Az 1914. június 28-án történt szarajevói merénylet volt az előzménye, a casus belli, az első világháború kitörésének. Az elmúlt száz év alatt szinte teljesen elfelejtődött az a tény, hogy a magyar nyelvterületen az akkori eseményekről a Szarajevóba utazott Katona Béla újságíró révén elsőként a Szabadkán megjelenő Bácsmegyei Napló közölt részletes, helyszíni tudósítást. Katona Béla riportja az első kézből származó információk precíz és részletes leírása mellett egyben előrevetítette azokat a baljóslatú eseményeket is, amelyek az elmúlt egy évszázadban az itt élő népek közötti etnikai feszültségek miatt többször is lángba borították a térséget. Az alábbiakban az egy évszázaddal ezelőtt megjelent tudósítást adjuk közre a Magyar Szó olvasóinak, így emlékezve meg a világra, s benne az itt, a mai Vajdaságban élők életére is gyökeresen, napjainkig kiható, arra hatással lévő drámai eseményről.
Szarajevó, 1914. június 30.
Bosznia-Hercegovina legvéresebb, legemlékezetesebb napjait elhomályosítják azok az események, amelyek most folynak az annektált tartomány nagyvárosaiban. Alig van módjában az újságírónak csoportosítani a hihetetlen gyors egymásutánban elkövetkező szenzációkat. A borzalmas dráma óta Szarajevóban mindenki felett az izgalom az úr.
Ferenc Ferdinánd trónörökös és feleségének tragédiája vasárnap délután terjedt el, nem volt tehát alkalma sem a laptudósítóknak, sem az újságíróknak azzal a vonattal leutaznia a bosnyák fővárosba, amely még a merénylet napján érkezett Boszniába. A magyar újságírók közül egyedül a Bácsmegyei Napló munkatársa tudta Szabadkán azt a vonatot elérni, amely már a merénylet utáni reggelen Szarajevóba érkezett...
Bosznabródban már feltartóztattak... Igazolás után jutottam át a bosnyák vasútra, amely reggel kilenc órakor robogott be a gyászdrapériával bevont szarajevói állomásra. Itt detektívek előtt kellett igazolnia magát mindenkinek. A rendkívüli állapotokra való tekintettel, azonnal helyi rendőri igazolványt adtak, melyben meglepve konstatálták, hogy már újságíró megérkezett. A többi újságírók legkorábban csak az esti órákban érkezhetnek Szarajevóba.
(…)
Hosszas utánajárás után sikerült csakhamar a merénylet legapróbb részleteit is megtudnom. Az izgalmas órák legborzalmasabb percei e sorrendben játszódtak le:
Ferenc Ferdinánd és közvetlen kísérete udvari vonaton érkeztek Szarajevóba, azonban nem a főállomáson szálltak ki, hanem megállott a vonat a városon kívüli Philipovics kaszárnyánál s ott fogadta a trónörökös Fehim effendi Csurcsevics polgármester üdvözletét. A polgármesterrel a trónörökös elé mentek Mayerhoffer rendőrfőnök, dr. Gerde kormánybiztos és Danilo Dimović, a kormányzótanács alelnöke. A pár szavas üdvözlés után autóra ült a trónörökös s az elébe érkezettekkel megszaporodott környezetével a városba indult. A terv az volt, hogy a városházára megy a trónörökös, s a nejével együtt fogadja a városi tanács hódolatát. Az automobilok sorrendje ez volt: az első automobilban ült Ferenc Ferdinánd trónörökös és neje, Hohenberg Zsófia főhercegnő Potyorek tartományfőnök társaságában, a következő automobilban Meridie ezredes és Muster őrnagy ültek, a harmadik autóban a polgármester és a többi előkelőségek foglaltak helyet. Az autók egyenesen a városháza felé tartottak – amerre a kocsik elhajtottak hangos zsívió, hoch, sőt itt-ott éljen is fogadta a menetet. Mindenfelé fekete-sárga zászlók, két-három helyt piros-fehér-zöld is feltűnt. Lassú tempóban haladtak az autók a Miljacska folyó partján, mikor hirtelen, abban a pillanatban, amikor a menet Danilo Dimović, a kormányzótanács alelnökének Appel rakpart 24 számú háza elé értek, a járdán tolongók soraiból egy rongyba bagyulált bomba röpült a trónörökös autójára. A bomba azonban nem zuhant az autóba, hanem fennakadt az autó napellenzőjén, s onnan lepattanva, a következő automobil alá gurult. Itt felrobbant. Szilánkjai borzalmas erővel repültek széjjel, de a trónörököst nem érte más baj az ijedtségen kívül. A szétrobbant bomba mély gödröt fúrt magának a köves útba, azután a tanácselnök két emeletes palotájának ablakait bezúzta, egy kis horvát leányt halálra sebesített, Meridie ezredes pedig súlyos sebeket ejtett. A nagy robajt egy pillanatnyi halálos csend követte. Ezalatt egy fiatalember kivált a tömegből, nekifutott a folyó kőkorlátjának, majd a vízbe jutva rögtön alámerült. A merényletre következő pillanatban az autók gyorsabb tempóba kaptak s hamarosan a városházára értek. Ezalatt a folyóba ugrott merénylő után a folyóba a Csumuria hídról vetette magát Zemilovics detektív, s nagy nehezen a partra vonszolta a mindenáron megfulladni készülő merénylőt. A partról hamarosan a rendőrségre vitték, s ott kiderült, hogy Csabrihovics huszonegy éves szarajevói nyomdászsegéd, akinek az apja Szarajevóban korcsmáros. A rendőrségen Csabrinovics bevallotta, hogy meg akarta ölni a trónörököst, azt is elmondta, hogy külföldről kapta a bombát, de minden további felvilágosítást megtagadott.
