Az információs társadalom gyors térhódítása változásokat generál fogyasztói szokásainkban is. A megosztáson alapuló közösségi fogyasztás vajon kevésbé fontos jelenség csupán, vagy gyökeresen fogja megváltoztatni a társadalmi viszonyokat?
A sharing economy a legújabb kor hozadéka. Nem lehet előre látni, hogy a jövő meghatározó modellje-e vagy átmeneti divathóbort, és felváltja-e majd valami más. A jelenség az információmegosztáson és gyors hozzáférésen alapul, oly módon, hogy az egészhez valamilyen gazdasági előny is társul. Az egyik ember pl. a közösségi oldalon hírt ad arról, hogy van valamije. Az információ gyorsan eljut egy másik emberhez, aki valamiféle ellenszolgáltatásért kölcsönveszi, vagy használatát megosztja a felkínálóval. Majdnem minden embernek vannak a tulajdonában olyan eszközök, melyeket csak időnként használ. Sokan vásárolnak pl. fúrógépet, csiszolót, elektromos fűrészt, fűnyírót, sövénynyírót és egyebeket, aztán hetente egyszer vagy még ritkábban használják. A másik ember, akinek időnként szüksége lenne egy ilyen eszközre, jobban jár, ha ellenszolgáltatás fejében kölcsönveszi, mint ha maga is beruházna ilyen eszközök vásárlásába. De jó példa a gépkocsi használata. Egy autót is úgy lehet jobban kihasználni, ha nem csupán egy személy teszi meg vele az utat, hanem keres magának partnereket, akikkel az úti célja megegyezik.
Nehéz pontosan megítélni, hova vezet mindez. Kétségtelen, hogy olyan átalakulások zajlanak a világban, amelyek gyökeresen megváltoztatják a fogyasztók viselkedését, ez pedig kihat a gazdasági trendek alakulására. Azért érdemes megismerni az új irányzat, a sharing economy fogalmát, hogy tisztában lehessünk a benne rejlő hatalmas lehetőségekkel. A sharing economy az információs társadalom új szemléletmódja. Elterjedése azért vált lehetővé, mert megváltozott a termékekhez és szolgáltatásokhoz való viszony. Ma a tárgyakhoz, eszközökhöz, de akár a szellemi javakhoz való hozzáférés is fontosabb, mint a tulajdon. Például az online fájlmegosztás nem újdonság. A sharing economyra azért is érdemes odafigyelni, mert a nyugati világot már meghódította. A másik előnye – mondjuk úgy, hogy diszkrét bája – abban rejlik, hogy ezzel a szemléletmóddal a környezettudatos életmód iránt elkötelezettek is azonosulni tudnak. Az sem mellékes, hogy a sharing economy annyira terjedőben van, hogy számos sikeres rá épülő vállalkozás is működik már.
Többféle vagyontárgy létezik, amit egy-egy személy vagy család nem tud eléggé kihasználni. Ilyen lehet a lakás, nyaraló, lakókocsi, gépjármű, kerékpár, különféle szerszámok vagy bármi más. Ezek a javakat korábban azért nem osztották meg, mert nem lehetett könnyen megszervezni, mikor ki és mennyiért veheti őket igénybe. Az internet legnagyobb előnye a szinte ingyenes információáramlás. Felhívásunk, üzenetünk ma már pillanatok alatt eljut bárkihez. Így pedig akár néhány perc alatt – valamilyen ellenszolgáltatásért cserébe – bérbe vagy kölcsönadhatjuk vagyontárgyainkat.
A fogyasztói társadalom megrögzött hívei aggódva tekinthetnek ezekre a jelenségekre, hisz a mindenhatónak tekintett gazdasági növekedés szempontjából nem kívánatos, hogy ne vásároljon meg mindenki mindent magának. Ha azonban össztársadalmi és környezetvédelmi szempontból tekintünk a folyamatokra, akkor előnyös, ha az eszközöket megosztjuk egymással, mert így kevesebbet kell előállítani. Ma már vállalkozások épülnek arra, hogy a vagyontárgyak használatát koordinálják. Néhány iparágban ez forradalmi változásokat hozhat. A szállodatulajdonosok talán még nem veszik komolyan, hogy világszerte egyre többen adják ki lakásukat abban az időszakban, amikor valamilyen okból nem tartózkodnak otthon. A bérlők számára ez általában olcsóbb és kényelmesebb megoldás, mint szállodában lakni. A taxisoknak is konkurenciát jelent, hogy sokan a neten keresnek maguknak útitársat, a viteldíj töredékéért elviszik magukkal azt, akinek ugyanott van dolga.
A megosztáson alapuló, közösségi gazdaság tehát egy éppen kibontakozó új mozgalom. Elterjedéséhez hozzásegített a gazdasági válság is, de elsősorban a hatékony kommunikáció kedvez térhódításának. Az egész elv arra épül, hogy az emberek egy része megelégszik a hozzáféréssel is, nem akarja a tárgyakat birtokolni. Egyesek ebben korszakalkotó újdonságokat látnak, pedig ilyesmi már az ősközösség idején is létezett. Alapelvei sem sokban különböznek a fogyasztói társadalomtól. Ugyanúgy egy szűk réteg profitál, szintén egy szűk réteg kezeli az adatokat és kontrollál. A hagyományos fogyasztói szokásokat hatékonyabbak váltják fel, lehet, hogy ez történik csupán.
