2024. március 28., csütörtök
A LABDARÚGÓ-VB-K TÖRTÉNETE, MONTEVIDEÓTÓL RIÓIG (4.)

A csendet csak halk zokogás törte meg

Brazília a világ legnagyobb stadionját építette meg az 1950-es vb döntőjére, de az álmok nem valósultak meg, a vendéglátók nem szerezték meg a titulust, hisz a foci 200 ezer nézőt befogadó, Maracana nevű szentélyében megtörtént minden idők egyik legnagyobb meglepetése.

Döntő mérkőzés névlegesen nem is volt, bár a Brazília–Uruguay mérkőzés minden tekintetben annak számított. A tornát új rendszerben tartották meg, hisz a csapatok négy csoportban játszottak, azok győztesei pedig a négy közé jutottak, ahol miniligát játszottak. A sorsolás szerint a két dél-amerikai válogatott találkozott a legvégén, és Brazíliának a döntetlen is megfelelt már, ráadásul a vendéglátók Friacának a 47. percben lőtt góljával megszerezték a vezetést is, a folytatásban a szomszédok azonban Juan Schiaffino és Alcides Ghigghia góljaival fordítani tudtak. Az utolsó bírói sípszó után halotti csend honolt a stadionban, amelyet csak itt-ott a mérhetetlenül nagy bánatot kifejező halk zokogás tört meg. A brazil szurkolók nem hittek a szemüknek, hogy a pályán a kis ország kiválasztottai ünneplik második világbajnoki címüket. A spanyol nyelvterületen azóta is használatos a Maracanazo szójáték, amely a brazil kudarcot írja le a hírneves stadion gyepén.

A Brazíliában megtartott vb volt a negyedik, az I. és a II. világháború után. Sokak örömére a trófea sem veszett el, hisz egy poros cipősdobozban dr. Ottorino Barassi olasz FIFA-alelnök ágya alatt vészelte át a háborút. Az új békeidő és a vb újraindítása örömére a trófeát a FIFA francia elnöke tiszteletére Jules Rimet-kupának nevezték el. A tornára csak 13 válogatott érkezett meg, mert távol maradtak a kelet-európaiak, néhány erősebb csapat, például Argentína lemondta a szereplést, India viszont, noha joga lett volna indulni, visszalépett, mert a FIFA nem engedélyezte, hogy Brazíliában mezítláb játsszanak.

Először indult a vb-n Anglia, amely megnyerte a selejtezőt, s hogy a vb mégse legyen teljesen csonka, játszhatott Skócia és Törökország is, míg Franciaország, amelyet a selejtezőben két 1:1-es döntetlen után Jugoszlávia a firenzei harmadik meccsen a hosszabbítások után 3:2-re győzött le, a távoli út miatt nem fogadta el az utólagos meghívást.

A helyszínen két négyes, egy hármas és egy kéttagú csoportba sorsolták a csapatokat. Utóbbiban Uruguay 8:0-ra verte Bolíviát, és már ott is volt a négy között. A brazilok a Mexikó elleni sima 4:0-val kezdtek, majd csak döntetlent játszottak Svájccal, így győzelem kellett nekik Jugoszlávia ellen. Szerencséjük is volt, mert a játékoskijáróban fejsérülést szenvedett Rajko Mitić csak a kötözés után lépett pályára, s ekkor a létszámfölényt élvező hazaiak már vezettek is.

A címvédő olaszok két tartalékos csapat meccsén veszítettek a svédek ellen. Az olasz válogatottat a Torino csapatának 19 áldozatot követelő 1949-es légi katasztrófája tizedelte meg, a svédeknél pedig az 1948-as olimpiai bajnok gárdából hiányzott a Gre-No-Li, vagyis a három híresség, Gren, Nordahl és Liedholm. Ebben a csoportban Paraguay se nem osztott, se nem szorzott.

A végül harmadik helyezett svédek edzője, az angol George Raynor volt honfitársai között az egyetlen, aki nevethetett azok első vb-szereplése kapcsán. Az angol büszkeséget az egy skót edzette USA győzte le 1:0-ra a csoportban, azután pedig nyertek ellenük a csoportgyőztes spanyolok is. Odahaza Angliában senki sem hitte el az USA elleni vereséget, s a lapok arról cikkeztek, hogy biztos elírás történt, és a valós eredmény 10:1 lehet. Az egészből legtöbbet Alf Ramsey tanult, aki 16 évvel később, immár kapitányként, győzelemre vitte az angolokat.

A négyes döntőben a brazilok 7:1-re verték a svédeket – ekkor lőtte a gólkirály Ademir a vb-k második mesternégyesét – és 6:1-re a spanyolokat, míg Uruguay csak döntetlent ért a svédekkel, és csak 3:2-re verte a spanyolokat. S bár az „uruk” három hónappal a vb előtt megnyertek egyet a két válogatott három barátságos meccse közül, a helyszínen senki sem hitte, hogy meglepetés következhet. A brazil lapok: Holnap legyőzzük Uruguayt! és hasonló címekkel jelentek meg, Rio polgármestere pedig, amikor elvégezte a kezdőrúgást, hangosan győztest hirdetett a tömeg nagy örömére. Tizenegy perccel a vége előtt azonban, amikor Ghigghia kilőtte a rövid sarkot, már nem ünnepelt a stadion.

A IV. vb névjegye

Helyszín:

Brazília

Időpont:

1950. június 24. – július 16.

Részt vevő csapat:

13

Mérkőzések száma:

22

Helyezések:

1. Uruguay, 2. Brazília, 3. Svédország, 4. Spanyolország

A döntő:

Uruguay–Brazília 2:1

Gólkirály:

Ademir (Brazília) 8

Gólok száma:

88 (4,0 átlag)

Nézők száma:

1 045 245 (47 511 átlag)