hogy az ottani városokban a kultúregyesületek havonta befizetnek egy bizonyos tagsági díjat. Amikor a csoportok jöttek Magyarországra, ugyancsak a tagok fizették a buszjegy árát. Másként oldották meg az egyesületek pénzelését, mint mi. A mi csoporjaink Kelet-Európában állami támogatásra várnak, viszont sem itt Vajdaságban, sem Magyarországon az átlagcsaládoknak nincs akkora anyagi ereje, hogy ezt fedezni tudnák. Ezért igenis kell az állami, politikai anyagi támogatás. A szakember örvendetesnek tartja, hogy az utóbbi három-négy évben egyre több tamburazenekar mutatkozik be, mind több a koreográfus. Leszögezte, hogy mindez akkor ér hosszabb távon valamit, ha a csoport mögött álló közösség összetart a polgármestertől kezdve a lelkészig.
