Brüsszeli csúcstalálkozóján kiterjesztette az Oroszország elleni szankcióit az Európai Unió. A 28 ország állam-, illetve kormányfőiből álló Európai Tanács tizenkét fővel bővítette az ukrán válságban játszott szerepe miatt vagyonbefagyasztással és vízumtilalommal sújtott személyek listáját. Az Oroszországgal szembeni intézkedések terén ugyanakkor egyelőre az unió nem lépett túl az előzetesen kijelölt második fázison. Egyelőre nem vezettek be messzemenő hatással járó gazdasági szankciókat. A várható további lépéseket illetően azonban Angela Merkel beszámolt arról, hogy az Európai Bizottságot Oroszország elleni széles körű gazdasági szankciók kidolgozásával bízták meg. Ahogyan a német kancellár fogalmazott, arra az esetre, ha tovább mélyülne az ukrajnai válság. Nyilván nem véletlen, hogy Európa nem siet valódi gazdasági szankciókat bevezetni Oroszország ellen. A sokak által lassúnak és bürokratikusnak tartott uniós döntéshozatal csak az egyik oka lehet a tétovázásnak. Nyomósabb érv lehet, hogy mára Oroszország annyira integrálódott a világgazdaságba, hogy a gazdasági szankciók visszahatnának a bevezetőkre is. Elemzések szerint az uniós tagállamok közül Ciprus, Bulgária és Magyarország lenne a legsúlyosabban érintve.
A II. világháború után gyorsan kialakuló és egészen a 80-as évek végéig tartó hidegháborús időszakra az elrettentés taktikája és a gazdasági hadviselés volt a jellemző. Állítólag a világ többször is egészen közel állt az atomháború kitöréséhez, a fegyveres konfrontációtól kevésbé kellett tartani, hiszen mindkét fél – mondjuk úgy, hogy a két szembenálló blokk – képes lett volna kölcsönös megsemmisítő csapást mérni a másikra. Gazdasági értelemben viszont a kommunista és a kapitalista tábor még élesen elkülönült egymástól. Így az alkalmazott gazdasági szankciók hatása kevésbé volt hatékony és látványos.
JÓZANSÁGRA NAGY BENNÜK AZ AKARAT
Úgy tűnik, az üzletemberek nagyon is tisztában vannak azzal, milyen következményekkel járna, ha a politikusok úgy döntenének, gazdasági szankciókkal büntetik az oroszokat. A cseh kereskedelmi kamara józanságra szólította fel a politikusokat az Oroszország elleni gazdasági büntetőintézkedésekről folytatott brüsszeli tárgyalások során, mert a szankciók akár ötvenezer munkahely megszűnéséhez is vezethetnének a Cseh Köztársaságban. Más elemzésekben arra figyelmeztetnek, hogy több mint 150 milliárd dollárt tesz ki az európai bankoknak a kinnlevősége Oroszországban. Ha valódi és durva szankciókat vezetnének be – amire az oroszok is válaszlépéseket tennének –, az európai bankok közül feltehetően több is tönkremenne.
