2024. március 28., csütörtök

A Krím után jöhet Alaszka?

Talán a Kreml vezetői sem gondoltak rá, hogy a Krím-félszigeten kikényszerített népszavazással, majd az ukrán terület Oroszországhoz csatolásával világméretű mozgalmat indítanak el. Az orosz területszerzés sajátos és sok felé elítélt módszere ugyanis időközben több népcsoport, közösség fantáziáját indította be. A fellelkesült népek törekvésének egyetlen célja van: népszavazás megszervezése egy-egy terület státuszának megváltoztatása végett.

(Léphaft Pál karikatúrája)

(Léphaft Pál karikatúrája)

Már több országban mozgolódnak az önállósodni, függetlenedni, kiválni, elszakadni, esetleg utána egy másik államhoz csatlakozni óhajtó közösségek. Vezetőik is úgy értékelik, hogy a krími példa az ő népük esetében ugyancsak alkalmazható. Még akkor is, ha az orosz többségű Krím-félszigeten március derekán tartott referendumot – rosszul álcázott, de vértelen – orosz katonai agresszió előzte meg. Arról már nem is beszélve, hogy az orosz fegyverek árnyékában rendezett referendum (amelyen a helybeliek többsége támogatta a mintegy kétmillió lakosú félsziget Oroszországhoz csatlakozását) tisztasága és törvényessége erősen megkérdőjelezhető. Emiatt az ENSZ Közgyűlése március végén törvénytelennek minősítette a Krím orosz bekebelezését. Ez a hír valószínűleg nem juthatott el Kelet-Ukrajnába, ahol épp április 7-én hirdették ki (önhatalmúlag) helybeli orosz tüntetők a Donyecki, majd a Harkivi Népköztársaság megalakítását, jelezve ugyanakkor, hogy a krímihez hasonló népszavazást tartanának a területek hovatartozásáról. A szakadárok Oroszországhoz csatlakoznának.

Igaz, kicsit megkésve, mert a helybeli ukránok már március végén aláírásgyűjtésbe kezdtek. Petíciójukkal, amelyet már több mint tízezren írták alá, azt szeretnék elérni, hogy a kelet-ukrajnai Donyeck (esetleg környéke) csatlakozzon Nagy-Britanniához. A várost ugyanis 1869-ben egy walesi üzletember alapította...

Akadnak azonban olyan oroszországi politikusok is, akik egész Ukrajna felosztásáról szerveznének népszavazást. Közéjük tartozik Vlagyimir Zsirinovszkij hírhedt nacionalista, az Oroszországi Liberális Demokrata Párt frakcióvezetője, az orosz alsóház (duma) alelnöke is. A radikális megnyilvánulásairól, populizmusáról és más országok, nemzetek elleni heves kirohanásairól ismert politikus egy titokzatos levélben nemrég állítólag azt javasolta Varsónak, Budapestnek és Bukarestnek, hogy követeljék népszavazás kiírását bizonyos ukrajnai területeken, amelyek – eredményes voksolás esetén – azután csatlakoznának Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Romániához. Zsirinovszkij javaslatát Ukrajna felosztásáról Varsóban fogadták a legindulatosabban. Tomasz Nalecz lengyel elnöki tanácsadó azt mondta, hogy „ilyet csak egy beteg elme találhat ki”, az ominózus levelet pedig pszichiáterhez kellett volna küldenie.

De nem csak a (nyugati) világ országainak jó része ítéli el az ukrán válság „kezelésének” orosz módszerét, hanem a krími tatárok is elégedetlenek a Moszkva által kierőszakolt döntéssel. Ezért a 120–150 ezer főre becsült krími tatár közösség vezetői szintén megoldást keresnek, amely nekik is megfelelne.

Az ukrán vezetéshez hasonlóan a krími tatárok sem tartják törvényesnek a márciusi referendum eredményét. Különösen az irreálisan magas (83 százalékos) részvételi arányt kérdőjelezik meg. Szerintük a szavazásra jogosultak legfeljebb egyharmada vett részt a referendumon. Ezért az őshonos krími tatárok egy új – az ENSZ, az EBESZ, vagy más nemzetközi szervezet felügyelte – népszavazáson akarnak dönteni a félsziget státuszáról. A napokban már meg is tették az első lépéseket a voksolás előkészítésére.

A krími példa ragadóssá vált az Egyesült Államokban is, ahol egy titokzatos csoport „Alaszkát vissza Oroszországnak” jeligével aláírásgyűjtésbe kezdett. A március 21-én indított akció célja egy népszavazás kikényszerítése Alaszka hovatartozásáról, abban a reményben, hogy a terület – ha a helyiek többsége is úgy akarja – elszakad az Egyesült Államoktól, és csatlakozik Oroszországhoz.

A hatalmas térség sokáig az orosz birodalom része volt, de 1867-ben II. Sándor cár 7,2 millió dollárért (mai áron 120 millió dollárért) eladta a félszigetet az Egyesült Államoknak. A petíció szerkesztői felhívásukban azzal is érvelnek, hogy az első emberek Alaszkába a jelenleg Oroszországhoz tartozó Szibériából érkeztek, jó tízezer éve.

Az Alaszka különválását és Oroszországhoz csatlakozását szorgalmazó dokumentumot már több mint huszonötezren írták alá. A törvények értelmében, amennyiben egy hónapon belül, vagyis április 21-éig sikerül százezer aláírást összegyűjteni, az amerikai kormánynak foglalkoznia kell a kezdeményezéssel.

Az Egyesült Államokban korábban már több hasonló próbálkozásra is akadt példa. Alabama, Dél-Karolina, Észak-Dakota, Florida, Georgia, Louisiana, Tennesse és Texas szövetségi államokban is gyűjtöttek már aláírásokat a függetlenségi népszavazás kiírása érdekében. Elegendő számú támogatót (125 ezer embert) azonban csak Texasban sikerült megnyerni az ügynek, még 2012-ben. Az Obama-kormányzat akkor foglalkozott is a kérdéssel, s egy rövid, de annál semmitmondóbb közleményben el is utasította a felhívást.