Emlékszekrény

Horváth Zsuzsanna

2014. április 23., 16:09

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Néhány nappal ezelőtt eszembe jutott egy régi emlék. Talán óvodás lehettem. Húsvét reggelén a kiskosárban egy sárga, pihe-puha kisnyuszi várt rám a színes tojáscukorkák és édességek mellett. Masnira kötött fehér szalag volt a nyakában, üvegszeme, rózsaszínű orra és damilbajusza volt. Abban az időben nem volt ennyiféle plüssfigura, mint napjainkban: mindenkinek volt egy elmaradhatatlan mackója és esetleg még egy-két játék állatkája. Nagy becsben tartottuk őket. A nyuszinak az idők és a költözések során mégis valahol nyoma veszett. Gondoltam, megkeresem. Kinyitottam nagyszüleim régi kombinált szekrényét, amelybe minden olyan tárgyat bepakoltunk, ami majd egyszer jó lesz valamire.

(Illusztráció)

Már a szekrény illata és ajtajának csikorgása is emlékeket ébresztett bennem. Eszembe jutottak azok a vasárnap délelőttök, amikor nagyszüleim a misére készülődtek. Elővették ünneplő ruhájukat, nagytata nyakkendőt kötött, frissen borotvált bőrére arcszeszt kent, nagymama pedig féltett kölnijéből cseppentett a blúzára. Ezek az illatok szabadultak most föl, amikor kinyitottam a szekrényajtót.

A kacatok alól előkerült a diavetítő és egy dobozban a rengeteg diafilm. Az Egri csillagok, a Hófehérke és a hét törpe, a Csipkerózsika, a Hamupipőke, A Tenkes kapitánya, a Monte Cristo grófja, a Hüvelyk Matyi, a Koldus és királyfi, A Pál utcai fiúk, a Hókirálynő, a Csizmás kandúr, a Szent Péter esernyője, a Gulliver Liliputban... Emlékszem, az ebédlő vitrinjének tetejéről nagytata lepakolta a nippeket, hogy a felette lévő falrészre zavartalanul tudja kivetíteni a filmet. Felkerült a szemüveg, a film pedig a diavetítőbe, és nagytata hangjának kíséretében perceken belül megindult a mozi. Lelkes közönség voltunk mi ketten a nagymamával, egészen beleéltük magunkat a történetekbe. Nem hiányzott sem a televízió, sem a számítógép, elkápráztatott bennünket az állóképek mesevilága.

A nyuszi nem került elő, de a szekrény aljában megtaláltam a régi lemezjátszós rádiót, egy foghíjas xilofont, karácsonyfadíszeket, egy búvármaszkot, az első számítógépem egerét, nagytata szemüvegét és borotválkozókészletét tartalmazó fadobozát, egy régi fényképezőgépet, lámpaburát...

Elárvult, gazdátlan tárgyak, amelyek egyszer, talán nem is olyan régen, valakinek fontosak voltak, nap mint nap használta őket. Ma már csak emlékek. Egy régi, talán jobb világból megmaradt emlékek, amelyek egészen addig élnek bennünk, amíg mi magunk is emlékké nem válunk.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége