2024. március 29., péntek

Gyönyörű lesz a Szabadkai Zeneiskola felújított épülete

A munkálatok a tervek szerint haladnak

A tervek szerint halad a Szabadkai Zeneiskola épületének felújítása, amelynek teljes restaurálása összesen 28,5 millió dinárba kerül és novemberig eltart majd. A kivitelező a Sombor-elektro vállalat.

A déli és a nyugati oldal már új fényben pompázik (Fotó: Molnár Edvárd)

A déli és a nyugati oldal már új fényben pompázik (Fotó: Molnár Edvárd)

Jelenleg az épület déli és nyugati oldalának felújítása már a vége felé közeledik, a gipsz ornamentika és az ablakkeretek felújítása is elkészült már ezeken a falakon, valamint a végleges festés is, így az arra sétálók már gyönyörködhetnek az épület egyes részeiben. Az északi és a keleti oldalon már eltávolították a felesleges vakolatot és ezeken a falakon is megkezdődik a felújítás.

Jasmin Šečić magiszter, a Városépítési Igazgatóság beruházási osztályának vezetője, amely intézmény a szakfelügyeletét is végzi ennek a felújításnak, elmondta, szigorúan tartják magukat a Községközi Műemlékvédelmi Intézet javaslataihoz.

– Egy olyan épületről van szó, amely ritka példája a müncheni szecessziónak városunkban. 1847-ben épült, és a szakma szempontjából is rendkívül jelentős, hogy ez az épület végre megújulhat.

A Szabadkai Zeneiskola a legrégebben alapított ilyen intézmény Szerbiában, 1868-ban alakult, s az egyetlen olyan intézmény az országban, ahol magyar és szerb nyelven is folyik oktatás és jelenleg 700 tanulója van.

Az épület története

Magyar Imre szabadkai földbirtokos az 1840-es években vásárolta meg a nagy telket, és a rajta álló földszintes házat, amelyet le is bontott. A szabadkai Történelmi Levéltárban 42 lapos levelezés maradt fenn a palota építésével kapcsolatban. Több feljegyzés, kérelem, dokumentum, terv is fennmaradt az 1847-ben épülő bérházról és Magyar Imre sorozatos kérelmeiről, melyben a telek teljes alapzatának megemelésére kért engedélyt, valamint arra szerette volna rávenni az illetékeseket, hagyják jóvá, hogy a földszinti üzlethelyiségek küszöbe ugyanolyan magasságban legyen, mint a városházáé. Erre többek között azért volt szükség, mert a mai Strossmayer utcában akkor még csordogált a Fűzfás-patak, az utca szintje pedig alacsonyabban volt, és a talajvíz miatt nem lehetett mélyre ásni. Magyar viszont a pesti bérpaloták mintájára olyan egyszintes bérházat akart építeni, melynek emeletén három lakás van, a földszinten lévő üzlethelyiségeket ki lehet adni, a pince pedig raktárként szolgál. Bár az engedélyt végül megkapta a magasabb fekvésű épület megépítésére, és a többi épülethez képest csupán Magyar bérháza előtt volt magasabb a járda, a Strossmayer utca sosem lett olyan mértékben feltöltve, mint azt az építész tervezte, ezért az 1911-ben megkezdett felújítás során a ház padlózatát egy teljes méterrel le kellett engedni. Többek között erről is ismert Szabadkának ez a bérháza.

Vadász Pál építész azzal, hogy a felújítás során leengedte a padlózatot, lerombolta a pince boltozatát is, így az nem tölthette be a raktár szerepét. Vadász megváltoztatta a ház koncepcióját is: az egyik oldalon ablakokat helyezett el, és a müncheni szecesszió köntösébe bújtatta az épületet, legalábbis kívülről, mert a bárház udvara továbbra is őrzi a klasszicista szellemet.

A szimmetriát a középen elhelyezkedő kapu, a felette húzódó hosszú balkon, valamint a szecessziós attikájú sarokrizalitok hangsúlyozzák. A fakapu rámáját és a kirakat faszerkezetét geometrikus, stilizált növényornamentikájú vésés díszíti. Az emeleti rész ablakai elnyújtottak, a táblák kis mezőkre vannak osztva. A XIX. század hatvanas éveiben a palotában kocsma és vendéglő is működött, utóbbi sok erkölcstelen dolog színhelye volt, többek között a prostitúcióé is. Az aggódó polgárok 1862-ben követelték, hogy az iskola és a bíróság közelsége miatt csukják be azt a kocsmát. A XIX. század nyolcvanas éveinek elején a Magyar-palotát megvásárolta a városi hatóság és 1891-ig a bíróság épületeként szolgált. A két világháború között itt székelt a városi zenekar, a második világháború éveiben pedig itt működött a szabadkai Takarékpénztár Rt. Alapítása óta itt működött a Szabadkai közkönyvtár és múzeum egylet, ma a Zenedének ad otthont, amely az ország legrégibb ilyen jellegű intézménye. Főhomlokzatát 1984-ben restaurálták. (Forrás: Gordana Prčić Vujnović – Viktorija Aladžić – Mirko Grlica: Városteremtők II., 2006. Szabadka)

Nyitókép: A déli és a nyugati oldal már új fényben pompázik (Fotó: Molnár Edvárd)