2024. április 19., péntek
SZÍNHÁZ – BEMUTATÓ

A bizalom határmezsgyéjén táncolva

Legtöbbünk számára ismeretlen közegbe csöppenünk, ha a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának legújabb előadását, Tasnádi István Kupidó című darabját tekintjük meg a szerző rendezésében. A társulat 2014/2015-ös évadának ötödik bemutatója egy szvingerklubban játszódik, a bizalom tűrésküszöbét vizsgálja, miközben megannyi társadalmi jelenséget is taglal.
A szürkébe játszó házasságát kicsit feltüzelni vágyó Cate (Kalmár Zsuzsa) azt kéri férjétől, Falktól (Pálfi Ervin) a születésnapjára, hogy látogassanak el egy szvingerklubba. Az előadás első momentumaiban az ő érkezésüket figyelhetjük meg, Cate teszi a lazát, láthatóan komolyan gondolja a szexuális kirándulást, miközben férje fűt-fűt ígérve igyekszik távozásra bírni. Először a vérbő Mia (Pesitz Mónika) veszi pártfogásába őket, ismerteti velük az ilyen „összejövetelek” szabályait, majd megérkezik Leech (Szőke Attila), a tarajos punk voyeur guminő kedvesével. Miközben házaspárunk megszeppenve ismerkedik Leechcsel, érkeznek a pajzán est további résztvevői. Megjön a Kupidó Bár tulajdonosa, Oberon (Ralbovszki Csaba) és felesége, a Márkinő (G. Erdélyi Hermina) is, utóbbi gyorsan orális szolgáltatást fogad el a punktól, előbbiről pedig kiderül, hogy Falk egyik felettese, aki miatt Cate igazából elvágyott ide. Oberontól tudja meg a nő, hogy férjét kirúgták, ezért viselkedett annyira távolságtartóan az utóbbi hetekben. Ő már szíve szerint menne is ennek ismeretében, de közben megérkezik az Elnök (Kovács Nemes Andor), aki pozíciójából és vagyonából kifolyólag láthatóan nagy megbecsültségnek örvend a környéken. Miután Oberon munkára ajánlja neki Falkot, az Elnök felesége, a Playboy-nyuszi Meryll (Pámer Csilla) kielégítéséhez köti a megállapodást. Falkot az addig elfogyasztott italmennyiség és kínálkozó munkakör magával ragadja, Cate fájdalmasra vált arccal figyeli, mi zajlik körülötte. Zűrös éjszaka következik, mindenki fejfájósan ébred, házaspárunk pedig lehajtott fővel, nehéz szívvel távozik, újabb gondokba temetkezve.
Mit bír el az egymásba vetett bizalom, meddig lehet nyújtani a határt, mi az, ami belefér egy párkapcsolatba, és mi az, ami nem. Ezek és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg a nézőben, miközben figyeli a Kupidó (Baráth Attila) által körbelibegett szvingereket. A szabadságot elemzi több szemszögből is az előadás: vajon hol van a szabadság határa, mikor jön el az a pillanat, amikor a mi szabadságunk másokat már zavar, amikor a saját felszabadultságunkkal másokat már megbántunk. Behatárolható egyáltalán ez a fogalom? Vagy van többféle? Kisebb és nagyobb is lehet a szabadság? Korlátozható a szabadság? Nem árulás-e, ha kicsapongunk kapcsolataink érzelmi kötelékeiből?
Nap nap után újabb kérdések születnek, elvégre ma már minden elérhető, minden kapható, a kísértés mindenhol ott leselkedik, a vágyak és lehetőségek birodalmában könnyű tévútra lépni. Miközben sok-sok mindent elítélünk, el kellene gondolkoznunk azon, hogy ha mások ítélkeznének tetteink, megnyilvánulásaink fölött, nekünk az mennyire tetszene. Vajon mennyire éreznénk magunkat kellemesen, ha bizonyos embercsoportok bármi miatt rossz szemmel néznének ránk? Ha nekünk van szabadságküszöbünk, egyfajta határvonal, ameddig szerintünk szabadon kinyilváníthatják érzelmeiket, gondolataikat az emberek, másoktól sem várhatjuk el, hogy toleránsak legyenek velünk szemben.
A Kupidó egy olyan környezetbe kalauzol el bennünket, amiről mi még nem is nagyon hallottunk, éppen ezért igazán idegen a számunkra, így kifejezetten nagy eséllyel harcolnunk kell majd magunkban a kisördöggel, amely a tőlünk távol álló dolgokat nemkívánatosaknak, elítélendőeknek tekinti. A fehér ággyal, fehér fotelekkel, sejtelmesen suhogó függönyökkel berendezett szvingerklub szinte csak egy kiemelt közeg, amely a nem szokványos emberi közösségek remek példája, így kiválóan alkalmas arra, hogy láttassa azokat a dilemmákat, amelyek a társadalom minden szintjén, minden területén jelen vannak, és megoldásra várnak.
Cate és Falk megdöbben azon, ami a régi klubtagoknak már természetes, ahogy Kelet-Közép-Európa lepődik meg oly gyakran azokon a szabadság adta lehetőségeken, amelyek a nyugati demokráciákban már megszokottak. A szabadságot is meg kell szokni, a nyitottságot is meg kell tanulni, mások elfogadásához magunkat is el kell fogadni. Hogy együtt élhessünk, ne csak egymás mellett.

Tasnádi István: Kupidó
Szereposztás: Cate: Kalmár Zsuzsa, Falk: Pálfi Ervin, Márkinő: G. Erdélyi Hermina, Oberon: Ralbovszki Csaba, Leech: Szőke Attila, Mia: Pesitz Mónika, Elnök: Kovács Nemes Andor, Meryll: Pámer Csilla, Kupidó: Baráth Attila, Az Év Üzletembere: Detki István. Díszlettervező: Pintér Réka. Jelmeztervező: Ledenyák Andrea. Zeneszerző: Ifj. Kucsera Géza. Konzultáns: Góli Kornélia. Balett: Gál Hermina. Rendezőasszisztens: Kocsis Valéria. Súgó/ügyelő: Bíró Tímea. Rendező: Tasnádi István.