Hol vásárolja a zöldségfélét/gyümölcsöt?
Piacon: 187 (52%)
Bevásárlóközpontban, boltban: 68 (19%)
Ismerőstől: 9 (2%)
Saját kertem van: 91 (25%)
Kellene kis kert, jó termő, /léckapuján kis rézcsengő. /Kellene még/ két fakerék/ s egy taligát rá föltennék.Weöres Sándor sorait mondogatom magamban miközben a májusi verőfényes hétvégén a harmadik emeleti kisvárosi lakásban heti körkérdésünk eredményét próbálom értelmezni, magyarázni.
Gyerekként nem igazán éreztem vonzalmat a mezőgazdasági munkák iránt, de megtapasztaltam (s most már nagyon örülök neki), hogy milyen hajnalban kelni és szénát szedni, milyen a tarlón járni, kukoricát törni, milyen érzés az, amikor az ember a saját kezével ülteti el a magot, s lesz belőle veteményes, majd finom friss borsóleves az asztalon. Paradicsomot, málnát, piszkét, temérdek ringlót, szilvát és szőlőt is hozott a kertből, bosztányból a még nyolcvanévesen is aktív nagyapánk, a határban, a kukoricaföld közepén megtermett a dinnye, egész évre a krumpli és a bab. Van fogalmam tehát a falusi életről, tudom, hány órakor kell felkelni a fejéshez, milyen a szaga trágyadombnak, mennyit kell hajolgatni az ágyásokban, tisztítás előtt hogy néz ki a földből kiszedett sárgarépa. Tudom, milyen egész nap kapálni... Bár sokszor nehezünkre esett, ahogyan apám mondta a „rekreáció”, valahogyan mégis szerettük gyerekként a falusi életet, de az is igaz, egészen másfajta életről álmodoztunk. S mondhatom, álmaink ilyen értelemben valóra váltak. Ma már csak a nyári szabadság idején töltünk huzamosabb időt a szülőfaluban, a virágoskertet próbáljuk úgy-ahogy rendben tartani, s a fák alatti ücsörgésnél, napfürdőzésnél, néhány bográcsozásnál, udvari sütögetésnél többre nem futja erőnkből.
Tapasztaljuk, hogy a napi munka, egyéb elfoglaltság miatt sokaknak nincs ideje veteményes gondozására, a városias jellegű fogyasztói viselkedésminták következtében drasztikusan csökkent az utóbbi évtizedekben a háztáji gazdaság, a konyhakert művelés divatja felénk is. Szomorúan látom, hogy kis falum nagy portái is mind több helyen maradnak megműveletlenek, nekünk sem sikerült kiadni a kertet, mondják a falubeliek, nem éri meg a sok munka. A piaci felhozatal jó, a bevásárlóközpontok is kényelmes beszerzést biztosítanak, s azt sem mondhatjuk, hogy megfizethetetlen a gyümölcs, a zöldségféle.
Baráti társaságunkban, s munkatársaim között is vannak azonban többen, akik szeretettel, odafigyeléssel hasznosítják a kiskertjüket. Vallják, nem kell kertészmérnöki végzettség az egészséges élelemtermeléshez. Rendkívül hálásak például a tökfélék, egyik kollégám tavaly nyáron az egész szerkesztőséget ellátta zsenge cukkinivel. S mondja, nagyszerű érzés a zsebkendőnyi kert mellett állni azzal a gondolattal, hogy ezt én termeltem, s remek saját borsót, zöldbabot fogyasztani télen a fagyasztóból, és nézni a felcseperedő gyerekeket, amint örvendeznek a málna, az eper érésének, meg az is, ha látjuk, a sárgarépa, a zöldségsorok ritkítása, egyelése sem esik nehezükre.
Válaszadóink egynegyede vállalja a kertművelés fáradalmait, s éli át e tevékenység szépségeit. Legtöbben a helyi termelők kínálatára támaszkodnak a konyhára való beszerzésében, s csak igen kevesen bíznak a bevásárlóközpontok kétes eredetű látványkínálatában.
Egy kora tavaszi, egyik regionális oldalunkon megjelent körkérdésünkben újságírókat faggatunk a kertészkedésről. A válaszokból úgy tűnik, van remény: A kertészkedés anyagi és egészségügyi szempontból is fontos, mondta az egyik nyilatkozó, majd a következő arról szólt, hogy a szellemi munka mellett kiegészítőként mindig is igénye volt a fizikai munkára, hiszen a kettő egészségesen kiegészíti egymást. Már az ókori görögök is ezt tanították. S végül, de nem utolsósorban egy kis fizikai munka a kertben feszültséglevezetési módszernek sem utolsó.
Igen, kedves olvasóink, kellene az a kiskert...
