Egyre hosszabb sorok kígyóznak a nagybecskereki Baglyas lakótelepen lévő öko-kút körül, amely az egyetlen ilyen létesítmény a városban, ahol a magas arzéntartalom miatt tíz évvel ezelőtt megtiltották a vezetékes víz használatát. A sorban állók pedig egyre többször panaszkodnak arra, hogy a három évvel ezelőtt kiépített öko-kút vize is időnként zavaros, mintha valami úszkálna benne. Ennek ellenére – jobb híján – sokan hordják innen a vizet. Nem csak a Baglyason élők, hanem a város több részeiből valók is. Mert nem csak, hogy a városban nincs még egy öko-kút, hanem pumpás kút sincs – mutatóban sem.
Az egészségügyi felügyelőség tavaly már egy időre bezáratta az öko-kutat, miután megállapították, hogy a víz mikrobiológiai szempontból nem tiszta. Kiderült, hogy gondok voltak a szűrőkkel, másrészt, azok cseréje sem garantálta, hogy a csapokból egészséges víz folyik. Aztán néhány hét elteltével újra engedélyezték a víz használatát.
Az öko-kút szűrőit egyébként a nagykikindai Mbiro vállalat dolgozói havonta két-háromszor cserélik (egyébként ők is építették a kutat). Ők végzik a szükséges javításokat is, mivel a folyamatos használat miatt arra is sűrűn szükség van. A víz lassú folyása miatt a sorok a késő éjszakai órákban is hosszúk. A víz lassan csordogál, közben van, aki egyszerre húsz ötliteres flakont is tölt magának. Állítólag egyesek árulják a vizet.
A kút működtetését a helyi önkormányzat pénzeli. A víz minőségének ellenőrzését pedig a nagybecskereki Közegészségügyi Intézetre bízták. Havonta egyszer viszik elemzésre a vizet, ami a hozzáértők szerint nem elegendő. Sűrűbben kellene, különösen a polgárok mind gyakoribb panaszai miatt is.
A vezetékes víz betiltása után Nagybecskereken az illetékesek alternatív megoldásként kezdetben vízszállító tartálykocsikat ígértek, aztán megpróbálták rendbe hozni az utcai pumpás kutakat. Egyik megoldás sem bizonyult tartósnak. Közben tizenkét öko-kút épült a környező falvakban. Üzemeltetésük (helyi járulék híján) most egyre nagyobb gondot okoz.