Míg a bombamerénylet izgalmai foglalták le a közönséget és a rendőrséget, a városházán ünnepélyes aktus folyt le. Igaz, hogy ebbe az aktusba a trónörökös kijelentése nagyon fagyos hangulatot öntött, de a tüntető hódolat annál vehemensebb formában nyert kifejezést. Mikor a polgármester üdvözlő beszédébe akart fogni, a trónörökös rideg hangon előzte meg:
– Polgármester úr! Ha az ember az önök városába látogatóba jön – bombával üdvözlik? … Most beszélhet polgármester úr...
Elsápadtan, lassú vontatottsággal kezdett beszélni a polgármester s Szarajevó legszebb napjainak emlegette azokat, amelyeket a fenséges trónörökös és neje falai között töltöttek... A beszéd kellő elővigyázatossággal kerülte az imént lefolyt merényletet. A hangulat nélküli szónoklatba minduntalan felzúgó zsívió öntött csak némi melegséget.
A beszéd után a trónörökösnek bemutatták a város előkelőségeit, majd hatalmas kísérettel ismét automobilba ült a fenséges pár. A trónörökös és nejével ismét Potyorek táborszernagy került egy autóba... Az autómenet megindult. A Franz Josef strassen át a múzeumba tartott a trónörökös. És ekkor ismét váratlan, gyászosan végzetes dolog történt. Az autók a Franz Josef strasse és a Ferhadia-Gasse találkozójához értek. Itt szélesebb volt az utca. Rengetegen állottak a járdán. Hangos ováció köszöntötte a fenséges párt minden lépésen. A trónörökös mosolyogva szalutálgatott...De egyszerre elállt a mosoly az ajkán. Egy revolverdörrenés hallatszott, s Ferenc Ferdinánd büszke feje egyszerre lehanyatlott a mellére. A sapkája az előtte ülő Potyorek ölébe hullott. Leírhatatlan megdöbbenés moraja zúg végig a tömegen. Újabb lövés. A trónörökös teste megrándul. Az első lövés golyója a nyakán érte, a második a lábába fúródott. A trónörökösné falfehéren hajol férje felé s a következő pillanatban eldördül a harmadik lövés is, s a főhercegnő arccal előre bukik haldokló férje ölébe. Hihetetlen pánik támad. Egy izgatott, pelyhes állú legényember áll a trotoár szélén s füstölgő revolvert szorongat. Két lovastiszt odarúgtat s kivont kardjával nekisuhant a fiú fejének. Annak vérbe borul az arca, de ekkor már a nép is rárohan. E pillanatban leugrik a lováról Bardolff alezredes és Hüttenbrenner őrnagy, utat törnek maguknak, s a gyilkost megmentik a nép haragjától. Pillanat alatt folyik le mindez, s a nép még csak fel sem ocsúdik, az autók már vad iramban tartanak a konak felé. Néhány perc alatt odaérnek. A trónörököst Potyorek táborszernagy és Csurcsevics polgármester emelik le az autóból. A fenséges asszonyt két gyorsan előkerült udvarhölgy teszi hordágyra. A konak első emeletére viszik mindkettőjüket. A főhomlokzaton lévő szobák egyikében ágyra fektetik a trónörökösnőt, a mellette lévő szobában ottománra a trónörököst Ornstein főtörzsorvos és dr. Pollák törzsorvos próbálnak a súlyosan sebesült fenségeken segíteni. Aethert kérnek. Nincs a konakban. Maga Csurcsevics polgármester és Arnautovics, a Vakuv direktora rohannak a közeli patikába aetherért. Még csak a papnak van dolga. Lavrovics Ferenc rendi apát feladja az utolsó kenetét, Arnstein doktor a monarchia trónvárományosának lefogja megüvegesedett szemét. Két perccel később a szomszéd szobában folyik le hasonló aktus, s Erzsébet királynő egykori udvarhölgye nincs többé az élők sorában...