A tengerentúlon is megszólaltak. Obama bejelentette, aláírt egy olyan rendeletet, mely lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok szükség esetén büntetőintézkedésekkel sújtsa az orosz gazdaság kulcsfontosságú ágazatait. A rendelet az orosz pénzügyi szolgáltató, energetikai, gépészeti, bányászati és védelmi szektorban alkalmazható. Itt érdemes a számadatokra kitérni. Az EU-nak az Oroszországgal folytatott kereskedelmi forgalma évente 267 milliárd euró. Az Oroszország és az Egyesült Államok közti forgalom viszont csupán 18,9 milliárd. Az amerikai forgalom tehát nem éri el az európai tizedét sem. Az Egyesült Államok számára az oroszokkal megvalósított évi nem egész 19 milliárd dolláros forgalom arányaiban csekély. Az EU döntéshozóinak viszont többször is át kell gondolniuk, milyen gazdasági szankciókat vezessenek be Oroszországgal szemben, és azok alkalmazását követően mivel számolhatnak. Már a szélesebb körű vízumtilalom bevezetésének is komoly hatásai lennének egyébként. Elsősorban az idegenforgalmi bevételektől függő országokat sújtaná. Magyarországon a fürdő- és gyógyturizmust érintené rosszul az orosz turisták elmaradása. A statisztikai adatok szerint az orosz vendégek által eltöltött éjszakák száma januárban 34 százalékkal emelkedett az előző havihoz képest. A cseh statisztikák is „oroszfüggőséget” mutatnak. Tavaly 750 ezer orosz turista kereste fel az országot. A nem uniós országokból érkezők által elköltött pénznek több mint a felét oroszok hagyták a cseheknél. Ciprus példája is szemléletes. A szigetország egyik legfőbb kereskedelmi partnere Oroszország. A legfőbb gazdasági ágazatban, az idegenforgalomban is az orosz turisták jelentik a bevételek jelentős forrását. Amerika fájdalommentesebben vezethetne be átfogó gazdasági szankciókat az oroszokkal szemben. Európa helyzete egészen más. Németországban is mintegy 300 000 munkahely függ az oroszokkal folytatott kereskedelemtől. Oroszországban több mint hatezer német cég működik, melyek mintegy 20 milliárd eurót ruháztak be. Németország földgázszükségleteinek harmadát fedezi az orosz import, az Oroszországba irányuló német export pedig 36 milliárd eurót tesz ki évente.
OLAJ A TŰZRE
Az amerikai energetikai minisztérium a múlt héten kísérleti jelleggel ötmillió hordó nyersolajat piacra dobott a stratégiai tartalékaiból. Az indoklás szerint a tesztértékesítésre már hónapok óta készültek, akárcsak az oroszok az ukrán határ mentén a hadgyakorlatokra. Nem lehet talán mégsem véletlen, hogy a rohamosan bővülő amerikai tartalékokból pont most adtak el. Oroszország már az elhúzódó gazdasági háborúra készül, az Egyesült Államok pedig kipróbálta olajfegyverét. A tesztértékesítés az olaj árát többhavi mélypontra, 97 dollár körüli szintre küldte le. Ez megmutatta, hogy már ötmillió hordóval is befolyásolni lehet az árakat. Oroszország külkereskedelmi bevételének jelentős része az energiahordozók eladásából származik. A tartósan alacsony olajár súlyosan érintené az orosz gazdaságot. Az amerikai lépés és az abból eredő olajárcsökkenés figyelmeztetésnek is felfogható. Egyrészt azt üzeni, hogy az Egyesült Államok befolyásolni tudja az olaj árát. Másrészt emlékezteti Oroszországot, hogy az USA képes függetleníteni magát az orosz energiától. A Reuters információi szerint az amerikai olajtartalék 80 napig is elegendő lenne. Elemzők azt is tudni vélik, az oroszoknak legalább 100 dolláros hordónkénti olajárra van szükségük ahhoz, hogy egyensúlyban maradjon a költségvetés. Az ennél csekélyebb árnál a bevételek már nem fedeznék a kiadásokat.
Az oroszokhoz hagyományosan kötődő, de éppen az európai integráció útjára lépő Szerbia most furcsa helyzetben találhatja magát. Nem hivatalos formában, de már Belgrád értésére adták, hogy számítanak rá, Szerbia is csatlakozik az EU Oroszországgal szembeni határozataihoz. Szerbia gazdasági érdekeltségébe tartozik az EU is és Oroszország is. A jelenlegi helyzet kockázatos, egyben hatalmas lehetőség is. A helyzet további elmérgesedése esetén – helyzetünkből adódóan – valamiféle közvetítőként profitálhatnánk. Olyan helyzet is előállhat, hogy egyértelműen választani kell: EU vagy az oroszok? Sőt. Amilyen a szerencsénk, a „két szék közt a földre ül” verzió sem zárható ki.
