2024. március 29., péntek
KÖNYVAJÁNLÓ

Kiss Ottó: Csillagszedő Márió

(Móra Könyvkiadó)

Adott egy teljesen hétköznapi kislány. Igaz, egy csomó dolgot nem tudunk róla, többek között a nevét sem, Paulovkin Boglárka rajzainak köszönhetően azonban annyi bizonyos: helyes kis copfos ez a kislány, farmert és pulcsit, néha szoknyát visel, meg hogy ha összegömbölyödik, akár a macskák, belefér egy közepes bőröndbe. Az éppen elköltözni készülő apa bőröndjébe, de az éppen elköltözni készülő apáról a későbbiekben szeretnék bővebben beszélni, most a kislányra figyeljünk csak.

Milyennek alkotta meg őt Kiss Ottó? Félénknek, durcásnak, álmodozónak, olyannak, aki szeretne sokat játszani; szeretné, ha a szülei többet mosolyognának; szeretné, hogy a nagyapja ne szálljon olyan magasra, hogy ne találjon többé haza; olyannak, aki néha magányosabb mint egy hős, máskor meg vidám, és egy Márió nevű kissrácnak elhiszi, hogy az képes lenne az összes csillagot összegyűjteni, csak hogy a kedvében járjon.

Az efféle, hétköznapi kislányokkal többnyire hétköznapi dolgok történnek, azonban, ha félig lehunyják a szemhéjukat, picit talán hunyorítanak is, valahogy megváltozik körülöttük a világ, és az unalmas, szomorú dolgok is viccesnek tűnhetnek. Egy rétről kiderülhet, hogy valójában nagy, kerek és piros, a Napról, hogy önzetlenségében addig osztogatja a barnaságot, amíg ő maga kifehéredik, kiderülhet, hogy egy házat fel lehet fújni, akár a léggömböt, akkorára, hogy az összes ismerős elférjen benne, vagy hogy Terri kutya csak akkor gyógyul ki a furcsa nevű, idegen betegségéből, amikor Szupermen visszatér az évi szabadságáról, és orvosolja a kutyus baját.

Kiss Ottó Csillagszedő Márió című könyve nemcsak e kislányról szól persze, hanem Márióról is, a lovagias szomszéd fiúról, a gyakorta sírdogáló, válófélben lévő édesanyáról, a folyton dolgozó és távol lévő édesapáról, aki végül új családot alapít, a szállni tanuló, játékos nagyapáról, valamint szomorú és vidám dolgokról, amelyek odabenn, egy kislány szívében összegyűlnek. A szerző olyan frappáns, rövidke verseket gyűjtött egy csokorba, amelyek, ha egy szuszra olvassuk őket végig, kerek történetté állnak össze, ha meg csak úgy mazsolázgatunk belőlük, külön-külön meghökkentenek, vagy megnevettetnek.

Az Év könyve díjat is bezsebelő, csodaszépen illusztrált verseskötet kisebb és nagyobbacska gyerekeknek is szép perceket okoz majd, különösen azoknak, akik kedvelik a svéd típusú gyermekversekre jellemző fanyar humort, mint a kötet alábbi kétsorosában: „Az a rét, amelyik nagy, kerek és piros, / az nem rét. / Legföljebb egy kidurrantott gumilabda.”

(Az írás a Jó Pajtásban jelent meg.)