Egy óra múlva jön ki a konakból a megerősített hír, s néhány perc alatt gyász borul Szarajevóra. Kikerül a sok középületre a fekete lobogó, s szomorú aktualitást nyernek a polgármesternek üdvözlő szavai: Szarajevónak legemlékezetesebb napjai maradnak azok, melyeket Ferenc Ferdinánd és felesége falai között töltöttek.
A tragédia napja még a gyászé, a kegyeleté... De a következő nap már a megtorlást hangoztatja. Scwarra államügyész, Pfeffer vizsgálóbíró és Illnie kerületi elnök jelenlétében vallomást tesz a gyilkos. Rövid mondanivalója van. Princip a neve, s arra a kérdésre, hogy miért jött Szarajevóba, csak ennyi a válasza: Látják! Azután apatikus hallgatásba merül. A másik merénylő Csabránovics. Fölényesen mosolyog. Szavaiból kivenni, hogy sajnálja, hogy nem neki sikerült...
A megtorlás borzalmas dolgokat művel. A mozlimok és a horvátok csoportokba verődve minden szerb üzletet összerombolnak. Előkelő szerbek lakásait feldúlják. Az emeletekről ledobálják a bútorokat. Minden szerb ember háza megsínyli a nép haragját. A Franz Jozef gassén sok szerb üzlet van. Mindnek a portékája az utca közepén. A város legszebb hotelje: az Európa romokban áll. Radikális szerb vezér a tulajdonosa. Az Imperiál kávéház findzsái, kapuccineres csészéi összekeverednek a szomszéd temetkezési vállalkozó összezúzott koporsóival. Itt a legnagyobb szerb nyomda betűi és gépei hevernek az utcán, amott a szerb Centrál bank íróasztalai, lépten-nyomon romok... Borzalmas kép... A rendőrséget nem látni. A megtorlást nem akadályozza senki. Délután jön a katonaság. Ekkorra vége a romboló munkának. Minden utcasarkon csapatok állnak. Valóságos ostromállapot. Szuronyos rohamok is következnek. Félő az utcán járni...
A trónörökösről és nejéről ma Valics festő halotti maszkot vett, azután bebalzsamozták a holttesteket. Rengeteg koszorú érkezett az összes közhivatalnoktól és magánegyesületektől a konakban felállított ravatalra... Este hat órakor tartották nagy katonai készenlét jelenlétében a temetést s este fél nyolckor a szarajevói állomásra érkezett az udvari vonat.... Rákapcsolva egy fekete Pullmann-kocsi, rajta hatalmas fehér kereszt... A trónörökös és neje megindultak a borzalmas emlékű Bosznia földjéről, haza a Habsburgok sírboltja felé.
Borzalmas tetemrehívás
Katona Béla, a Bácsmegyei Napló kiküldött munkatársa csak dringend-táviratokkal érintkezhetik a szerkesztőséggel, mert a zágrábi vonal rossz és nem lehet telefonkapcsolást kapni. Ma délelőtt kilenc óra 36 perckor a következő táviratot kaptuk Szarajevóból: Szarajevó borzalmas zavargások színhelye. Az utcákra kimenni életveszedelem. Telefonkapcsolást dringend sem kaptam, mert a zágrábi vonal rossz.
Gyújtogatnak és gyilkolnak
A másik táviratot délelőtt tizenegy óra negyven perckor kaptuk: Szarajevóban az ostromállapot kihirdetésének percétől rend van. A tüntetők visszavonultak házaikba és hatósági ellenőrzés mellett megindult a rombolás romjainak eltakarítása és a kár felbecslése. A kár megközelítőleg hat millió korona. Mostárban, Travnikban borzalmas zavargások törtek ki. Több utcarész lángokban áll, a zavargók sok szerb származású polgárt megöltek és még többet megsebesítettek.
