Az Európai Bizottságban megerősítették a hírt, mely szerint még az idén elkezdődik a Nabucco helyébe lépő Transz-Adriai gázvezeték (TAP) építése, amely Azerbajdzsánból szállítaná az energiahordozót Törökországon, Görögországon, Albánián és az Adriai-tengeren át Olaszországba – tette közzé a Beta hírügynökség. A nem titkolt cél az, hogy csökkentsék Európa energiafüggőségét az oroszországi földgáztól. A csővezeték megvalósulása azonban egyúttal Szerbia és Magyarország számára is kiemelten fontos projektum, a már épülő Déli Áramlat gázvezeték jelentőségét is kisebbítené.
Egyáltalán nem egységes az Európai Unió ebben a kérdésben. Bulgária – ahol már megkezdődött a csővezeték lefektetése – nyíltan szembekerült az Európai Bizottsággal, amely az ukrán válság megoldásáig a projektum leállítására szólította fel. Szerbiának és Magyarországnak sem érdeke, hogy a Déli Áramlat megépítése akadályokba ütközzék.
„AZ ÚJ SELYEMÚT"
A TAP gázvezeték a svájci EGL, a norvég Statoil és a német E.on Ruhrgas közös vállalkozása, a török–bolgár határtól Görögországon át Olaszországig haladna, s mintegy ötszáz kilométerrel lenne rövidebb a Nabucco Westnél, amely immár bukott projektumnak tekinthető. A tervek szerint a TAP 2019-ig készülne el, és az Azerbajdzsánban levő Shah Deniz mező földgázát szállítaná Olaszországba: az elképzelés szerint évente 6 milliárd köbméternyi gázt Törökországba és 10 milliárd köbméternyit Európába.
A Oroszországtól való európai energiafüggősség csökkentése továbbra is az egyik központi cél. Günther Oettinger, az Európai Unió energiabiztosa április végén jelentette ki, hogy „az Európai Bizottságot mindig is az a cél vezérelte, hogy megnyissa a Déli Gázfolyosót az Európai Unió számára, ezzel közvetlenül kötné össze az EU gázpiacát a Kaszpi-tenger medencéjében és a Közel-Kelet földgázlelőhelyeivel.
Az úgynevezett Déli Gázfolyosó – amelyet az Európai Bizottságban „új selyemútnak” kereszteltek el, a TAP mellett még két másik gázvezetéket is magába foglalna elkészülése után. A tervek szerint évi 60–120 milliárd köbméter gázt szállítana Európába a Kaszpi-tenger medencéjéből és Közép-Ázsiából.
AUSZTRIÁBAN MÁSKÉNT LÁTJÁK
Bulgária mellett Ausztria sem állt be a Déli Áramlatot ellenzők sorába, lévén, hogy az ország gázszükségletének mintegy felét Oroszországból szerzi be. Éppen ezért április végén – miközben az ukrán válság miatt az oroszokkal konfrontálódót Európai Bizottság megsokszorozta a felhívásait, hogy az európai országok igyekezzenek függetleníteni magukat az orosz energiaforrásoktól – az osztrák OMV olaj- és gázipari vállalat megállapodott az orosz Gazprommal abban, hogy a régóta tervezett Déli Áramlat gázvezeték végül is Bulgárián, Szerbián és Magyarországon át a Bécs melletti európai elosztóközpontba juttassa az orosz földgázt. Ha a munkálatok a tervek szerint haladnak, akkor a Déli Áramlaton át 2017-re megérkezhet a földgáz Ausztriába, és onnan Európa többi részébe, főleg Németországba.
Amint az MTI tájékoztat róla, a Déli Áramlat eredetileg olasz kezdeményezés volt, de az olaszok most a Transz-Adria gázvezetéket (TAP) részesítik előnyben – amelyen közép-ázsiai, pontosabban azerbajdzsáni földgáz érkezhet Olaszországba –, miután az EU támogatta, szintén közép-ázsiai földgázra alapozott Nabucco-gázvezeték terv tavaly megbukott Azerbajdzsán vonakodása miatt. A Transz-Adria vezeték kockázata persze ugyanaz, mint a soha el sem kezdett Nabuccóé: lesz-e bele elég földgáz – nem vásárolja-e el az európai importőrök elől a Gazprom –, és ha lesz, nem lesz-e túl drága.
A német kormány egy nevének elhallgatását kérő tanácsadója – írja az MTI – a szerződés aláírását követően azt nyilatkozta a Reuters hírügynökségnek, hogy Berlinben elégedettek az OMF és a Gazprom megállapodásával. „A Déli Áramlat ausztriai végpontja előnyös, és sokkal biztonságosabb a német ipar számára, mint egy olaszországi végpont” – magyarázta a tanácsadó.
Az amerikaiak viszont határozottan ellenzik Európa Oroszországtól való energiafüggőségét.
John Kerry amerikai külügyminiszter egy, a napokban tartott tanácskozáson így fogalmazott: „Az európai energiafüggőséget sürgősen csökkenteni kell, ha azt akarjuk, hogy Európa egységes és szabad maradhasson.”
KÖZÖS ENERGIAPOLITIKA NÉLKÜL
Az MTI elemzője szerint a igazi kérdés az, „hogy ha ilyen mérvű a széthúzás, sőt, a jogbizonytalanság, akkor van-e egyáltalán közös energiapolitikája az EU-nak? Számos elemző szerint inkább kötélhúzás van. A kötél egyik végét azok húzzák, akik szerint az orosz földgáz a legelérhetőbb és a legolcsóbb Európa számára most, és még évtizedekig, hacsak a függetlenségi törekvések nem kényszerítik az oroszokat arra, hogy másutt keressenek vevőt, főleg Ázsiában. A mostani helyzethez képest ez mindkét félnek előnytelen lenne, mert nagyon sokba kerülne. A kötél másik végét azonban éppen azok húzzák Európában, akik drágább alternatív energiaforrások megszerzésében, fejlesztésében érdekeltek. Számukra kapóra jött az ukrán válság, ha rámutathatnak: Oroszország hajlamos visszaélni a helyzettel, azt remélve, hogy ukrajnai terjeszkedése büntetlen maradhat.”
