Nagybecskereken mintegy ötven romos, sorsára hagyott épület rontja a város összképét, veszélyeztetve a járókelők biztonságát is. Egyévi előkészületek után a napokban hozzáfogtak az Aleksandar Karađorđević 40. szám alatti épület egy részének a bontásához és a romok eltakarításához, az épület több mint egy évvel ezelőtt rádőlt a szomszédos adóhivatal irodájára.
Igor Virijević, a városi kommunális rendőrség vezetője szerint a bontás kezdete előtt beszerezték az engedélyeket és az arra szükséges anyagiakat is előteremtették. Hasonló módon fognak eljárni a többi romos épület esetében is. Mint mondja, a városban mintegy ötven olyan épület van, amely veszélyezteti a járókelők biztonságát, ezekből öt-hat a város központját csúfítja. A legrosszabb állapotban az Aleksandar Karađorđević 26. szám alatti – egy ideje már üresen álló – épület van, amelynek a teteje bedőlt. Az épület a hetvenes évek eleje óta a Műemlékvédő Intézet védelme alatt áll. Felújítását rég el kellett volna kezdeni, de az általános pénzhiányon kívül az is gondot okozott, hogy az épület egy része magántulajdonban van. Rendkívül rossz állapotú a szintén üresen álló egykori NA-MA (Beograd) nagyáruház épülete is.
A Béga menti városban azonban nem mindenki örül a romos épületek bontásának. A veszélyeztetett épületeknek egy része ugyanis a városközpontban található, lebontásukkal pedig megváltozik a város jellegzetes külleme. Ráadásul ezek az épületek műemlékek, állami védelem alatt állnak. Ez azt jelenti, hogy a bontáskor sokkal egyszerűbb építészeti beavatkozásokhoz sem lehet fogni a Műemlékvédő Intézet beleegyezése és ellenőrzése nélkül. Egy műemléket csak hosszadalmas eljárásban lehet kitöröltetni a jegyzékből, a Köztársasági Műemlékvédő Intézet, a Kulturális Minisztérium, végső fokon pedig a köztársasági kormány jóváhagyásával. De, mint ahogy mondani szokták, a szükség törvényt bont. Vagyis a közbiztonságra hivatkozva az önkormányzat „felülírta” a törvényszabályokat, engedélyezve ezeknek az épületeknek a lebontását.
Az épületekre a Lakásgazdálkodási Ügynökségnek kell(ene) gondot viselnie, de feladatát már hosszabb ideje képtelen elvégezni. Jórészt a rendszertelenül fizető bérlők miatt, akiknek az összes tartozása meghaladja a százmillió dinárt. A bérlőket arra sem könnyű kötelezni, hogy karban tartsák az épületeket. Másrészt, a városi költségvetésből kapott kevés pénzből a közvállalat képtelen nagyobb beruházást végezni a rábízott mintegy 17 ezer négyzetméternyi lakótéren. Csak sürgős beavatkozásokra – elsősorban a beázó tetők javítására futja. Sajnos ezekből is van elég, hisz minden harmadik-negyedik tető beázik. Mint ahogy Jovana Ljiljak, a közvállalat igazgatónője a helyi parlamentben mondta, a pénztelenség miatt már lassan arra sincs pénzük, hogy tisztességesen bekerítsék a düledező épületeket.
