2024. április 19., péntek

Éljen az élet!

Az átlagos jugoszláv polgár 6 órakor ébredt a vállalattól kapott lakásában, hazai pasztával fogat mosott, minden reggel elolvasta az újságot, este fél nyolckor megnézte a tévéhíradót. Szakszervezeten keresztül utazott nyaralni, új Fityót vezetett, és hitt a szocializmusban, az önigazgatásban, a Nagy Vezérben...

A péterváradi Városi Múzeumban július 8-ig megtekinthető tematikus kiállításon nagyjából ilyen leírást olvashatunk a múlt évszázad második felében élt jugoszláv állampolgárról.

A tárlat megalkotói azt szeretnék érzékeltetni, hogy az ’50-es évektől 1990-ig mennyire „jól éltek” a jugoszlávok, komolyabb gondok nélkül teltek mindennapjaik. Az Éljen az élet! című tárlat nem merül ki abban, hogy felsorakoztatnak egy rakás korabeli terméket, ruhadarabot és ehhez hasonlókat, ehelyett mindegyik érzékszervünkön keresztül megpróbálják felidézni a múlt hangulatát. A ’70-es évek stílusában berendezett irodahelyiség asztali telefonkészüléke időről időre megcsörren, a látogatók jelentkezhetnek, a kagylóból korabeli slágerek recsegnek. Egy másik helyiségben dokumentumfilmeket vetítenek az ifjúsági munkaakciókról, egy faládán több kulcslyukszerű nyílást találunk Szimatolj bele! felirattal: az orrunkat megcsapja a ’80-as években gyártott műszörpök, az akkori rágógumik vagy a Brion arcszesz jellegzetes illata... Egy másik ládán lyukakat fúrtak, bele kell nyúlni, az élmény a tapintásunkra hat, említsük ízelítőként a lasztis – gumi megérintésének élményét.

A múzeum másik részében jugoszláv sporttematikai gyűjteményt láthatunk, válogatottjaink ’60-as és ’70-es években nyert serlegeit, kupáit, számtalan fényképet és posztert rangos mérkőzésekről, legendákba illő sportolókról. Kiállítottak egy-két tornatermi kelléket is, meglovagolhatjuk azt a falábakon álló bakot, amely elmaradhatatlan része volt bármely tornateremnek a ’80-as években.

JAT autóbuszból kiszerelt üléssorba telepedhetünk, közben óbecsei újságot olvashatunk, a többi között magyar nyelven is.

A tárlatot javarészt nyugdíjasok látogatják, akik ilyen módon nosztalgiáznak, külföldiekből is sok érkezik, a fiatalok azonban – sajnos – nem érzik, hogy miről is van szó. Hiába olcsóbb a diákjegy (számukra 200 helyett 150 dinár a belépő, akárcsak a nyugdíjasok számára), történelmünk ezen része nem igazán érdekli őket. Általánosítva elmondhatjuk, hogy nem érdekli őket semmi, ami a virtuális világon kívül történik, pedig nagyon sok értékes, mindenekelőtt az értékrendre vonatkozó dolgot megtanulhatnának pionírjainktól!