2024. március 29., péntek

Montenegrói karcolatok

Őszintén szólva, igazából jómagam sem vettem komolyan, amikor belgrádi kolléganőm még valamikor tavasszal diszkréten elárulta, hogy napilapunk színeiben én is tagja lehetek annak a szerbiai újságírócsapatnak, amely a montenegrói Bečićiben a NIN hetilap és a Japan Tobacco International által megrendezett, a régió pénzügyminisztereinek és bankkormányzóinak sorrendben harmadik találkozójáról tudósíthat. Viccesen meg is jegyeztem, hogy minden bizonnyal az országban uralkodó általános csóróság elrettentő példáiként mutogatnak majd bennünket, a mindennapi mókuskerekezésben lerongyolódott firkászokat, hogy meglágyuljanak a pénzügyi szakemberek szívei, és kissé eresszenek a súlyos bankjegyeket tartalmazó szatyrokon. Nos, alig telt el egy-két hónap, s a mintegy kéttucatnyi szerbiai újságíró egyikeként szerénységem is ott grasszálhatott az ötcsillagos bečići Splendid szálloda harmadik emeletén, s közben teljes mellbőséggel szívhatta magába a csodálatos medencékkel, pálmafákkal ékesített, igazi trópusi paradicsom hangulatát sugárzó, impozáns épületegyüttesnek kizárólag a felső tízezer számára elérhető levegőjét. Természetesen mindezt csak óvatosan és mértékletességgel cselekedve, mert ki tudja, hogy mikor bukkan fel az egyik londiner, s nyújtja be a számlát a fogyasztásunkért. Mert hát a montenegrói tengerparton semmi sincs ingyen. Ezzel az első tanácskozás után szembesültünk az egyik belgrádi kollégával, amikor is az ebédhez felkínált, negyed torokra se elegendő, két és fél deciliteres söröcske után egy újat kértünk. Szerencsére a pincér azonnal figyelmeztetett, hogy az újabb túrát már nekünk kell állni, s miután kibökte azt is, hogy mindez mennyit kóstál (összesen 8 eurót tett volna ki a számla), azonnal az önmegtartóztatás mellett adtuk le voksunkat, és rohantunk ásványvizet vételezni az újságírókat koordináló csinos hoszteszlánytól, majd pedig sebbel-lobbal nekiláttunk a tudósítások megírásához, hogy ezek leadása után, a késő délutáni órákban már a Splendidnél sokkal szerényebb, de hangulatosabb szállásunk strandján, illetve a tenger hűs vizében lubickolva vitassuk meg egymással benyomásainkat a találkozó s a pénzügyi guruk által elhangzott, cseppet sem derűlátó jóslatok kapcsán. Mert sajnos az elkövetkező néhány évben csupán álmodozhatunk az ama bizonyos, súlyos bankjegyeket tartalmazó szatyrok eloldásáról, ehelyett minden jel arra mutat, hogy ezeket még szorosabbra zárják, s ennek szenvedő alanyai véletlenül sem a Splendid előcsarnokában egymással és az őket egyfajta sáskahadként ostromló újságírókkal is mosolyogva kvaterkázó pénzügyi szakik, illetve bankkormányzók lesznek, hanem mi, s rajtunk kívül még több millióan, akik igencsak peches módon ugyan, de éppen Szerbia, Koszovó vagy éppen Macedónia területére születve tengetik mindennapi életüket, s csak legmerészebb álmaikban engedhetik meg maguknak, hogy a csodálatos Adriai-tengeren pihenjék ki munkájuk fáradalmait.