2024. április 25., csütörtök

Szalonna helyett disznóbőr

Június 5-étől Oroszország és Vámszövetsége (Fehéroroszország és Kazahsztán) korlátozta a Szerbiából eredő sertéshús exportját, mert – mint kiderült – egyes szállítmányokban szalonna helyett disznóbőrt szerettek volna átcsempészni az országba. Május elején történt, amikor a szerémségi Đurđević húsipari vállalat a montenegrói bari kikötőn keresztül 21 tonna szalonna exportját tervezte Oroszországba, de a vámhatóság és az illetékes felügyelőségek a rakomány ellenőrzésekor fényt derítettek arra, hogy a szállítmány egészen mást tartalmaz, és a termék eredetét és minőségét igazoló pecsétek is számos esetben kiolvashatatlanok voltak. Arra is volt példa, hogy a rakomány egyes csomagolásain található bélyegzők külföldi eredetre utaltak, amiből egyenesen az következtethető ki, hogy becsempészett, helyben átcsomagolt áru is a szállítmány része volt.

Az orosz hatóságok a szerbiai állami szervektől azt követelték, hogy azonnali hatállyal szüntessék meg a szóban forgó vágóhíd exportengedélyét, az importot pedig kizárólag nem feldolgozott, vagyis csupán hasított sertések, malacok formájára korlátozzák, amelyeken kiolvasható pecsét igazolja az eredetet.

Mit sem ért a szóbeli fenyítés, a szerémségi vágóhíd tulajdonosa folytatta üzérkedését, mintegy 20 tonna fagyasztott sertéshús Szerbiában való importjáról kötött szerződést. A rakomány vámigazgatósági vizsgálatakor derült ki, hogy a szállítmány magyarországi pecséttel ellátott húsokat tartalmaz. Ez az eset már a gyanút túlhaladóan igazolta, nem tiszta játszma folyik.

Ez sem volt elég. Az orosz és a kazahsztáni élelmiszer-biztonsági felügyelőség képviselői május derekán szerbiai tartózkodásuk során immár személyesen is ellátogattak azokba a cégekbe, melyek fő beszállítóik voltak, és mint a később kiadott jelentésükből kiderült, nem épp kitörő elégedettséggel távoztak, mert szerintük a látottak elég sok kivetnivalót hagynak maguk mögött.

Szerbia tulajdonképpen 2011 óta szállít nagyobb mennyiségben sertéshúst Oroszországba azokból a húsipari vállalatokból, melyekről korábban az orosz hatóságok megállapították, hogy minőségileg és mennyiségileg is képesek eleget tenni a követelményeknek. Mindeddig nem is volt gond, még az év elején is tárt karokkal várták a Vámszövetség országai a szállítmányokat, mert az afrikai sertéspestis megjelenése miatt Oroszország zárolta a Lengyelországból és Litvániából származó sertéshús behozatalát. A szerbiai vágóhidak és kereskedők pedig csodával határos módon, szinte tudták pótolni azt a hiányt, amit a behozatali tilalom miatt a két említett ország korábban teljesített. Szerbiai egyre nagyobb kivitelre lett képes, holott köztudott, hogy a hazai sertéstenyésztés évről évre csappan. Ekkor merült fel orosz részről annak gyanúja, hogy EU-ból származó, átcsomagolt hús érkezik országukba.

Ez a botrány is – mint eddig valamennyi – előbb-utóbb elcsendesül. A szerbiai felügyelőség vagy a vámhivatal soraiban megtörténhet, hogy sor kerül egy-két ügyben kezes hivatalos személy cseréjére, de a kár ennél súlyosabb, sokkalta nagyobb következményeket von maga után. Néhány kapzsi vágóhidas miatt az ország eljátszhatja húsimportőri becsületét, és az egyetlen külföldi piacot is elveszítheti, amellyel az idén mintegy 300 millió dollár értékű áruforgalmat tervezett megvalósítani. Szerbiai a jelenlegi állat-egészségügyi törvényei miatt már huzamosabb ideje nem szállíthat disznóhúst az uniós országokba, és nem is teheti, míg nálunk kötelező a sertéspestis elleni védőoltás, amit az unió már rég feketelistára tett.

A hétköznapi ember szempontjából pedig a kár még ennél is nagyobb, mivel egy egész gazdasági ágazat, az ingoványos talajon álló szerbiai sertéstenyésztés omolhat össze, amely családoknak, kisgazdaságoknak jelentett némi bevételt a túléléshez. Ha ezután a sertés még az orosz piacra sem törhet be, kinek érdemes termelni. A hazai fogyasztó pedig érje be a külföldi lejárt szavatosságú, kétes minőségű vagy netán csempészett húsáruval.