100 éves a zentai városháza

Zenta legimpozánsabb, leglátványosabb és legmeghatározóbb épülete száz éve magasodik a város fölé, mely megépítése óta annak szimbólumává vált. A „sajátos” stílusú középület immár a városkép elválaszthatatlan része lett, s látványa számos amatőrt, művészt ihletett meg, akik a legkülönfélébb formákban örökítették meg. Mindemellett kiadványok, dokumentumok, plakett, sőt helyi okmánybélyeg emblematikus dísze is volt, és marad még sokáig a város ismertetőjele ez a főteret uraló épület.

Elődje, az egyemeletes régi városháza, amely ugyanezen a helyen állt, 1830-ban épült, s 1911. április 16-án égett le a levéltárában keletkezett tűz miatt (az erős szél átvitte a tüzet az 1770-ben emelt katolikus Szent István-templomra, ami szintén leégett).

A városvezetők gyorsan reagáltak a történtekre, mert már a következő hónapban a képviselő-testület teljesen új épület megépítéséről határozott, illetve a városháza mögötti telken állandó vásárcsarnok építésére is kiírta a pályázatot. A tervpályázat megjelent a „Városok lapja” c. hetilap 1911. jún. 11-i számában, melyben többek között a kivitelre alkalmas, legjobb tervek díjazására 4000 koronás I., egy 2500 koronás II., és egy 1500 koronás III. díjat tűztek ki. A pályatervek beadási ideje 1911. szeptember 1., és kikötés volt még a pályázatban, hogy a költségek lehetőleg ne haladják meg a 700 000 koronát.

A beérkezett tervpályázatok közül a „Zentai hős” és a „Zenta” bizonyult a legjobbnak, de a költségek miatt mind a két tervet átdolgozásra utalták vissza. Ezután még egy sikertelen pályázat is lezajlott, majd a képviselő-testület 1912 januárjában határozatban rögzítette a tervezési programot és ennek alapján az építészeti bizottság Kovács Frigyes budapesti műépítészt bízta meg azzal, hogy a tervét a város által módosított kívánalmakhoz igazítva átdolgozza.

Közben a Renkó Ts. vállalkozása kapta meg a megbízást a leégett régi városházi épület lebontására. Az ép téglákat felhasználták az új városháza építésekor.

Az építkezési munkálatokra a legkedvezőbb ajánlatot Saile Antal budapesti vállalkozó tette, s vele a város szerződést is kötött 702 512 korona értékben azzal, hogy az új városháza épülete 1914. május 1-re készüljön el.

A városháza és a vásárcsarnok építkezési terveit az alispán is jóváhagyta, de az építkezés folyamán többször is szükség szerinti változtatásokat és kiegészítéseket eszközöltek, úgy a kivitel, mint a berendezések vonatkozásában (pl. a központi fűtést túl költségesnek találták, s helyette vaskályhákat szereztek be).

A bútorzat terveit szintén Kovács Frigyes dolgozta ki, a vízvezeték és csatornázási munkák terveit Sebestyén József szegedi mérnök, míg a városháza villamosítását a kolozsvári Ribner tsa. és Moskovitz Mihály nyerték el. A közgyűlési terem famunkálataival Hauer József és Patócs Ferenc vállalkozókat bízták meg. A toronyórát a Lendvai és Rozgonyi villamos óra és toronyóragyár készítette el, a díszes fő- és oldalbejárati kovácsoltvas kapuk pedig Kecskeméti Antal szegedi öntöttvasüzeméből kerültek ki.

1914 áprilisára a városháza épülete elkészült, csak a főlépcsőház és a díszterem belső munkálatai maradtak még hátra. A „Zentai Közlöny” c. helyi újság 1914. ápr. 26-i száma a „Hírek” rovatban közli az olvasókkal: „Az új városháza hivatali helyiségeinek birtokba vétele a közeli napokban megkezdődik. Már folynak a költözködések az egyes hivatalok ideiglenes helyiségéből, s holnaptól kezdve a fogyasztási kezelőség az új helyiségben – az Eötvös utcai rész második emeletén – áll rendelkezésére a feleknek. Május 1-jén foglalja el a helyét az anyakönyvi hivatal, a városi adóhivatal és levéltár is az új helyiségeit, amelyet remélhetőleg követnek hamarosan a többi hivatalok”.

A városi közgyűlés 1914 augusztusában elrendelte, hogy az összes közigazgatási hivatal költözzön át az új épületbe, ugyanis az építkezések alatt a városi hivatalok a Központi iskolában (a későbbi Petőfi Sándor iskola), és a plébánia-palota földszinti üzlethelyiségeiben kaptak elhelyezést. Tehát hivatalos átadási ceremónia nem volt a városházán, annál is inkább, mert a főlépcsőház és a díszterem még nem készült el teljesen. A képviselő-testület üléseit a városházi építkezések ideje alatt a színházteremben tartották egészen 1915 tavaszának végéig, s az első képviselő-testületi ülést az új díszteremben is csak 1915. június 23-án tartották meg azzal, hogy a képviselők az ülésre szóló meghívókat még a színházteremre kapták, csak a háború miatt ott folyó katonai sorozás miatt foglalták el végre helyüket az új városháza patinás dísztermében.

A városháza épületében nemcsak az önkormányzat működik; földszinti termeit üzletek, vendéglők, bankok használják, s ilyen formában a város igazi központjává vált megépítése óta. A város lakói büszkék is a városháza épületére, mely a különféle ügyintézések mellett konferenciák, előadások, megemlékezések, esküvők és más reprezentatív rendezvények színhelye is egyben.

Az immár 100 éves épület masszív tornya szinte uralja a városképet, mely kissé romantikus hatású, de díszeiben a szecesszió jegyeit viseli. A városháza díszlépcsőházának egyedi, remekbe szabott galériája, díszítése s közgyűlési terme szintén a szecesszió egyik kimagasló építészeti emléke. A közel 50 méter magas torony legfelső szintjéről pedig – ahol a Zentai csata emlékkilátó is található – pazar kilátás nyílik a városra és környékére.

A százéves jubileumi megemlékezés, a város turisztikai szervezete és önkormányzata szervezésében kerül megrendezésre június végén alkalmi kiállítással egybekötve.